A szórakoztatóiparról többé már nem nagyon lehet a szexuális visszaélések kontextusa nélkül beszélni: mindig lesz #MeToo előtt és #MeToo után. A mozgalom megváltoztatta, hogyan gondolunk a hírességek magánéletére és hogyan képzeljük el a színfalak mögötti viszonyokat.

És persze nem is csak Hollywoodban lettek mások a dolgok: tabuk dőltek le, miközben egyre több fontos felületen kezdtek el az emberek beszélni arról, hogy milyen mélységekbe nyúlik a hatalommal való (nem csak szexuális) visszaélés a legkülönbözőbb területeken.

Egy dologban azonban aligha történt előrelépés: a nők elleni erőszak intézményes visszaszorításában.

A #MeToo-nak a közvélekedésben ugyan volt némi hatása, de sajnos ennél sosem lett több a kezdeményezésből, erőszak visszaszorítását célzó intézkedések nem igazán kezdődtek meg.

És ha most a 87 nő által szexuális zaklatással és nemi erőszakkal megvádolt Harvey Weinsteint a jelenleg folyó tárgyalások után ártatlannak nyilvánítják, az utolsó esélye is elvész annak, hogy ez a globális szimbólum valaha is rendszerszintű változást kezdeményezzen, és közelebb kerüljünk az erőszaktevők elszámoltathatóságához.

Hatalmas jelentősége van, mi lesz most a producer sorsa, ugyanis eddig nagyjából az összes híresség megúszta, akit megvádoltak szexuális zaklatással és/vagy bűncselekménnyel. Lehet, hogy az online közösségek szemében kegyvesztettek lettek (lásd: cancel culture), de a törvény előtt a mai napig ártatlanok:

• András yorki herceg a BBC-interjúja után, amiben vért izzadva próbálta tagadni, hogy egy Jeffrey Epstein pedofil szexkereskedő hálózata által prostitúcióra kényszerített 18 éves lánnyal szexelt, csak csendben eltűnt a nyilvánosság elől
• Brett Kavanaugh-t szexuális zaklatási vádakkal illették, mégis megszavazták a Legfelsőbb Bíróság társbírójának az Egyesült Államokban
• Kevin Spacey-nek ugyan a karrierje oda lett, miután több mint 10 férfi vádolta meg szexuális zaklatással (közülük az egyik csak 14 éves volt, amikor az eset történt), de az ügyészség ejtette a vádakat, amikor a vádló meghalt, és úgy tűnik, máig azt reméli, egy nap még újra színészkedhet
• Louis C.K.-t 5 nő vádolta meg szexuális visszaéléssel, ennek ellenére pár év hallgatás után visszatért, nemrég például két telt házas estet is csinált Budapesten.

És bár a New York Times 2018 októberében egy átfogó cikk keretében előre mutatónak próbálta beállítani, hogy az Egyesült Államokban 201 magas rangú üzletembert, politikust vagy médiaszemélyiséget vádoltak meg szexuális zaklatással a mozgalom során, akik közül 124-et el is mozdítottak pozíciójáról, és 50 esetben nő lett az utódjuk, azért nehogy már hasra essünk örömünkben ennyitől.

A #MeToo-nak biztos, hogy volt rengeteg kisebb-nagyobb, pozitív hatása a nők munkahelyen és egyéb közösségekben betöltött pozíciójára. De egyrészt ez teljesen esetleges, másrészt meglehetősen problémás, ha úgy gondoljuk, egy rendszerkritikus, a hatalom természetét alapjaiban kikezdő nőmozgalom csúcsa az, hogy ezentúl több vezérigazgatói székben fog nő ülni.

A nők kegyetlen, mindennapos elnyomása nem attól fog megszűnni, hogy egyre többünket engednek be a gazdasági elit VIP klubjába. A nők elnyomása attól fog megszűnni, ha elindul egy radikális szemléletformálás, illetve ha az igazságszolgáltatás kevésbé lesz áldozathibáztató és még szigorúbban lép fel a szexuális bűnözők ellen.

Ahhoz viszont, hogy ezt globálisan felismerjük, kellenek az olyan szimbolikus jelentőségű ügyek, mint amilyen most Harvey Weinstein tárgyalása is. Ha a producert New Yorkban és Los Angeles-ben is bűnösnek találják szeuxális bántlalmazás és nemi erőszak miatt, legkorábban 97 évesen fog szabadulni, és ezzel ő lesz az első olyan elkövető, akit a #MeToo-t tematizáló híres vádlottak közül ténylegesen elítélnek, azaz komoly jogi következménye is lesz tetteinek.

Káros vagy sem, nem tagadhatjuk, hogy ami Hollywoodban történik, az hatalmas jelentősségel bír az egész világon mindenhol. A showbiznisz – és ami mögötte van – nagyon erős reprezentációs hatalmat hordoz magában, a női egyenjogúságért küzdőknek pedig minden ilyen reprezentatív megerősítésre szüksége van.

És akkor magukról az áldozatokról még nem is beszéltünk. 2017 óta 87 nő állt elő azzal, hogy Weinstein szexuálisan zaklatta vagy megerőszakolta. Nem mindenki perelt közülük, viszont aki igen, közülük több mint 30 nő egy csoportos keresetet nyújtott be.

Ebben az ügyben viszont peren kívül próbálnak megállapodni, cinikusabban mondva: pénzzel elhallgattatni az áldozatokat. Jelenleg pedig úgy hírlik, ez sikerülni is fog, még úgy is, hogy azóta kiderült, nincs minden rendben az egyezséggel: a védőügyvédek sokkal több pénzt kaphatnak, mint maguk a vádlók, miközben több áldozat is arról nyilatkozott a Guardiannek, hogy úgy érzik, belekényszerítették őket az alkuba.

A peren kívüli egyezség pedig azt is jelenti, hogy Weinsteinnek sosem kell bocsánatot kérnie a csoportos keresetben „lerendezett” áldozatoktól és sosem kell beismernie bűnösségét előttük. Viszont ha most elítélik őt az 5 különálló vád miatt, amelyet 2 nő emelt ellene, azzal kicsit minden érintettnek igazságot szolgáltathatnak.

A jelenleg is zajló tárgyalás  az egyetlen esélye annak, hogy valóban az egész világ előtt ott álljon: Harvey Weinstein egy szexuális bűnöző, és hogy a szexuális bűnözőknek meg kell kapniuk méltó büntetésüket.

2020 ide vagy oda, a történelmet máig legtöbbször férfiak írják. És ha Harvey Weinstein a nemi erőszak és a súlyos szexuális zaklatás vádjai után sem kerül börtönbe, a 21. század eddigi legnagyobb nőmozgalmának története sem lesz kivétel: egy szexuális ragadozó csúfos győzelme fog a végére pontot tenni.