Egy éve került hatalomra Jair Bolsonaro szélsőjobboldali elnök Brazíliában, az azóta eltelt időszakban Bolsonaro háborút indított a környezet, az újságírók és többek között a filmipar ellen is. A Guardian az évforduló alkalmából hat kiemelkedő brazil közszereplőt kérdezett az elmúlt egy évről és arról, mit gondolnak Brazília jelenlegi helyzetéről az ő szakterületüket illetően, legyen szó diplomáciáról, bennszülött földekről, a brazil filmek újonnani cenzúrájáról vagy éppen a sajtó helyzetéről.

A Brazília mögött álló drámai egy évet értékelve megszólalt Djamila Ribeiro feminista filozófus és aktivista, a díjnyertes újságíró Patrícia Campos Mello, a 2003-2010 közötti brazil külügyminiszter Celso Amorim, a korábban Bolsonaro-szövetséges Gustavo Bebianno, Davi Kopenawa Yanomami bennszülött értelmiségi, sámán és író, valamint Karine Teles színésznő is. A továbbiakban az ő megszólalásaikat adjuk közre.

Patrícia Campos Mello – díjnyertes újságíró a brazil Folha de Sao Paolo újságtól

„Ez az év beigazolta a legrosszabb félelmeinket Bolsonaro kormányának sajtóval lévő viszonyát illetően. Láttuk, hogy egyre ellenségesebbé válik nem csupán az újságírók, hanem a kritikus és független médiaorgánumokkal szemben is.

A katonai diktatúra vége óta (1985) nem volt semmilyen cenzúra – és most elkezdtük látni, hogy a sajtó szabadsága egyre csökken. A minap nicaraguai és venezuelai kollégákkal beszéltem, és elmondták: „Négy éve ugyanezen mentünk keresztül mi is, mint most ti. Így kezdődik.”

Akárhányszor kritikus cikket írsz, Bolsonaro támogatóinak céltáblájává válsz. Még sosem voltam célpont korábban – akkor se, ha viszályokról írtam. Még Szíriában sem éreztem magam célpontnak, de itt ez most személyes kérdés lett.

Az agresszív üzenetek és az álhírek sosem állnak le. Ez lett az új norma – különösen a női újságírók számára. Már hozzászoktam, hogy lekurváznak. Akárhányszor publikálok egy kormánykritikus cikket, felkészülök, mert tudom, hogy a rá következő nap pokoli lesz.”

Celso Amorim korábbi külügyminiszter, 2003-2010

„Utoljára az 1960-as években szégyelltem magam Brazília miatt. Akkor egy liftben álltam a London School of Economicstól nem messze, kinyitottam egy magazint és volt benne egy cikk egy brazil diákról, akit megölt és megkínzott a diktatúra. Úgy éreztem, mindenki engem bámul.

Most újból szégyellem magam – sok okból, de különösen amiatt, ami a külüggyel történik. Ötven év alatt még sosem láttam olyasmit, mint ami jelenleg történik a brazil diplomáciával. Még a katonai kormányzás alatt sem.

Szörnyű dolgok történtek akkoriban Brazíliában. De a diplomáciánk ügyesebb és óvatosabb volt, és igyekezett mindig párbeszédet kezdeményezni. Most viszont egy mindent bevető ideológiai háborút kezdett minden ellen, ami nem nyugati vagy keresztény az ő meggyőződésük szerint.

Nem sokban különbözik ez a Trump alatti külpolitikától – csak éppen még túlzóbb és még nevetségesebb. És persze Trumpnak négyezer nukleáris fegyvere van – azt tehet, amit csak akar.”

Djamila Ribeiro feminista filozófus és aktivista

„Kemény év volt – mindenekfelett a közbiztonságot tekintve. Nagyon félünk a feketék növekvő elnyomásától és a favelák növekvő militarizációjától. Növekszik a szegény közösségekben meggyilkolt feketék és a bennszülött vezetők száma is.

Fontos azonban emlékezni arra, hogy mennyi ember ellenállt és hogy mennyi [ellenálló] mozgalom létezik.

Ha van a jelenlegi kormánynak jó oldala, az az, hogy korábban sosem beszéltünk ennyit a faj és gender kérdéséről. Mára ez gyakori vita lett egy olyan országban, mint Brazília, ami éppen a faji egyenlőség mítoszával lett megalapítva, és ami hosszú időn keresztül egyszerűen cáfolta a rasszizmus létezését is. Most először az emberek elkezdtek beszélni az ilyen ügyekről. Bolsonaro széleskörűvé tett olyan dolgokat, amelyekről a társadalmi mozgalmak már évszázadok óta beszélnek és az emberek elkezdtek felébredni. 2020-ban a harc folytatódik.”

