Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Hat napja dübörög a sztrájk, ma újra egész Franciaországban tüntettek a nyugdíjreform ellen

Múlt szerda éjjel vette kezdetét Franciaországban a nyugdíjreform ellen lázadó szakszervezetek sztrájkja, és ma újra tüntetéseket szerveztek országszerte, miközben ma több területről csatlakoztak legalább egy nap erejéig a 6 napja masszívan sztrájkoló közlekedési dolgozókhoz.

A múlt héten nagy eltökéltséggel megkezdett sztrájk továbbra is elég nagy lendülettel folyik: csütörtök óta nagyrészt leállt a fővárosi régió kötöttpályás közlekedése, és az országos vasúti szolgáltatás is takarékon van: ma a vonatok kb. ötöde indult el, tíz párizsi metróvonal zárva volt a 16-ból. Ahogy zárva voltak az egyetemek is, számos iskolában okoz fennakadást a tanárok és oktatási dolgozók munkabeszüntetése, 8 olajfinomítóból hetet blokkolnak, de újra sztrájkba hívják az igazságügyi dolgozókat, ahogy más állami hivatalnokokat is. A BKK és a MÁV helyi megfelelői (RATP, SNCF) holnap is folytatják a munkabeszüntetést, a buszok és villamosok fele szintén nem jár majd.


A sztrájkot meghirdető konföderációk (CGT, FO, FSU, Solidaires, diákszervezetek) mára hirdettek újabb országos akciónapot, ami hasonlóan december 5-höz, amikor legalább 800 ezren mentek utcára, ma is tömeges tüntetéseket jelent országszerte, számos nagyobb és kisebb városban.

A résztvevők száma csökkenőben van múlt csütörtökhöz képest, minden becslés szerint, de még így is több százezren – a rendőrség szerint csaknem 340 ezren, a szakszervezetek szerint több mint kétszer ennyien tüntettek a mai napon. Marseille-ben például így festett a menet:


A kormány várhatóan holnap terjeszti be eddig csak nagy vonalakban ismertetett nyugdíjreformja tervezetét, és az elmúlt 6 napban semmilyen érdemi érvvel nem állt elő a elégedetlenek meggyőzésére. A reformnak elvben az a célja, hogy a fenntarthatóság és átláthatóság nevében egyesítse a jelenleg 42 különálló alrendszert, és felszámolja az úgynevezett „speciális rezsimeket”, amelyek specifikus feltételekkel nyújtanak kedvezményeket összesen 22 szakma dolgozói számára – az ügyvédektől, a buszsofőrökön át a rendőrökig. Ők vannak ma a sztrájk élvonalában (a rendőrök szerdán külön akcióznak).

Az új, „univerzálisnak” mondott nyugdíj-biztosítás egyéni számlákat vagy pontrendszert hozna létre, ahol „a ledolgozott időegység ugyanannyi pontot ér”, minden munkavállaló esetében – ezek a pontok lennének aztán beválthatóak a nyugdíjjuttatásra. A kormány szerint egyszerűbb, igazságosabb rendszer felszámolná a mai egyenlőtlenségeket.

Emmanuel Macron csapatai csak épp arról feledkeznének meg, hogy az emberek korántsem egyenlő feltételekkel kerülnek be a munka világába, dolgozzák le az életüket, ahogy a nyugdíj pillanatában sem egyenlőek: egy 3 műszakban dolgozó vasutas, egy 56 éves korában elbocsátott titkárnő vagy egy vállalati felső vezető nyilván nem ugyanolyan feltételekkel „dönthet szabadon” arról, hány éves koráig akarja folytatni a munkát.

Miközben a kormány még a rendelkezésére álló adatokat is eltitkolta, a nyilvános számok alapján a a szakszervezetek és civilek által végzett szimulációk egyaránt arra jutottak, hogy a reform jelentősen csökkentené a nyugdíjak értékét, miközben több évet kellene ledolgozni a jogosultsághoz.

A nyugdíjasok várható elszegényedésére utal az is, hogy Emmanuel Macron fixálni kívánja a GDP-arányosan juttatásokra költhető összeget (14%), annak ellenére, hogy a következő 3 évtizedben bizonyosan megugrik majd a nyugdíjasok száma.

A sztrájk és a tiltakozások lendülete részben azzal magyarázható, hogy a dolgozók pontosan látják, a ma elvesztett bér „hosszútávú befektetés” lehet, ha sikerül megakadályozni a nyugdíjak drasztikus csökkenését a jövőben.

