Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Már hosszú ideje nyilvánvaló, hogy sokezer ápoló hiányzik az egészségügyből

24-25 ezer ápoló hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, nyilatkozta a Világgazdaságnak Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke. Ez azonban egyáltalán nem új információ: a MESZK már 2019 áprilisában tájékoztatta erről az adatról a nyilvánosságot, bár akkor még 26 ezer ápolóról beszélt a szakdolgozói kamara.

A Világgazdaság szerint a magyarországi ápolói létszám messze elmarad az OECD átlagtól: Németországban például 12, Svájcban pedig 16 ápoló jut 1000 lakosra, Magyarországon ezzel szemben csupán 6.

De minek köszönhető ez a hatalmas hiány?

Páva Hanna, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) főigazgató-helyettese  még áprilisban, egy Kórházszövetség által szervezett konferencián arról számolt be, hogy miközben a harminc év alattiak közül többen lépnek a pályára, az elmúlt öt évben jelentősen nőtt a harminc év feletti pályaelhagyók száma. Az ÁEEK felmérései alapján

a legdrámaibb szakemberhiány a szülésznők körében jelentkezik: 25 százalékuk hiányzik az ellátórendszerből. Ez az arány az ápolóknál 10, a mentőstiszteknél pedig 13 százalék.

Emellett az is súlyos probléma, hogy egyre többen vállalnak munkát a magánegészségügyi ellátásban, ami az állami ellátásból szívja el a munkaerőt. Gondos Miklós, az ÁEEK főigazgatója még 2018 végén jelezte, hogy az ápolóknál elterjedt, hogy egy állami és egy magánműszakot is elvállalnak, mivel utóbbiért magasabb fizetést kaphatnak.

Utóbbi jelenség egyértelmű következménye a továbbra is rendkívül alacsony bérezésnek az állami szektorban, de további problémát jelent a nyugdíj melletti foglalkoztatás korlátozása is.

Balogh Zoltán szerint a számos probléma kezelése érdekében elsősorban a szakdolgozói bérfelzárkóztatást és az életpályaelemek bevezetését kell folytatni. A MESZK elnöke szerint továbbá az egészségügyi szakdolgozók nyugdíj melletti foglalkoztatása kapcsán az engedélyezést le kell rövidíteni, a korlátozást fel kellene oldani.

Balogh szerint továbbá „csökkenteni kell a munkavállalók napi, heti és havi terhét, ezt a létszám emelésével és innovatív technológiák bevezetésével lehet elérni. Népszerűsíteni kell a pályaválasztás előtt állók körében az ápolói, szakdolgozói életpályát. Szükséges az egészségügyi szakképzés és a felsőoktatás területén a hiányszakmák ösztöndíjrendszerének a felülvizsgálata, a kiemelt területeken az ösztöndíj nagymértékű emelése.”

A vészjelzések ellenére az EMMI, élén Kásler Miklóssal kitartóan ismételgeti, hogy  lényegében nincs probléma a magyar egészségüggyel. Január elsején például olyan közleményt adott ki a minisztérium, amelyben az egészségügy eredményeit és sikereit összegezte. Például azt, hogy az

„egészségügyi szakdolgozók és nem egészségügyi főiskolai végzettséggel rendelkezők bére négy év alatt 72 százalékkal emelkedik.”

Csakhogy, ahogy a közlemény megjelenését követően írtuk, ez a kijelentés félrevezető, mivel az egészségügyi szakdolgozók és a nem egészségügyi főiskolai végzettséggel rendelkezők bére is olyan alacsonyról indul, hogy az éveken át húzódó emelés sem hoz túl nagy megkönnyebbülést számukra. Ráadásul az emelést a 2018 januárjában érvényben lévő bérekhez képest állapítják majd meg, ami azt jelenti, hogy valójában nem 72 százalékos, hanem 52,8 százalékos emelkedésről beszélhetünk csak.

Tehát míg a minisztérium és a kormány az egészségügyben elért eredményekről kommunikál, az ápolók folyamatosan hagyják el a pályát, vagy vándorolnak el a magánellátásba. És ennek a magyar társadalom issza meg a levét.

(Világgazdaság)

Címlapkép: MTI/Vajda János