Ahogy azt mi is megírtuk tegnap, nem szavazta meg az ellenzék hétfőn délután azt a parlamenti négyötödöt igénylő javaslatot, amely azt szorgalmazta volna, hogy sürgősen, a házszabálytól eltérően tárgyalják, és kedden el is fogadhassák azt a törvényt, amellyel felhatalmazza az Országgyűlés a kormányt a vészhelyzet meghosszabbítására és a rendeleti úton történő irányításra határozott időkorlát nélkül.
Érdekessége a helyzetnek, hogy a kormány hogyan igyekszik profitálni a tegnapiakból, hogy ismét erős, keménykezű, harcos vezetőként léphessenek fel – ha nem a járvány, akkor az ellenzék ellenében.
Az elmúlt napokban ugyanis többször is hangsúlyozták, hogy pártállástól független összefogásra és együttműködésre van szükség a veszélyhelyzet kezeléséhez, a felhatalmazási törvény átnyomását azonban nem éppen az együttműködés jegyében kísérelték meg: sem túlzott kompromisszumkészség, sem bármiféle ellenzéki javaslatra való nyitottság a kérdésben nem mutatkozott a kormánypárti oldalon.
Mivel pedig ennek köszönhetően az ellenzéknek sok mozgástere nem akadt ebben a játszmában, szinte borítékolható volt, hogy új front nyílik.
Így is lett, a Magyar Nemzet már a tegnapi szavazás előtt azzal riogatott mindenkit:
„A magyar nép elleni bűncselekmény elkövetésére készülnek azok a parlamenti képviselők, akik már előre deklaráltan, nemmel fognak szavazni a halálos vírus okozta országos vészhelyzet meghosszabbítására.”
És miután – nem nagy meglepetésre – az ellenzéki képviselők valóban nemet mondtak a törvénymódosításra, meg is indult az össztűz.
A Fidesz Facebook-oldalán azóta is az ellenzék sajnálatos cselekedete a téma (már amikor nem Orbán Viktor veszi át maszk nélkül a Kínából érkező maszkokat):
Hollik Istvántól Orbán Balázsig ostorozza is szorgosan, aki éri az ellenzéket, de például Kocsis Máté nem cifrázta túl a dolgot, ő egyszerűen csak listázott egyet:
Varga Judit igazságügyi miniszter pedig amolyan szomorkodós-értetlenkedős hangvételben osztotta meg gondolatait az M1-en a nézőkkel. Mint fogalmazott:
Míg a korábbi napokban még konstruktív hétpárti egyeztetés folyt a parlamenti pártok között, addig hétvégén beindult a „liberális-Soros kórus”, a jól ismert szereplők álhír, fake news terjesztésbe kezdtek, ami súlyos és szégyenletes.
Ám míg a kormánypárti politikusok csak amolyan szőr mentén szomorkodtak, és azzal biztatták magukat és a választópolgáraikat is, hogy az ellenzék nélkül is képesek lesznek megfékezni a járványt (és megszavazni a törvényt), addig a kormánylapok már nem fogták vissza magukat.
A 888.hu szerint az ellenzék ” a vírus oldalára állt„, ráadásul egyenesen a „nemzeti összefogás ellenében”, mert nem hatottak sem „a józan érvek”, sem „a világjárvány ellen való védekezés érve”.
És ez volt még a visszafogott álláspont a témában.
Gajdics Ottó a Magyar Nemzet hasábjain közölt publicisztikát, amiben az ellenzéket és „lakájmédiáját” egyenesen egy olyan beteghez hasonlította, „aki felajzott pereputtyával együtt rátámad az érte kiérkező mentőkre” (és akkor itt most ki se térjünk arra, hogy akkor vajon a Szabad Föld főszerkesztője itt vajon cigányozni akart-e vagy sem), majd meg is fejti, hogy mi motiválja az „önző” és „felelőtlen” ellenzéket:
„A mi szedett-vetett balliberális bagázsunkat viszont csak a vírus ürügyén learatható politikai haszon érdekli. Minden megnyilvánulásukat az motiválja, hogyan szerezhetnének ebből többet, mint a kormány.
Ezért cinikusan és gátlástalanul tekintenek tőlük származónak minden olyan ötletet, amely a társadalom többségének támogatásával találkozik, miközben naponta állnak elő újabbakkal. A felelősséget teljes egészében a kormányra hárítanák mindenben, miközben a kabinet cselekvőképességét minden eszközzel megpróbálják gyengíteni. Mérhetetlen felelőtlenség vegyül bennük az önző haszonleséssel.”