Ezen felül óriási a bizalmatlanság a kormánnyal szemben, így az eddigi ígéretek, kompenzációs ötletek falra hányt borsónak bizonyultak, nemcsak a sztrájkolók, de az őket egyelőre támogató lakossági többség is azt gyanítja, hogy Emmanuel Macron éppenséggel nem a közjó és az igazságosság érdekében szabná át a rendszert, hanem épp ellenkezőleg.

Macron számára kellemetlen fejlemény, hogy vasárnap  kiderült, a reformtervezet kialakításáért felelő államtitkár „kifelejtette” (ez a szó szinte az egész francia sajtóban idézőjelbe került) összeférhetetlenségi nyilatkozatából, hogy 2016 óta tagja a biztosítási szakma egyik képzési intézményében a felügyelő testületnek. Hétfőn ugyan le is mondott erről a tisztségről – de az epizód így is felidézi a reformot kritizálók egyik legfontosabb félelmét: hogy a csökkenő és bizonytalan jövőjű nyugdíjak miatt a magánmegtakarítások felé fordulnak majd a polgárok.

A sztrájk eddigi sikerének harmadik tényezője a különféle szektorokban felgyűlt elégedetlenség, sok esetben a jelenlegi kormány, de az elődök által is gyakorolt megvetés a dolgozók és jogaik iránt, a jóléti állam módszeres, reformról-reformra megvalósuló szétverése elleni tiltakozás, legyen szó az oktatásról, az egészségügyről, az igazságszolgáltatásról vagy a liberalizáció érdekében átalakított vasúttársaságról.

Rezidensek tiltakozó akciója Rennes-ben, forrás: Twitter.

Még általánosabban, a tiltakozások fűtőanyaga a sárgamellényesek mozgalmában is testet öltő düh a politikai képviselet antidemokratikus, a nép helyett a „kevesek”, egy szűk gazdasági elit érdekeit védő árulása ellen. A kiábrándulás egyébként a baloldali pártokra is érvényes, amelyek alig 4 hónappal a márciusi önkormányzati választások előtt épp mély hullámvölgyben keresgélik a fényt.

E népképviseleti válság felől nézve különösen izgalmas a mostani sztrájk, amelynek jegyében többek között szakszervezeti dolgozók, diákok és sárgamellényes tüntetők, sőt, környezetvédők és feministák lépnek fel közösen, felvállalva egymás harcait, jelszavait, akcióit.

A párizsi Montparnasse téren a tömeg a sárga mellényesek dalát énekli:


A mai demókról szóló hírekben újra felbukkannak a provokatív rendőri akciók, amelyek akárcsak múlt csütörtökön, több helyen feltartóztatták a tömeget, illetve könnygázzal és oszlató gránátokkal „kezelték” a menetoszlopokat. Alább egy lyoni videó, ahol ismét a szintén tüntető (és már több hónapja sztrájkoló) tűzoltók próbálnak fellépni a rendőrség által indokolatlanul alkalmazott erőszak ellen:

 

A közvélemény alakulása döntő lesz a következő napokban: míg múlt hét végén sokan el tudták kerülni, hogy dolgozni menjenek, vagy biciklire, rollerre pattantak, ez napról-napra egyre kevésbé lesz így: hétfőn reggel összesen több mint 600 kilométeren dugult be az autósforgalom a fővárosi régióban. A kormánynak az a törekvése, hogy egymás ellen hergelje a különféle dolgozói csoportokat, illetve a kiváltságait védő elitként állítsa be a sztrájkolókat, csak erősödhet az idő múlásával.

De a tüntetések és sztrájkolók dinamikája új evidenciákat teremthet, ahogy megkonstruálhatja a maga hőseit is – így válhattak iránymutatóvá a sárgamellényesek kitartásukkal és radikalizmusukkal, még a hagyományos szakszervezetek számára is. Vagy éppenséggel, így válhattak az elmúlt hét sztárjaivá a tűzoltók:


Bár sokan azt hangoztatják, hogy akár karácsonyig is bírják majd, a mainstream média ellenszelében  kell napról-napra bizonyítani, hogy a munkát beszüntető szakszervezetek tényleg a többség érdekében próbálják meghátrálására bírni a kormányt és Emmanuel Macront, akinek ez a reform a szíve csücske, 2017-es választási programjának sarokköve volt.