Legalább huszonöt tüntető, egy állambiztonsági tiszt és az siíta Asaib Ahl al-Hakk, kormánypárti milícia egy tagja is életét vesztette a tegnapi tömeges tüntetések és összecsapások alatt a dél-iraki Amara városában, jelentette az Euronews.

Az Iraki Emberi Jogi Bizottság jelentése szerint eközben a tegnapi, bagdadi megmozdulásoknak is összesen 8 tüntető áldozata lett. A jelentések szerint az utcára vonuló tízezrekkel a biztonsági erők könnygázzal, vízágyúval oszlattak, majd a szomszédos Iráni Iszlám Köztársaság által pénzelt milíciák végül éles lőszerrel rontottak a tiltakozókra.

Az országos akciók során tegnap egyébként széleskörű brutalitás volt megfigyelhető, és összesen körülbelül 1800 tüntető sérülhetett meg orvosi intézményektől származó információk szerint.

Direct shootings at Iraqi protesters#Iraq pic.twitter.com/EBxC6383RR

— Kourosh (@nedarahaei) 2019. október 25.

Az Iszlám Állam 2017-es, iraki legyőzése után viszonylagos stabilitás a közel-keleti államban október 1-én ért véget, amikor 2003 óta nem látott, óriási tiltakozáshullám kezdődött a vallásos siíta Muktada asz-Szadr befolyása alatt álló központi kormányzat ellen, az emberek a legalapvetőbb közszolgáltatásokat és megélhetési javakat követelik, és a teljes politikai elit ellen vették fel a küzdelmet.

A tömegben a helyi tudósítások szerint a fiatalok, és főleg a fiatal férfiak vannak többségben, ők többnyire nem riadnak vissza az amúgy erősen felfegyverzett kormányerőkkel való konfrontációtól sem, főleg azért mert nem sok minden az, amit veszíthetnek.

Egyikük, a főváros, Bagdad Tahrír terén tiltakozó Ali Mohammed 19 éves, és a Reutersnek úgy foglalta össze céljaikat:

„Minden, amit követelünk, az négy dolog: munka, víz, elektromos áram és biztonság. Ez minden.”

Irak a Szaddam Husszein baathista diktatúráját megszüntető, 2003-as amerikai megszállás óta sorozatos, és egyre súlyosbodó válságsorozattal néz szembe. Amikor az amerikai megszálló egységek kormányzata szinte egyik napról a másikra bocsátotta el a legtöbb állami alkalmazottat, és szüntette meg a legtöbb közszolgáltatást, azonnal széleskörű tiltakozások robbantak ki Falúdzsában is, amelyeket a megszálló alakulatok akkor is erőszak bevetésével, végül súlyos küzdelem árán fékeztek meg.

Az október 3-án bevezetett kijárási tilalom és Ádel Abdul Mahdi al-Muntafiki miniszterelnök beszédei tehát nemhogy lecsillapították, de fel is tüzelték a tiltakozókat, és a tünetés-sorozat lassan szervezett ellenállásá változik az országban.

A tilakozók egyértelműen nem a régóta megszokott vallási és etnikai vonalak mentén szerveződnek, hanem a politikai rezsim és a gazdasági elit korrupciója, a kizsákmányolás ellen vonultak utcára. Ezt jelzi az is, hogy a legtekintélyesebb dél-iraki, siíta vallási vezető, Ali al-Szisztáni már az október 4.-i, pénteki imádság utáni beszédében mindkét oldaltól az erőszak megszüntetését kérte, ezek után azonban a kormányzat és a rezsim kritikájáta adta, felszólítva őket, minél előbb teljesítsék a tüntetők minden követelését, hiszen azok jogosak.

A Szaddam rezsimjében elhallgatatott, de megtűrt Szisztáni modern muszlim mozgalma volt az, amely 2003-ban minél hamarabbi, a francia forradalom és az európai felvilágosodás, valamint az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat hagyományai alapján egy iraki, alkotmányozó nemzetgyűlés összehívására szólította fel az amerikai megszálló adminisztrációt, azonban ők nem hallgattak rá.

A kaotikus helyzet és a Szaddam bukása utáni légüres tér végül a 2000-es évek végére az Irán által támogatott siíta milíciák és politikai erők megerősödéséhez vezetett Bagdadban, miközben az északi, kurd területek kvázi-autonómiát hirdettek meg. Ennek következtében az ország szunnita többségében egyrecsak nőtt a kulturális feszültség, számosan – megelégelve, hogy politikai mozgalmaik, tüntetéseik nem érnek el eredményeket – 2011-től fogva egyre nagyobb számban kezdtek radikális, szunni dzsihádista erőket támogatni. Ez vezetett 2014-ben az iraki hadsereg összeomlásához és az Iszlám Állam iraki áttöréséhez is.

Az amerikai, brit és más, koalíciós egységek hivatalosan Barack Obama elnök parancsára 2011-ben megkezdték Irakból a teljes csapatkivonást, igaz, a Barzani-család által oligarchikus stílusban vezetett Iraki Kurdisztánban máig állomásoznak nyugati – köztük magyar – katonai egységek is.

Kurdisztán Irak, és a nemzetközi közösség által el nem ismert önállósodásával azonban a társadalmi-politikai viszonyok ismét felborultak, és immár a teljes iraki társadalom türelme végére ért.

Az iraki tüntetések és a velük párhuzamosan folyó libanoni és egyiptomi tiltakozáshullám immár a teljes, 1945 utáni, főleg a nyugati országok és az egykori Szovjetunió által kialakított közel-keleti politikai államrendet, és évtizedek alatt kialakult kaotikus elnyomást kérdőjelezik meg.

(Reuters, Euronews)