A PestiSrácok sem adja alább annál, hogy „Emberéleteket és munkahelyeket véd a kormány, az ellenzék a járvány elleni küzdelemben sem képes az összefogásra” – itt külön pont járhatna a 2014-es áthallásért (ki gondolta volna, hogy mostanra eljutunk odáig, hogy már a túloldalon is összefogást követelnek…), kifejezetten pikánssá pedig az teszi a dolgot, hogy Karácsony Gergely főpolgármestert viszont épp azért ostorozzák, mert mostantól rendeletek útján, egyszemélyben dönt budapesti kérdésekben. Ez a Pesti Srácok szerint kettős mérce, mivel így „kissé másnak tűnik az oly sokat emlegetett demokrácia megítélése”, azt azonban nem fejtik ki bővebben, hogy akkor vajon az ő megítélésük szerint Orbán Viktor is valami hasonló galádságra készült volna, mint amit Karácsony csinál, vagy netán épp azzal sincs baj, amit a főpolgármester művel, hisz a miniszterelnök is hasonlóra készült, csak nagyobb léptékben?
A kínzó kérdést eldönteni sajnos nem lehet, mindenesetre vicces, hogy tud ekkora önellentmondásba belefutni egyébként nem csak a PestiSrácok, de a Vadhajtások is, ahol természetesen szintén nagyban pörög a téma.
Tegyük hozzá, Karácsony Gergely esetében erősen csúsztatnak is, hiszen a Népszava cikkéből kiderül, hogy a tervek szerint a soron következő közgyűlésen megvitatni kívánt kérdésekhez tartozó előterjesztéseket mindegyik fővárosi frakciók megkapja és véleményezi az előre jelzett határidőig, a főpolgármester pedig a frakciók álláspontjának ismeretében dönt az előterjesztésekről a veszélyhelyzetre vonatkozó jogszabályok értelmében.
Abban viszont már semmi vicces nincs, ahogy a Vadhajtások Kocsis Máté után szabadon közölte a tegnap nemmel szavazó ellenzéki képviselők listáját. Az erről szóló cikk címe ugyanis egyenesen az:
„Bemutatjuk a magyarság gyilkosait névvel, ezek szavaztak nemmel a veszélyhelyzetre”
Ezt a cikket nem is linkelem, de pár kattintással meg lehet találni, különösen ajánlom az utolsó sorát, csak hogy érezzük, a Vadhajtások aztán nem viccel, ha keményen oda kell mondani.
És hát persze a Sajtóklubban is ki kellett tegnap értékelni az ellenzék gyalázatos teljesítményét, Bencsik András nagyjából így összegezte a dolgot:
„Szégyellheti magát ez a politikai ellenzék, hogy a beteg, gonosz gondolataiknak rendelik alá honfitársaik ezreinek az életét.”
Ám hogy mennyire konstruktív és összefogásra kész a kormány a veszélyhelyzetben, arról talán álljon itt egy mondat – ami azért elég sokat elmond – az ellenzék ma kiadott, közös sajtóközleményéből:
„A tegnapi napon a kormánypárti képviselők azonban nem egy partneri ajánlatot, hanem egy diktátumot tettek az asztalra. Csupán az ülés kezdete előtt egy órával voltak hajlandóak leülni az ellenzéki pártokkal tárgyalni, ami mindent elárul a szándékaikról. A kormánypárti előterjesztés nem biztosította, hogy a járvány leküzdése után visszatérhetünk a hétköznapi életünkhöz és demokratikus értékeinkhez, ezért ezt az ellenzéki pártok nem tudták támogatni.”
Ez persze nem akadályozza meg a kormányközeli sajtót, hogy továbbra is az ellenzéket ostorozza, vagy akár a közmédiát, hogy arról tájékoztasson a híradóban: aki nem támogatja most a kormányt, az a családok ellen van.
Retorikai fordulatnak remek, miközben nagy tétje a dolognak számukra nincs, hisz a jövő héten már elég lesz a kétharmad a törvény megszavazásához. És közben erre a hétre is megvan az ellenség, akivel hadakozni lehet. Tiszta haszon nekik – kár, hogy nekünk annál kevésbé.
