Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A harc az Index lelkéért csak most kezdődik

A főszerkesztő szerdai kirúgása, a pénteki tömeges felmondás és tüntetés csak az elindítója annak a főként értelmezési csatának, amely nagyban fogja befolyásolni a jövőnket. Kérdés, hogy mekkora kárt fog elszenvedni az Index és a Fidesz azzal, hogy új lapot alapítanak a most távozó indexesek, illetve az is kérdés, milyen formában megy tovább az Index, és kik maradnak az olvasói? Lesz-e új lap, és ha igen, mekkora? Mekkora marad a régi Index, és kik írják majd?

Valójában édesmindegy, mit gondolunk Bodolai Lászlóról és arról a folyamatról, amely a múlt hétvégén az Index eddigi formájának megszűnéséhez vezetett. Két dolgot mégis fontos leszögezni, hogy megértsük, miért történt így, és mi következik majd.

Onnantól, hogy egy addig a főszerkesztőit saját maga választó szerkesztőség főszerkesztőjét kirúgták, majd a lap vezetői jelezték, hogy az eddigi, Bodolai László által is betartott szokással ellentétben nem választhatják meg a főszerkesztőjüket, nem nagyon volt más választása a szerkesztőségnek, mint a felállás. Ezzel szemben csak függetlenségük szép lassú feladása állt. Korábbi hasonló példák (lásd Kossuth Rádió, Origo) és az a tudás, hogy a lap tulajdonosai a Fidesz emberei, akik bármikor leválthatják Bodolait az Indexet tulajdonoló alapítvány éléről, nem mutattak más járható utat.

Másrészt,

egyszerűen nem lehet azt mondani, hogy az Indexet ne a Fidesz végezte volna ki. Tök mindegy, hogy ez a mostani akció gyors kivégzés, fideszes pisztolylövés volt, vagy csak egy hosszan tartó akció egyik állomása, hiszen a kormánypárt legkorábban 2008 óta nyomul az Indexre. Elvették Spéderrel, elvették Spédertől, visszaszerezték Simicskától. Kint volt az asztalon a pisztoly, amiről tudtuk, egyszer el fog dördülni.

A szerkesztőség tagjai egyre inkább beszorultak egy olyan helyzetbe, amelyben tudták, bármikor lecsaphat a Fidesz. Miért is kockáztatták volna – miközben az üzenetek és a fenyegetések folyamatosak voltak a kormánypárt részéről -, hogy a függetlenségük fokozatosan csorbuljon, feltételezve, hogy mégsem akarják azt, amiről üzennek, amire több mint 10 éve készülnek? A szerkesztőség „megmentése” érdekében, a függetlenség feladása felé tett legkisebb lépés minden valószínűség szerint azt jelentette volna, hogy a következő alkalommal már nem tudnak közösen kiállni.

Ami megtörtént, tehát megtörtént, és innentől kezdve az a kérdés, hogy milyen következménye lesz a lapra nézve a szerkesztőség felállásának, és milyen következménye lesz a magyar politikára nézve a szerkesztőség morális kiállásának.

A lapot kiadó cég jelenlegi tulajdonosainak, Bodolai Lászlónak, az alapítvány, és Vaszily Miklósnak, az alapító cég tulajdonosának és az Indamedia tulajdonosának a legfontosabb célja, hogy működtesse és újraindítsa az Indexet, új újságírókat szerezzen, és megtartsa az olvasókat.

A távozó indexesek érdeke pedig, hogy minél előbb elindítsanak egy új lapot, és oda minél több olvasót vigyenek át, tehát a jelenlegi Index minél kevésbé legyen működőképes. Nem nehéz látni, hogy a két érdek ellentétes.

Pontosan ezért pörögnek a nyilvánosságban az olyan üzenetek, hogy Dull lepaktált a „gonosz ellenzékkel”, mert a „gonosz ellenzékiek” elmondták Bodolainak, hogy Dull velük is beszélt. Vagy az olyan állítások, hogy ömlenek a jelentkezések az Indexbe. A következő napokban és hetekben a távozó indexeseket lejárató anyagok és nyilatkozatok is sorra jönnek majd.

