Az Orvosegyetemek Szakszervezeti Szövetsége köszönetet mond a kormány egészségügyi dolgozóknak juttatott bruttó 500 ezer forintos állami pluszjuttatásért, annak fontosságát pedig külön hangsúlyozza, hogy ezúttal végre a betegellátás hátországát biztosító egészségügyben dolgozók, azaz a gazdasági, műszaki, adminisztratív területen dolgozók is kapnak az elismerésből.

Ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet: sajnos az egészségügyi kormányzatnak még mindig nem sikerült kitalálni, hogy „kik számítanak egészségügyi, valamint egészségügyben dolgozónak és valójában hányan is vagyunk”, így sajnálatos módon számos munkavállalói csoportot sikerült megbántani és kihagyni nemcsak az 500 ezer forintos pluszjuttatásból, de a munkájukért járó pótlékok kifizetéséből is.

A járvány alatt a valóban a frontvonalban dolgozók számára nem volt egységes többletjuttatás, a különböző intézmények pedig eltérő mértékben, vagy egyáltalán nem biztosítottak a nagyobb megterhelést és a veszélyeket kompenzáló bérkiegészítést a fertőző betegek ellátásában közvetlenül résztvevő munkavállalók számára.

Emellett azt is problematikusnak tartják, hogy

a legtöbb egészségügyi szolgáltatónál nem történt a munkavédelmi jogszabályok szerinti kockázatelemzés, holott a védőeszközök használata jelentősen nehezítette a betegellátást végző dolgozók számára a munkavégzést, a sok esetben halálos szövődmény miatti lelki teher pszichés, a vírus jelenléte biológiai kockázatot jelentettek, amelyek alapján kockázati pótlék is járt volna egyes munkahelyeken dolgozóknak.

A kórházakban a vírusfertőzésre gyanús betegek ellátására ideiglenesen létrehozott osztályokon és a fertőző osztályokon dolgozók munkahelyi pótlékának tisztázása sem történt meg, illetve az egészségügyi munkavállalók körében kialakult fertőzések hátterének kivizsgálása sem volt alapos, az egészségügyi dolgozók szociális hátterének a vizsgálata rendszerint elmaradt.

Az öltözők, a mosdók, mellékhelyiségek állapota, takarítása, az étkezési lehetőségek körülményeit nem ellenőrizték. Általános jelenség, hogy az egészségügyi dolgozók jelentős része maga vásárolja és otthon mossa a munkaruháját – sorolja a szakszervezet közleményében, hozzátéve:

„Megítélésük szerint a belső fertőzések kialakulásában a felsorolt körülmények is szerepet játszhattak.”

Az egészségügyi dolgozók helyzetéről nemrég Mihályi Péter egészségügyi közgazdásszal, Dr. Soós Adriannával, a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) elnökével és Ungár Péter LMP-s országgyűlési képviselővel beszélgettünk videóműsorunkban. A beszélgetés résztvevői abban egyetértettek, hogy az 500 ezer forintos egyszeri juttatás bejelentésével és kivitelezésével is számos probléma van, ugyanakkor szerintük az nem kérdés, hogy a magyar egészségügyben dolgozók – akkor is, ha az alacsony magyarországi esetszámmiatt végül kevesen kerültek közülük ténylegesen kapcsolatba a koronavírussal – megérdemlik, hogy elismerjék a munkájukat.

Az egyszeri juttatásnál azonban sokkal többet jelentene, ha a bérhelyzetük javulna, és ehhez kapcsolódva az egészségügyi bértáblák egyszerűbbé, átláthatóbbá válnának.

Hiszen az egészségügyben dolgozók óriási terhelés mellett kb. ezer forintos órabérért dolgoznak, és ez az orvosok esetében sem sokkal több.

Ahogy arról mi is beszámoltunk, a Magyar Orvosi Kamara május végén kongatta meg a vészharangot, mondván a 2021-es költségvetés tervezete nem tartalmazza az orvosok bérrendezésének fedezetét. A szervezet elnöke, Kincses Gyula levélben fordult Orbán Viktorhoz, melyben igyekszik felhívni a miniszterelnök figyelmét: a koronavírus-járvány rávilágított, hogy a magyar egészségügy rendszer pénzügyi és szerkezeti átalakítása nem várhat tovább, enélkül az ország társadalma és gazdasága rövid időn belül súlyos károkat szenvedhet.

„A magyar emberek egészségének védelmét nem lehet tovább –a gyorséttermi dolgozókéval megegyező 900 forintos orvosi és a szakmunkásokétól is elmaradó– 1700 forintos szakorvosi nettó órabérre építeni”

– írta Kincses, aki szerint egy átlátható, betegbiztonságot garantáló rendszer az egyik legfontosabb közérdek, amelyhez elengedhetetlen az orvosbérek hosszú ideje esedékes rendezése, hiszen magyar emberek milliói számára nem hozzáférhető a magánegészségügyi ellátás (de a jelenlegi állapotok mellett még az állami sem mindig).