„A magyar ápolók minden körülmények között helytállnak”

– hangoztatta az MTI szerint az emberi erőforrások minisztere az ápolók nemzetközi napja alkalmából tartott keddi sajtótájékoztatón, Budapesten. Kásler Miklós arról is beszélt, mennyi szerteágazó területen állnak helyt az ápolók, nemcsak a járvány idején, de mindenféle vírusos, bakteriális fertőzések, és az általános kórházi feladatok ellátása terén is.

Kiemelte, a kormány feladata a megfelelő munkakörülmények és anyagi feltételek biztosítása,

így – állítása szerint – az ápolók bére 2010-hez képest 2022-re megközelítőleg a háromszorosára emelkedik. Emellett a kormány bruttó félmillió forintos bérkiegészítést ad a járványügyi időszakban végzett hősies munkájuk elismerésére.

A miniszter beszélt még az ápolók életkörülményeinek javításáról, különböző, hallgatókat és tanulókat érintő ösztöndíjprogramokról, megköszönte az ápolók munkáját, és kifejtette belgyógyászati és pszichológiai jellegű szakvéleményét, miszerint míg az orvosok jelentik az egészségügy „agyát”, az ápolók a „szívet és a lelket”.

Nyitrai Zsolt kiemelt társadalmi ügyekért felelős miniszterelnöki megbízott megköszönte a mintegy 70 ezer ápoló áldozatos munkáját:

„Áldozatos és felelősségteljes munkájukat sokszor nehéz helyzetben végzik, különösen igaz ez most, a koronavírus-járvány idején”

– valamint szintén hangsúlyozta, az erkölcsi megbecsülés mellett fontos az anyagi is, 2010 és 2022 között mintegy háromszorosára nő az ápolók bére.

A Fidesz ennél már óvatosabban fogalmazott: közleményében szintén megköszönte az ápolók munkáját, emellett kiemelte, hogy a koronavírus-járvány növelte az ápolók megbecsültségét, azonban a béremelkedést már csak két és félszeresre taksálta 2022-ig (a közlemény szerint a „béremelés előtti” bérekhez képest).

A Fidesz természetesen azt is kijelentette, hogy ha a „baloldalon” múlt volna, akkor nem lett volna ápolói béremelés.

Köszönetet mondott Herczegh Anita, a köztársasági elnök felesége (aki még egy kis szívet is kitett az ablakába megbecsülése és hálája jeléül), de Müller Cecília az országos hírnévre szert tett tisztifőorvos is köszönetet mondott az ápolóknak, ahogy még vélhetően sok kormányzati és kormánypárti kis- és nagyfőnök, akiket sajnos kihagytam ebből a jobbára ad hoc felsorolásból.

Én inkább Kásler miniszterrel együtt emelném ki mondanivalójából, hogy „a kormány feladata a megfelelő munkakörülmények és anyagi feltételek biztosítása”, amiket szavak szintjén megtesz, de ez a gyakorlatban sajnos nemigen látszik, pedig lett volna lehetőség többre is, mint amit az egészségügy fejlesztése terén láttunk.

Hisz ez a kormány immár tíz éve van hatalmon, és míg milliárdosok tucatjait, stadionok és sportpályák százait képes volt ezidő alatt felépíteni, az ápolók még mindig pocsék munkakörülmények között dolgoznak, még mindig meghökkentően kevés pénzért, még mindig rengeteg túlórával, miközben a kórházak lassan kirohadnak a fejük fölül.

Félreértés ne essék, ez nem csak a NER hibája, mert azért volt honnan indulni, mikor 2010-ben a Fidesz hatalomra került, de ahelyett hogy egy világszínvonalú egészségügyi rendszert építettek volna megbecsült és megfizetett egészségügyi dolgozókkal, csak próbáljuk összeszedni a leesett állunkat (más ugye nem fogja) a János-kórház (ne adj’ isten a Kútvölgyi) kapujában miután felocsúdtunk a Pripjaty-i hangulat okozta sokkból.

Ráadásul hol is van az a bizonyos pénz, amit a kormány ígért, az a félmillió forint extra juttatás az egészségügyi dolgozóknak?

Sehol.

A kormány megígérte, a kormány megcsinálja – csak nem tudjuk, hogy mikor, de azt sem biztos hogy hogyan, ezzel szemben elég biztos, hogy míg Kásler miniszter az anyagi megbecsültségről papol, sok egészségügyi dolgozónak lettek konkrétan megélhetési gondjai, miután a másodállás vállalását viszont megtiltották nekik.

Na nem azért, az nagyon is rendjén van, hogy ne vállaljanak másodállást az egészségügyben dolgozók, hisz dolgoznak anélkül is eleget, de míg fizetni kell a lakhatásért és nem térítésmentesen kerül az élelmiszercsomag a küszöbünkre, elég cinikus lépés csak úgy megtiltani, majd azt mondani, „tessék kijönni abból, amit mi adunk”.

Az ápolók fizetése pedig, kásleri statisztikák és ígéretek ide vagy oda, a szlovák kollégáik fizetésének a felét, a cseh kollégák fizetésének a harmadát teszi ki, ami máris nem hangzik annyira jól, tekintve hogy említett országokban azért nem annyival magasabb az életszínvonal.

(A német vagy francia ápolói fizetéseket ízléstelen lenne emlegetni, pláne a munkakörülményeket; nem csoda, hogy a magyar egészségügyi szakemberek – főorvostól betegmozgatóig – előszeretettel mennek centrumországokba dolgozni – ez azonban már a nemzetközi egyenlőtlenségekről szól.)

De nem csak a pénz hiányzik, hanem a védőfelszerelés is – pedig a kormány állítólag rengeteget szerzett – ami járvány idején különösen problémás, és meg is van az eredménye: az összes koronavírusos fertőzött 13 százaléka egészségügyi dolgozó, egyikük Tatabányán már áldozatul is esett a vírusnak.

Reméljük a kormány küld majd neki gyászszalagot, ha már a félmilliós bónuszt nem kell.

Mindenesetre az ápolók valóban irdatlan munkát végeznek, a 12-14 órás műszakok, a nehéz fizikai munka és a hatalmas felelősség viselése emberfeletti energiát kíván meg tőlük, pláne a járvány idején, és ezért valóban hálával és köszönettel tartozunk mindannyian.

Az ellenzéki pártok, szervezetek, megmondóemberek, és mi, a nép, csak követelhetjük a „megfelelő munkakörülmények és anyagi feltételek” biztosítását, esetleg ha módunk van rá, támogathatjuk őket anyagilag némi étellel, vagy akár lakhatással, esetleg szimbolikusan megtapsolhatjuk őket az ablakból.

És mindezek lehetnek apró, de fontos segítségek, melyek valóban támogathatják az ápolókat anyagi és lelki szempontból, a nagy képet nézve azonban sajnos fabatkát sem érnek.

Az állam feladata viszont épp az lenne, hogy a fent részletezett társadalmi segítségnyújtásra ne legyen szükség, legalábbis ne azért, mert szükséget szenvednek azok, akik éjt nappallá téve dolgoznak a társadalom egészségéért. De ha ennek az államnak a kormánya egyszer fittyet hány erre a feladatra, legalább ne hangoztassa cinikusan, mi mindent tesz az ápolókért.

Legalább az ápolók napján ne.