Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Az európai hatalmak is megtették az első lépésüket az iráni atomalku felrúgása felé

Közös sajtóközleményben jelentette be kedden Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság külügyminisztere, hogy beindítják az iráni atomalku vitarendezési mechanizmusát, miután január 5-én Teherán jelezte, ezentúl nem tartja be annak egyik legfontosabb előírását, az urándúsító centrifugák számának korlátozását.

A lépés az utolsó szög lehet a 2015-ben tető alá hozott atomalku koporsójába, holott az európai diplomaták tudatában vannak annak, hogy az eddigi amerikai nyomásgyakorlás nemhogy új alku megkötését segíti, hanem tovább radikalizálhatja a teheráni vezetést.

Közleményében a három külügyminiszter úgy fogalmaz, Irán január 5-i bejelentése után „nem maradt más választásuk”, mint beindítani a vitarendezési mechanizmust. Mint hangsúlyozták, továbbra is elkötelezettek a 2015-ös, hét állam (Irán, USA, Oroszország, Kína, Franciaország, Nagy-Britannia, Németország) által aláírt megállapodás életben tartása mellett, és épp ezért

nem csatlakoznak az USA által követett „maximális nyomásgyakorlás” stratégiájához.

Heiko Maas német külügyminiszter a Twitteren azt írta, céljuk, hogy megtartsák a megállapodást és a mostani vitákra a megállapodás keretein belül találjanak megoldást. „Felszólítjuk Iránt, hogy konstruktív módon vegyen részt a tárgyalási folyamatban, amely most kezdődik”.

Nevével ellentétben, nagyon kicsi az esélye annak, hogy a vitarendezési mechanizmus tényleg megoldja az atomalku körüli vitákat, inkább arra tud szolgálni, hogy hivatalosan is megállapításra kerüljön, a felek nem tartják be azt, így visszaállhatnak azok az uniós szankciók is, amelyek a megállapodás megkötése előtt érvényben voltak.

A három európai ország közleménye alapvetően Iránt vádolja az egyezmény felrúgásával, csakhogy a valóság ennek pontosan a fordítottja.

Az Obama elnök által tető alá hozott megállapodást Irán minden vizsgálat szerint egészen 2018 májusáig betartotta, amikor Donald Trump amerikai elnök bejelentette: felrúgja az egyezményt és visszaállítja a Teheránt sújtó gazdasági szankciókat. Trump szankciói nem csupán az amerikai cégek, de az európaiak számára is lehetetlenné tették az Iránnal való kereskedést, és bár az Unió megpróbált kikerülő mechanizmusokat életbe léptetni, mindezidáig nem történt előrelépés.

Így előállta az a helyzet, hogy bár az európai országok nem sújtják szankciókkal Iránt, a két fél közötti gazdasági forgalom továbbra sem igazán létezik, holott épp ez lett volna az a nyereség, amit a nukleáris fegyverkezés feladásával az irániak megkaptak volna. A teheráni vezetés épp erre is hivatkozik, amikor azt mondja, valójában az USA és európai partnerei szegték meg előbb az alkut.

Az amerikai kilépés óta tehát az iráni vezetés is sorra rúgta fel a megállapodás legfontosabb előírásait, a januári az ötödik ilyen epizód volt, mára tehát már csak az ENSZ nukleáris megfigyelőinek beengedése maradt érvényben. A január 5-i bejelentésre azután került sor, hogy az USA meggyilkolta Kászim Szulejmánit, Irán egyik legbefolyásosabb vezetőjét.

Az amerikai vezetés azóta sem tudott előállni épkézláb magyarázattal, amely indokolná a gyilkosság jogszerűségét, a felsorolt indokokra pedig kézzel fogható bizonyítékokat nem hozott. Bár Washington úgy érvel, közvetlen veszélyt hárított el Szulejmáni felrobbantásával, az ugyanis épp egy támadást tervezett, Mike Pompeo külügyminiszter nemrégiben elismerte, nem tudja, hol és mikor került volna sor erre a támadásra, de kitartott amellett, hogy a veszély közvetlen és valós volt. A Trump-adminisztráció indoklásával kapcsolatban még a republikánus törvényhozók egy része is frusztrációjának adott hangot.

Az iráni atomalku halála azt is jelentheti, hogy a saját hatalmát iszlám fundamentalizmussal legitimáló teheráni rezsim egy-két éven belül nukleáris fegyverek birtokába kerülhet. Az európai diplomaták erősen kételkednek abban, hogy Trump konfrontatív nyomásgyakorlása újra tárgyalóasztalhoz ültetheti az iráni vezetést egy második atomalku megkötése érdekében. Épp ellenkezőleg, úgy számolnak, az elmúlt hetek és hónapok eszkalációs politikája csak a teheráni keményvonalasokat erősítheti.

Mindezen fenntartásokkal együtt azonban úgy látszik, az európai diplomácia továbbra sem hajlandó az amerikaitól független irányvonalat képviselni.

(Mérce / The Guardian / BBC / Deutsche Welle)

Olvass tovább!