Orbán Viktor nemrég közölte: „fürkészeket és portyázókat” küldött a világ minden részére, hogy beszerezzék a Magyarországon hiányzó védőfelszereléseket, melyek a koronavírus ellen a frontvonalban küzdő szakemberek számára létfontosságúak.

Bár azóta valóban több repülőnyi maszk, gumikesztyű és egyéb védőfelszerelés érkezett az országba, vannak orvosok, akik még mindig arról számolnak be, hogy több helyen nincs elég védőfelszerelés. A háziorvosi szervezetek szerint, bár az alapellátó szolgáltatók két alkalommal már védőfelszereléshez jutottak, a praxisonkénti 50 db. sebészeti szájmaszk, valamint a 3 db. FFP1 típusú maszk jól érezhetően elégtelen a hosszú távú védekezéshez, illetve a biztonságos betegellátás biztosításához az alapellátásban.

Az operatív törzs március 15-i sajtótájékoztatóján (vagyis négy nappal a veszélyhelyzet kihirdetése és 11 nappal az első magyarországi koronavírus-fertőzöttek beazonosítása után) elhangzottak szerint a szociális ellátórendszer felkészültségével az operatív törzs eddig nem foglalkozott, „de itt is meg kell tenni a szükséges óvintézkedéseket a vírus elterjedésének megakadályozása érdekében”.

Ez azonban azóta sem történt meg a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete szerint. Köves Ferenc, a szakszervezet elnöke a Mércének „kaotikus helyzetről” számolt be: egyéni védőfelszerelés minimális mennyiségben elérhető, de ez kimerül az alacsony védelmet nyújtó sebészeti, vagy papír szájmaszkokban (sok esetben heti 1 db. egy embernek), kézfertőtlenítőkben. Ugyanez igaz a kesztyűkre, fertőtlenítőszerekre is:

van olyan otthon, ahol a hétvégén egyáltalán nem volt fertőtlenítőszer, ami talán mondani sem kell, milyen rizikós egy zárt intézményben vírusjárvány idején.

A házi segítségnyújtásban dolgozó gondozók továbbra is napi kontaktusban vannak az önellátásukban segítségre szoruló idős emberekkel, akikkel sokszor elkerülhetetlen a fizikai érintkezés, mégsem kapnak megfelelő minőségű és mennyiségű felszerelést. A bentlakásos intézmények dolgozói szintén minimális, jobb esetben napi egy maszkot kapnak, ritka az olyan hely, ahol jelentősebb készlet áll rendelkezésre.

A hajléktalanellátás most a szokásosnál is leterheltebb, amióta ezres nagyságrendben jelentkeznek a hajléktalanellátó intézményeknél olyan emberek, akiknek korábban a munkájukból fakadóan volt lakhatásuk, de egyik napról a másikra szó szerint mindent elvesztettek a járvány miatt. Ezekben az intézményekben maszk és kézfertőtlenítő általában legalább a dolgozók rendelkezésére áll, a szállók lakóinak viszont ezekből nem jut semmi – de még szappan is csak jobb esetben. A koronavírus miatt bevezetett kijárási tilalom ráadásul értelmezhetetlen és betarthatatlan, hiszen ezekben az intézményekben nem biztosítanak napi háromszori étkezést, így a lakóknak önállóan kell megoldaniuk az élelem beszerzését, ami óhatatlanul az épület elhagyásával jár. Az intézményekben bevezetett korlátozás betarthatóságát jelenleg a kormány helyett civil szervezetek és önkéntes állampolgárok igyekeznek biztosítani – vázolta a helyzetet Köves.

Mindez óriási veszélyt hordoz magában. A szociális szakemberek által elvégzett gondoskodó munka a vírus idején is nélkülözhetetlen, sőt most még körültekintőbben, óvatosabban kell ügyfeleikkel, gondozottjaikkal kapcsolatba lépni. Ezek a szakemberek segítenek a mindennapokban társadalmunk legkiszolgáltatottabb tagjainak: ők dolgoznak a család- és gyermekvédelemben, ők gondoskodnak fogyatékossággal élő embertársainkról és ők viselik gondját a koronavírus által leginkább veszélyeztetett idős, beteg vagy hajléktalan embereknek is.

Csak tetézi az ágazatot egyébként is komolyan sújtó munkaerőhiányt, hogy sok munkavállaló esik ki az iskola és óvoda bezárások miatt, és ha ehhez hozzáadjuk még az esetleges megbetegedéseket is, akkor probléma lesz az intézmények nyitvatartásával is – mondta a szakszervezet vezetője.

