A román külügy nyomán a Mérce is beszámolt róla néhány napja, hogy több száz román állampolgárságú munkás koronavírus-tesztje lett pozitív a német Baden-Württemberg tartomány egyik városában, Birkenfeldben. A román hatóságok szerint az őket foglalkoztató cégnél összesen 500, munkaerő-közvetítő által kiszervezett román állampolgár dolgozik.
A német hatóságok információi szerint a dolgozóknak csak nagyon enyhe tüneteik vannak, mindannyian karanténban várják, hogy felépüljenek. A Schwarzwälder Bote lap szerint a fertőzés gyanúja még április 7-én merült fel, miután a közös szálláson lakó egyik munkás a rendőrséghez fordult rosszullét miatt. Két nappal később pozitív lett a koronavírus-tesztje. A hatóságok ezután a húsüzem 1.100 alkalmazottját letesztelték, a román fertőzöttek mellett 100 másikat is találtak.
A gyárigazgató most hétvégén szólalt meg először az ügyben, és rögtön sikerült is neki a román dolgozók megfertőződését az általa vélt nemzeti karakternek tulajdonítani:
„A románok társasági emberek, olyan kulturális közegből jöttek, ahol az emberek szeretnek együtt mulatni.”
Hogy a románság kivételesen közösségi nép-e, azt nehéz eldönteni, viszont a Müller Fleisch húsüzem környékén (ami százával foglalkoztatja a kibocsátó országokban bejegyzett munkaerő-közvetítő cégeken keresztül érkező kelet-európai munkásokat) egyéb körülményeket is találhatunk a tömeges fertőződések okait kutatva.
Lakáskörülmények
A húsüzem a fertőzöttek regisztrálása után rendszabályokat vezetett be a további fertőződések elkerülése végett, így még a nem fertőzött dolgozóknak is tilos munka után hazafelé a tömegközlekedést igénybe venniük vagy boltba menniük, egyenesen otthonukba kell térniük.
A probléma ezzel az, hogy sokuknak olyan lakáskörülmények vannak biztosítva, amelyek több helyen (például Alsó-Szászországban) már szabálysértésnek bizonyulnának:
az egyik ilyen szállás például egy 117 négyzetméteres, négyszobás lakás egy erősen leromlott állapotú épületben, amiben 16 munkás él összezsúfolódva.
Mivel a már említett Alsó-Szászországgal ellentétben Baden-Württembergben nem kötelező minimum 8 négyzetmétert biztosítani egy ember lakótereként, a helyi önkormányzat keze meg van kötve az ügyben.
Ilyen körülmények között nem csoda, ha előfordul, hogy a munkások műszak után nem egyenesen haza mennek, hanem például parkokba, ahol a nap hátralévő részét padokon ücsörögve töltik el legszívesebben, a túlzsúfolt, rossz minőségű lakrészüket kizárólag alvásra használva. Emiatt viszont már többükkel szemben eljárás indult a kijárási korlátozások megszegése miatt.
A Schwartzwalder-Bote egyik beszámolója szerint a gyár két vezérigazgatója, Martin és Stefan Müller egy sajtótájékoztatón – amelyen többek között azzal védték ki a tömeges fertőzéssel kapcsolatos gyenge kommunikációs teljesítményüket ért kritikákat, hogy „nem vagyunk médiaszakértők” – közölték, hogy szerintük egyenesen ijesztő lenne,
„ha a munkáltató ellenőrizné a nappaliját, a hálószobáját, a fürdőszobáját és a konyháját a dolgozóinak, nem is beszélve arról, hogy mivel töltik a pihenőidejüket.”
Arról, hogy a Spiegel által feltárt, munkavállalók csoportját elszállásoló düledező épületben, ahol egy-egy embernek 8 négyzetméter sem jut, pontosan milyen „nappaliról” lehet szó többek közt, az igazgatók nem tettek említést. Mint ahogy a munkások megfelelő életkörülményeinek „ellenőrzése” és azok biztosítása közötti különbséget se feszegették.
Ingázás az EU-n belül járvány idején
Ahogy arról korábban már beszámoltunk, az ausztriai Burgenlandban ingyenes szállással és egyéb kedvezményekkel igyekezték a Magyarországról ingázó ápolókat maradásra bírni, Nagy-Britanniában iparági számítások szerint 90 ezer mezőgazdasági munkás hiányzik a rendszerből (az eddig a szektorban dolgozók nagy része Romániából és Bulgáriából érkezett), Németországban pedig mindkét említett ágazat megszenvedi a járványt – kb. 300 ezer ápolásra szoruló német állampolgárt látnak el kelet-európai (többnyire lengyel) gondozók, míg a mezőgazdaságban szintén 300 ezer kelet-európai munkás dolgozott tavaly. A német sajtóban kisebb pánikot is kiváltott a kelet-európai gondozók, és mezőgazdasági idénymunkások elmaradásának veszélye.
Ebből a rövid felsorolásból is látszik, hogy azokba a munkakörökbe importálják a perifériáról az embereket, melyek jellemzően kevésbé vannak megfizetve, illetve megbecsülve.
A munkaerő-közvetítők általában a keleti tagállamokban bejegyzett fantomcégek, amelyek aztán szerződést kötnek a német vállalkozásokkal. Az eredmény az, hogy a német munkajogi előírások helyett a küldő országok általában cégeknek kedvezőbb szabályai érvényesek ezekre a dolgozókra. A kiszervezett, zsúfolt charterjáratokon érkező munkaerőt általában zsúfolt barakkokban szállásolják el, ezekért pedig nagy összegeket levonnak a béreikből.
Mindeközben április elején egy spárgafarmon dolgozó román idénymunkás belehalt a koronavírus-fertőzés szövődményeibe.
A német vállalatok kihasználják a nyelvi akadályokat is, nem megfelelő iratokkal, félig feketén foglalkoztatva a dolgozókat, akik így sok helyi társadalombiztosítási szolgáltatástól is elesnek.
