Azt hinné az ember, hogy az elmúlt hetekben már minden olyan bicskanyitogató, szép gesztusnak szánt bakit elkövettek a sztárok és a magyar politikusok, amivel akaratlanul is világossá tették az átlagember számára: hiába van a kezükben hatalom, ők aztán nem fognak segíteni a világválság felé zakatoló társadalmon.

Erre jön Novák Katalin, aki simán túltesz minden Imagine– vagy Nélküled-éneklésen, ugyanis ő a Facebook oldalán indított videósorozatot Hétköznapi hősök címmel, amelynek keretében olyan emberekkel beszélget, akiknek az életét nagyban érintik a koronavírus okozta változások.

Nem akarom megkérdőjelezni a kampány mögötti jóhiszeműséget, hiszen biztosan azzal a szándékkal is készült, hogy az államtitkár megbecsülést fejezzen ki a kormány nevében azok felé, akiknek most jóval nehezebb az élete.

Csakhogy van abban valami gyomorforgató, amikor Novák Katalin olyan együttérző arccal hallgatja végig egy család történetét, akik a járvány miatt elvesztették bevételeiket, mintha neki semmi köze nem lenne ahhoz a kormányhoz, amelyik hagyta, hogy emberek százezrei egyik pillanatról a másikra létbizonytalanságba kerüljenek.

Egy igazságosabb kormány esetén ezek a videók nem a képmutató szimpátiáról és köszönetnyilvánításról szólnának, hanem arról, hogy a politikusok azt mondják: nem kell aggódni, mi segítünk. Egy igazságosabb kormány esetén az ilyen videók láttán az emberben a mások iránt érzett empátia mellé nem társulna zsigeri düh, amiért a kormány a gazdasági mentőcsomagját egy az egyben a tőke és a vállalatok mentésére alapozta, és konkrétan az út szélén hagyta az állásukat elvesztőket, miközben a munkájukat még éppen megtartó dolgozókat gyakorlatilag belehajszolja egy második rabszolgatörvénybe.

Aztán, ha az államtitkárnak kicsit jobb kommunikációs csapata lenne, akkor talán eszükbe jutott volna, hogy nem pont a közszféra legkritikusabb foglalkozásaiból kellene megszólalókat toborozniuk, de hát erre nem gondoltak, úgyhogy sikerült a Hétköznapi hősök többi részéhez is illusztris interjúkat szervezni egy mentőssel, egy tanárral és egy anyukáját otthon gondozó postással.

Novák természetesen minden rész végén megköszöni a munkáját mindenkinek és sok sikert kíván, de azt persze nem teszi hozzá, hogy egyébként pont az ő mögötte álló kormánynak lett volna 10 éve arra, hogy érdemben is kifejezze a háláját ezen dolgozók felé béremeléssel és a munkakörülményeik javításával.

De nem baj, biztosan sokra mennek ezeknek a szakmáknak a dolgozói az üres köszönettel. Az nem fontos, hogy a postások szemét fizetésemelés helyett a karácsonyi prémiumok előre hozatalával szúrták ki; hogy a tanárok semmilyen plusz juttatást nem kapnak a digitális oktatás okozta nehézségek miatt a megalázóan alacsony bérük mellé, sőt még az új NAT-tal is szenvedniük kell majd szeptembertől. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy az egészségügyi szakdolgozóknak a világjárvány okozta krízis idején mindössze egyszeri bruttó 500 ezer forintot ajánlottak, meg belengettek egy olyan béremelést novemberre, amit már hónapokkal ezelőtt is megígértek.

Az szinte biztos, hogy a kormánnyal együtt minden magyar ember kitartás kíván és teljes szívéből köszöni ezeknek az embereknek a munkáját. Csakhogy mi, átlagemberek ennél többet nemigen tehetünk értük. Novák Katalin és a mögötte álló politikusok viszont nagyon is tehetnének, de hát, láthatóan nekik sem telik többre.

Mindez már önmagában is hatalmas szégyen lenne, de az, hogy mindeközben ilyen álszent médiakampányokkal akarják elhitetni velünk, hogy egy kicsit is érdekli a Fideszt, hogy mi van az átlagemberrel, az egyenesen felháborító.