Bakondi György, Orbán Viktor miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója vasárnap sajtótájékoztatón számolt be a migránshelyzetről („Van egy bizonyos összefüggés, amit a koronavírus és az illegális migráció következtében tapasztalunk.”), aztán hétfőn tájékoztatta az MTI-t, hogy a miniszterelnök biztonsági kabinetjének ülésén döntés született a határon tartózkodó rendőri és katonai erők megerősítéséről. Bakondi bejelentette továbbá, hogy
határozatlan időre felfüggesztik a röszkei tranzitzónába való bebocsátást a koronavírus miatt az ott lévő 321 ember és az ország védelme érdekében.
A Bakondi-féle és általánosan kormánypárti indoklás buktatóira a Magyar Helsinki Bizottság hétfői Facebook-posztja is felhívja a figyelmet. Ők arról írnak, hogy mivel csak a tranzitzónában lehet menedékjogért folyamodni, Bakondi bejelentése nyomán a tranzitzóna lezárása valójában a menekültügyi eljáráshoz való hozzáférés teljes megtagadását jelenti az újonnan érkezők számára. Bár a hivatalos indoklás szerint erre azért van szükség, mert sok menedékkérő iráni, és Irán a koronavírus egyik gócpontja is jelenleg, valójában a menedékkérőket évek óta csak több hónapos várakozás után engedik be a tranzitzónába. Így aki újonnan érkezik esetleg éppen Iránból, az sem veszélyezteti a tranzitzónában lévők egészségét. A Helsinki Bizottság ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy Szerbiában továbbra sincsen egyetlen koronavírusos fertőzött sem.
Így a mostani bejelentés csupán látszatintézkedés – az esetlegesen Iránból érkezők közvetlenül, viszonylag rövid időn belül egyébként sem tudnának a tranzitzónába jutni. A Helsinki Bizottság szerint
„a Szerbiából érkező menekülők teljes kizárása nem más, mint a menekülőket démonizáló gyűlöletkampány egyik aljas eszköze.”
Valójában a tranzitzóna melletti határátkelőnél sem végeznek a Szerbiából érkezőkön koronavírus-ellenőrzést, illetve
bár a szintén szomszédos Ausztriában már 14 esetet rögzítettek hivatalosan, „az onnan ezerszámra érkező utazókat sem érinti semmilyen korlátozás” – írják.
Alig néhány hete békés ülősztrájkot tartottak a menekültek a kelebiai határnál, rámutatva arra, hogy lényegében lehetetlenné vált, hogy az országtól védelmet kérő menekültek benyújthassák menekültügyi kérelmüket, és azt a hatóság meg is vizsgálja.
A Helsinki Bizottság akkori közleménye szerint szemben az összes többi európai ország gyakorlatával, Magyarországon évek óta csak két határmenti tranzitzónában lehet menedékkérelmet benyújtani, ráadásul 2018 januárjában a kormány napi 1-1 főre csökkentette a leadható kérelmek számát, amit aztán 2019-ben még tovább csökkentettek, ezzel az egész évben összesen 394 menekülő számára engedélyezték csak, hogy egyáltalán benyújtsa a kérelmét.
A tranzitzónában lévők egészsége és jólléte szemmel láthatólag most először érdekli a kormányt: számos alkalommal számolt be a Helsinki Bizottság arról, hogy a strasbourgi bíróság folyamatos felszólítása mellett is bevett gyakorlat a tranzitzónában lévők éheztetése.
Mostanra mintegy tizennyolcadik alkalommal rendelte el a strasbourgi bíróság, hogy biztosítsanak ételt a Helsinki Bizottság ügyfelének, alapvetően a felnőttek számára napi háromszor, a gyerekeknek ötször jár étkezés. A tranzitzónáról öt pontban írt a Helsinki Bizottság a blogján, olyan kérdéseket és gyakori panaszokat megválaszolva, mint például hogy a hivatali ügyintézés során a magyar állampolgárok sem kapnak enni, miért kapjanak a menekültek; valamint ha éhesek, miért nem mennek inkább Szerbiába ételért.
Korábban írtunk arról, hogy valójában a koronavírus-járvány megfékezésének csupán egyik oldala a bezárkózás, valójában szükség van az együttműködések növelésére is. Irán kevésbé fér hozzá orvosi felszerelésekhez és minőségi gyógyszerekhez, így nehezebben tud a járványra reagálni.
Az Iránnal szembeni nemzetközi szankciók fenntartásával azonban nemcsak a helyi lakosságot szolgáltatják ki a járványnak, hanem a fertőzés globális továbbterjedését is ösztönzik, vagyis végső soron az elzárkózó jómódú államok is maguk alatt vágják a fát: a határok lezárása és a karanténok felállítása nem képes teljességgel kizárni a járvány továbbterjedését, ezt Kína esete is alátámasztotta. A nemzetközi szolidaritás és együttműködés különösen fontos akkor, ha olyan országban alakulnak ki gócpontok, ahol az egészségügy nem elég felkészült a helyzet kezelésére.