Durvábbnál durvább összeesküvés-elméletek jönnek majd ki akkor, amikor egyébként is hiányosak a közvélemény információi, és a szerkesztőség egy olyan lépést tett, amely szokatlan a magyar közéletben. Az ilyen szokatlan lépések pedig mindig megágyaznak a susmusnak: biztos nem is őszinte a kiállás, biztos van mögötte valami. A Fidesz pedig remekül ért a dezinformáláshoz, és az ilyen susmusok erősítéséhez.

Persze lehet, hogy egy ponton ez majd átkapcsol elhallgatásba, ha azt mérik, hogy egyszerűen nem működik ez a narratíva. Illetve lehet, hogy Bodolaiék is inkább a szerkesztőség megosztására és minél több ember maradásra bírására játszanak majd.

De mégis, ebben a helyzetben függetlenül attól, hogy Bodolai a Fidesz embere-e, összeér a kormánypárt és az Index vezetésének szándéka.

Ugyanis most a lehető legfélelmetesebb képek egyike  épült fel a fideszesek számára: amely arról tanúskodik, hogy még a legnagyobb reménytelenségben is van értelme közösséget alkotni és ellenállni.

Ha pedig az Index távozó szerkesztősége tagjainak halálugrása egy erős új projekt elindításával végződne, akkor az azt is mutatná, hogy nem csak morális szempontból van értelme ellenállni, hanem az ellenállásból új dolgok sarjadhatnak, anyagilag is megérheti a dolog.

Ennél pedig kevés veszélyesebb dolog van, hiszen a kormánypárt egyik fontos mondandója a társadalom számára, hogy a szuverén, saját akarat előbb vagy utóbb le lesz törve, úgyhogy ezzel ne is próbálkozz.

Pontosan e folyamatok miatt az Index-sztori nemhogy véget ért volna, de igazából csak most indul. Az utólagos értelmezéseknek most komoly tétjük van. A szerkesztőség távozását kísérő narratívák, és az Index új szerkesztőségének összeállítását kísérő narratíva fog dönteni arról, milyen irányba mozdul el a magyar sajtószabadság helyzete.

Ebben a helyzetben tényleg minden kenegetés gyengíti a távozók pozícióját, és minden egyértelmű kiállás mellettük erősíti a helyzetüket.

Van azonban egy kérdés, ami már eldőlt. Ma elképzelhetetlenek tűnik, hogy az Index távozó szerkesztősége visszaépítsen egy akkora lapot, mint amekkora az Index volt (lásd például, hogy az olyan kiegészítő termékek, mint a Totalcar, a blog.hu, a Femina, a Velvet nem állnak majd rendelkezésre a látogatottság növelésben), 20 év brandértékét, amelyből az ország kezdőoldala lett nem lehet egyik napról a másikra visszaépíteni.

Ugyanakkor akkora most a mozgás a médián és a politikán belül, hogy egyrészt lehetőség van egy nagyobb innovációra, amely a sajtóról való közgondolkodást átformálja, másrészt pedig a „felesleges ellenállni, a Fidesz úgyis mindent legyőz” berögződés valódi cselekvéssel való átírására.

Itt végre nem csupán arra van lehetőség, hogy bemutassunk a „gonosz Fidesznek”, hanem arra is, hogy mi, pénzügyi lehetőséggel rendelkező állampolgárok és a pénzügyi lehetőséggel nem rendelkező, de az ügyet támogató állampolgárok összerakjunk egy jelentős projektet, ami egy Fidesz utáni időszakban is a független magyar sajtó és a politikai kontroll éllovasa legyen. Hogy megtanuljuk azt, hogy igenis a médiára, a politikára költeni kell, pénzt, erőforrást, időt, befolyást, mert ha mi nem is költünk, oligarchák és pártkatonák fognak költeni, de akkor az a média és az a politika nem is a mi érdekeinket, a nép (még ha itt a nép a középosztály is) érdekét szolgáló média vagy politika lesz.

A szerző a Mérce alapító főszerkesztője, jelenleg a Fővárosi Önkormányzat alkalmazottja, de véleménye nem a városháza véleményét, hanem saját magánvéleményét tükrözi.

A szerző Facebook-oldalán rendszeresen kommentálja a közéleti eseményeket.