Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Az MIT kutatói szerint nem követett el választási csalást Evo Morales baloldali rezsimje Bolíviában

Nem utal komoly nyom arra, hogy a baloldali elnök, Evo Morales tényleg „elcsalta” volna a 2019 októberi választást a dél-amerikai Bolíviában. A Washington Post most ismertette a bostoni MIT kutatóinak elemzését, amely saját adatai alapján leszögezte, mivel Morales pártja, a Szocialista Mozgalom (MAS-IPSP) valóban átlépte a 40%-os szavazatarányt, ezért minderre semmiféle szüksége nem is lett volna.

A washingtoni, jobboldali Trump-kormányzathoz  – és általában az USA kormányaihoz – erősen kötődő Amerikai Államok Szervezete (OAS) korábbi elemzésében viszont éppen ezt állította, és azt, hogy Morales elnök kormánya szándékosan befolyásolta volna az ország szavazatszámláló rendszerét.

A csalással kapcsolatos vádak végül eszkalálták azokat a tüntetéseket az országban, amelyek végül a Moralest hagyományosan támogató bolíviai őslakosok elleni zavargásokhoz vezettek, valamint puccszerűen hatalomra segítették az országban a vallásos szélsőjobboldalt.

Ők az addig kormányzó Morales híveinek szisztematikus üldözésébe is belekezdtek: „lázítás” és „választási csalás” vádjával 40, a választást felügyelő hivatalnokot tartóztattak eddig le. A zavargásoknak az ősz folyamán 35 halálos áldozata is volt.

Az OAS akkori elemzése szinte mindenben alátámasztotta az akkor még ellenzékben lévő, a rendőrség és a hadsereg egyes elemei által támogatott bolíviai jobboldal vádjait. Morales pártjának egyik jelöltjét az ügyészek még a választás előtt „manipuláció” vádjával idézték bíróság elé, ezzel jelöltségét is megakadályozta. A zavargások kitörése után pedig Evo Moralesnek is távoznia kellett a puccsisták miatt, Mexikóba.

A most, a Massachusetts Insititute of Technology (MIT) választási elemzői által elkészített értékelés szerint a szavazatok hivatalos összeszámolása 84%-nál állt meg októberben, akkor Morales már 40% fölött járt, és 7.87%-kal vezette a versenyt. Ezt az előzetes számlálást a választást lebonyolító hivatalnokok már jó előre bejelentették, és azt is közölték, hogy a szavazást éjszakáján „legalább 80%-os feldolgozottságú adatokat” már közzétesznek.

Az OAS mindennek ellenére váratlan és szabálytalan fordulatnak minősítette a lépést gyorsjelentésében, és a Washingtont általában is támogató világsajtó pedig elég gyorsan átvette megállapításaikat, azt a látszatot keltve, mintha Evo Morales valóban nagyarányú csalást eszközölt volna a választáson. Később a jobboldali propaganda ezzel igazolta a világ felé a dél-amerikai országban történt katonai hatalomátvételt.

Az OAS elemzői szerint gyanús „hamis aláírások”, és „központi manipuláció” nyomai is megjelentek a végül újrainduló, és Moralesnek 7.87%-ról 10%-ra ugró előnyt mérő számlálás során.

AZ MIT mostani statisztikai analízise azonban megállapította: nem figyelhető meg különösebb különbség Morales előnyében a szavazatszámlálás megállítása előtt, és után, az a beérkezett voksok arányában logikusan emelkedett, nincs tehát nyoma az eredményben rendszerszerű és nagyarányú manipulációnak, azzal szemben, amit az OAS elemzése már a választás utáni napokban állított. Ezzel szemben Morales már az első fordulóban hozhatta a győzelméhez szükséges előnyt, így második fordulóra sem volt az adatok alapján semmi szükség.

Ezenkívül az OAS akkori elemzése a szervezet választási megfigyelőinek „párhuzamos szavazatszámlálására” épül, ennek eredményeit fogadták el az egyedül pontos számlálásnak. Ezek azt állapították meg, hogy a késő este, Morales javára történt „gyors változás” az eredményekben csak rendszerszerű manipulációra, nagyarányú csalásra utalhat.

Az eredményeket most átvizsgáló szakértők kiemelik, erre az OAS által felállított hipotézisre semmiféle megfelelő bizonyíték, vagy irodalom nem létezik. Ellenkezőleg: az olyan, szegényebb választókerületek adatai, ahol a szavazók késő estig dolgoznak, és így az urnazárás előtt szavazóköreikben hosszú sorok keletkeznek, általában azok is, akik Evo Moralest támogatták, és akiknek a szavazatai elég későn és egy tömegben érkeznek be a számolóbiztosokhoz. Ebben nem kell, hogy bármiféle csalás nyomait fedezzük fel.

Ráadásul, miután az előzetes számlálást a hivatal munkatársai jó előre jelzett módon megállították, majd újraindították, semmiféle, nagyon drámai változás nem következett be az addigi elnökre leadott szavazatok számarányában, csupán az addigi trendek folytatódtak tovább.

A kutatók, akik a szavazás ismert adatok szerinti kimenetéről több mint 1000 matematikai szimulációt is lefolytattak, mindannyiszor ugyanerre a következtetésre jutottak. A Washington Post, és a választási elemzők az eredményekkel kapcsolatban az OAS reakciója iránt is érdeklődtek, ők azonban semmiféle módon nem reagáltak az ellenőrizhető kutatási eredményekre.

Az 1961 januárjában, Spanyolországban alapított Amerikai Államok Szervezete már a kezdetektől a Latin-Amerikában, az őket támogató, jobboldali katonai és polgári rezsimek hatalomra juttatásában érdekelt Egyesült Államok befolyása alá tartozó szervezet volt. Az OAS-t évtizedek óta vádolják azzal, hogy rendszeresen beavatkozik dél-amerikai államok belpolitikájába, hogy ott az USA által kedveltebb politikai erőket hozza helyzetbe. Az OAS főtitkársága korábban a venezuelai politikai válság idején is „katonai bevatakozást” sürgetett az országot autoriter módon irányító Nicolás Maduro ellen, míg Brazíliában a hasonló módszereket előnyben részesítő, jobboldali Jair Bolsonaro rezsimjével kapcsolatban ilyen kifogásokat nem emeltek.

A Bolíviában a hatalmat november 10-én erőszakosan átvevő jobboldal által kinevezett „ideiglenes államelnök”, Jeanine Áñez Chávez eddigi uralma a Moralest támgoató baloldaliak, őslakosok szigorú elnyomására épül. A puccsot kísérő erőszak ellenére uralmát az USA-n kívül az Európai Unió, Oroszország, Kanada és Brazília kormányzatai is elismerték.