Gustavo Bebianno korábbi Bolsonaro-szövetséges

„Katasztrofális, ahogy az elnök viselkedik. Szóval számomra ez egy csalódást keltő év volt, különösen ha figyelembe vesszük a választás előtti pozitív várakozásaimat.

Kétféle ember van: Jair Bolsonaro katonai parancsnokot mélyen tisztelem és nagyon hiányolom… De Jair Bolsonaro elnök egy csalódás amiatt, ahogyan elárulta az országát és mindazt, amit a kampánya alatt ígért.

Elkezdte magát valamiféle mitológiai szereplőnek látni, akit Isten juttatott hatalomra. Rendkívül arrogáns lett és nem hallgat senkire.

Egyetérthetsz vele 99 dologban, de ha egy dologban nem értetek egyet és vitáztok vagy másik nézőpontot akarsz ajánlani számára, árulónak leszel bélyegezve. A kormánya fanatikusok szektája lett – és én nem vagyok az.

Bolsonarót radikálisok veszik körül és fél mindentől. Állandóan retteg attól, hogy elárulják, ezért agresszív. Fél az újságíróktól. Fél a politikusoktól.”

Davi Kopenawa Yanomami bennszülött értelmiségi, sámán és író

„Brazília bennszülöttjei sokkal jobban félnek ez alatt az elnökség alatt. Ebben az évben sok illegális bányász jött a földünkre. Megmérgezik a folyóinkat és megölik a halainkat, a népünkben újra felütötte a fejét a malária.

Bolsonaro egy garimpeiro (illegális bányász). Több földet és kevesebb indiánt akar. Miután januárban hatalomra került megtámadott minket és azt mondta, hogy többé nem akarja elismerni a bennszülött rezervátumokat. Lustáknak nevez minket és azt mondja, nem termelünk semmit. Épp ezt mondják az illegális bányászok is.

Nem ismerem az elnököt személyesen, de nem tetszik az, amit a tévében hallok és az újságban olvasok róla. Katonaként gondolkozik. A katonaság pedig nem törődik a bennszülöttek földjével. Ez rossz számára és számunkra is, mert ő az elnök. Ő szabja meg Brazília irányát.

A mi kultúránk részét képezi, hogy nem bántjuk a folyót és a fákat. Törődünk az erdővel. De a bányászok csak pusztítást hoznak. Kit tesz ez gazdaggá? Nem az átlagos brazilokat a városokban, hanem éppen a politikusokat, akik Brazília vagyonát külföldieknek adják el.

Remélem, hogy külföldön megértik ezt és segítenek nekünk megvédeni magunkat és a természetet.”

Karine Teles színésznő

„A brazil filmipar számára 2019 egy hatalmas szünet volt. Semmi sem fejlődött. Mindent felfüggesztettek. Ez egy nagy veszteség egy olyan ipar számára, ami több mint háromszázezer embert foglalkoztatott. Ez nemcsak kulturális, hanem gazdasági veszteség is. Rengeteg család nem tudja többé eltartani magát.

Az új kormány bevallottan szűrni akarja, milyen tartalom jön létre közpénzen. De Brazília alkotmánya tiltja a cenzúrát. Nem dönthetné el így senki, hogy melyik filmek készülhetnek vagy nem készülhetnek el állami forrásokból. Egy bizottság dönt erről, ők választják ki az egyes projekteket a művészi értékük, a bennük lévő művészek és a producer alapján – de nem a feldolgozott téma szerint.

Úgy gondolom, ez egy kísérlet arra, hogy szabályozzák a filmjeink témáit. De az országunk még mindig demokrácia, ahol a dolgok egy bizonyos rend szerint működnek. Semmilyen vezetőnek – legyen polgármester, kormányzó vagy elnök – sincs joga az egyéni ízlését az egész társadalomra ráerőltetni.

Semmi értelme akadályozni egy olyan jelentős iparágat, ami adóbevételeket és munkahelyeket teremt és országunk világhírét segíti elő. Nem tudom, hogy ez Bolsonaro ízléséről szól-e, arról, hogy ő hogyan látja a dolgokat és az embereket a kormányában. De ő maga mondta, hogy a kormány kontrollálni akarja, hogy mi készülhet és mi nem készülhet el – és ez cenzúra.”