A veszélyeztetett korú munkavállalókat sok helyen kényszerszabadságra küldik, így gyakorlatilag teljesen ellehetetlenülnek anyagilag. Ráadásul – mint arra Köves rávilágított – az is gondot jelenthet, hogy ha egy szolgáltatás szünetel (pl. a munkavállalók kiesése miatt), nem jár utána állami normatíva, és a kisebb szervezetek, önkormányzatok képtelenek lesznek finanszírozni a szociális intézményeiket.

A szakszervezet megelégelve a várakozást, hétfőn nyílt levélben fordult Kásler Miklós emberi erőforrások miniszteréhez, melyben felszólítja, képviselje az irányítása alá tartozó szociális ágazat munkavállalóit és ügyfeleit, gondozottjait is.

„Miközben számtalan felsorolásban halljuk azt, hogy van elegendő védőeszköz, ‘milliószám’ is akár, és a Miniszterelnök úr még fel is sorolta, kiknek jut először, ebben a felsorolásban a szociális ágazat nem szerepel” – írják.

A kieső munkaerő pótlása egyre nagyobb terhet ró a munkavállalókra, ennek ellentételezése pedig meghaladja a legtöbb munkáltató lehetőségeit. A gyerekeik, az életkoruk vagy betegségük miatt otthon maradók bérezését pedig sürgősen meg kell oldani – hívják fel a figyelmet.

A szakszervezet azt kéri, szállítsanak ki minden egyes ellátóhoz megfelelő mennyiségű és minőségű védőfelszerelést, készítsenek tervet, és biztosítsanak forrást a bértámogatásra, és arra, hogy a vészhelyzetben frontvonalban helytálló munkavállalók anyagi elismerésben részesüljenek. Szeretnék, ha a szociális ágazat munkavállalói az egészségügyi dolgozókhoz hasonlóan ingyenesen utazhatnának a tömegközlekedési eszközökön, illetve azt is, hogy soron kívül teszteljék őket koronavírusra.

A Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete és a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete már több mint egy éve próbálja elérni, hogy a szociális ágazatban dolgozók egyáltalán sztrájkba léphessenek, a kormány ugyanis többször is ellehetetlenítette azt.

A két szakszervezet (az eredetileg tavaly márciusra tervezett sztrájk előtt) 12 pontban fogalmazta meg követeléseit a kormány felé, aminek csupán egy része a béremelés. A méltatlan munkakörülményekre tökéletesen rámutat, hogy a szakszervezetek többek közt plusz 5 nap szabadságért és rendszeres szupervízióért harcolnak a munkavállalók kiégése ellen, biztonságnövelő stratégia kidolgozását sürgetik, mert a dolgozók munkájuk során sokszor erőszak veszélyének vannak kitéve, de a munkaruha biztosítása, vagy a korkedvezményes nyugdíj sem utolsó szempont a szociális ágazatban uralkodó általános elégedetlenség csökkentése érdekében (és persze ez még nem minden).

Miközben a szociális szakemberek erejükön felül végeznek a társadalom számára elengedhetetlen gondoskodó munkát, sokszor ők maguk is épphogy a felszínen tudnak maradni:

nem ritka, hogy két munkahelyen dolgoznak az alacsony bérek miatt, miközben az óriási munkaerőhiány mellett nagyon sok intézményben a kötelező szakmai minimumlétszámot sem tudják teljesíteni ahhoz, hogy az ellátottak jogai ne sérüljenek.

A kicsit sem biztos lábakon álló szociális ellátórendszer tehát járvány nélkül is nehezen küzd meg a mindennapi feladatokkal, problémákkal. A járvány miatt most még nagyobb nyomás nehezedik a rendszerre, amiről a kormány egészen pontosan huszonhárom napja nem vesz tudomást. Hiába kongatja a vészharangot a szakszervezet a veszélyhelyzet kihirdetése óta, Az EMMI nem válaszol a szociális szféra dolgozóinak kérdéseire, még akkor sem, ha azokat egy országgyűlési képviselő teszi fel. Pedig bőven lenne mire válaszolni azon kívül is, hogy mikor jut mindenkinek védőfelszerelés: az Ungár Péter, LMP-s országgyűlési képviselő által nemrég összegyűjtött harminc dolgozói kérdésből jól látható, hogy rendszerszintű fejetlenség uralkodik az ellátórendszerben.

Most, hogy a koronavírus országszerte bárhol jelen lehet, minden egyes elvesztegetett nappal csökken az esélye annak, hogy a szociális ellátórendszer megelőzhető tragédiák nélkül vészelje át a járványt.