Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Komló, a bányászváros, ahol a fideszes polgármesterjelölt kiállt vitázni az ellenzékivel

Igazi ritkaságnak lehettünk szem- és fültanúi szeptember 27-én Komlón, amikor a Fidesz és az ellenzéki pártok közös polgármesterjelöltje egy asztalhoz ült, hogy nyilvánosan vitázzon a város legfontosabb ügyeiről az október 13-ai önkormányzati választások előtt.

Az elmúlt hetekben több vidéki városban sem voltak hajlandóak vitázni a fideszes polgármesterjelöltek, a legnagyobb visszhangja pedig minden bizonnyal a meghiúsult budapesti főpolgármester-jelölti vitának volt (de az utóbbi évekből sincs sok emlékünk arról, hogy fideszes politikusok megmérettették volna magukat a választók előtt). Azt ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy Komló mellett végül az ellenzéki vezetésű Salgótarjánon és Ózdon, illetve a fideszes Pakson is leültek egymással vitázni a polgármesterjelöltek.

A vitát a pártoktól és az önkormányzattól független helyi online híroldal, a 7300.hu újságírói szervezték. Katus Eszter, a vita szervezője és moderátora a Mércének arról beszélt, bár Komló az ide érkező több milliárd forint uniós támogatásnak köszönhetően fejlődési pályára állt,

bárki is lesz a polgármester, a legnehezebb kérdés, amivel szembe kell majd néznie, hogy milyen perspektívát nyújthat az egykori bányaváros az egyre fogyatkozó lakosságnak.

A város a rendszerváltás óta – az ott bányászott szenet felhasználó magyar nehézipar tragikus gyorsaságú leépülésével párhuzamosan – fokozatosan vesztett jelentőségéből, majd miután 2000-ben az utolsó tárnát is bezárták, végleg elvesztette gazdaságának korábbi alapját.

A városról már az Árpád-korból vannak feljegyzések, és rendszertelenül már a XVIII. századtól működtek bányák, azonban a XX. század elején is alig több, mint ezren lakták, majd miután a két világháború között megkezdődött a nagyobb volumenű bányászat, 1949 után növelték rohamos tempóban a kitermelést.

A huszadik század első felében a város lakosainak száma több, mint tízszeresére nőtt – 1910-es 1500-ról 1956-ra 22 000-re – és az ötvenes években a régióban termelték a legtöbb szenet – 1956-ban 2,38 millió tonna szenet hoztak a felszínre a mecseki medencében, ebből csaknem egymilliót Komlón – melyet jó, kokszosítható minősége miatt a dunai vasműben használták, acélgyártáshoz.

Egy ideig Moldova György is a városban dolgozott, erre így emlékszik vissza:

„Először 1955 májusában, 21 éves koromban mentem le ebbe a baranyai bányászvárosba. Nevét korábban csak a toborzó plakátokból ismertem: „…Jöjjetek Komlóra építeni szocialista hazánkat! Várnak a komlói széncsata hősei!…” Hirtelen indulatomban szántam rá magam, hogy leutazzam ide, akkoriban jelent meg az első novellám nyomtatásban, botrány tört ki körülötte, és én egy időre ki akartam lépni élt és volt világomból. Néhány hónapot dolgoztam is Kossuth-bányán. Utoljára 2004 decemberében, már túl a hetvenedik évemen jártam lent, körülnézni, úgy lehet, búcsúzkodni.”

A létező szocializmusban megmutatkozott, hogy a népgazdaság számára milyen fontos volt a rohamtempóban fejlesztett ipart hajtó jó minőségű szén és a bányászok, akik kitermelik.

„Bármilyen fellengzősen is hangzik: Komló számomra a szocializmus leglátványosabb, már-már jelképpé emelt vállalkozását jelentette. Egy kis, ötvenvagonos bányából a magyar széntermelés legfontosabb bázisát fejlesztették ki, a 3-4 ezres falu pedig 30 ezres várossá vált. Sehol nem vívtak keményebb és több áldozattal járó harcokat ezekért a célokért, mint itt a föld alatt.

Nem akarom azt állítani, hogy a bányászok »magasztos eszmék« nevében szálltak le a mélybe, nem piaci bérben dolgoztak, fizetésük a műszakpótlékokkal, prémiumokkal, hűségjutalommal az akkori átlagkeresetek kétszeresét is kitette, de nem is átlagos szinten kellett teljesíteniük, az egészségüket, sokszor az életüket adták viszonzásul. Teljes joggal emelkedtek a korszak jelképes, hősi alakjaivá.”

Ennek megfelelően a város kellőképpen el volt látva infrastruktúrával, jó minőségű lakások nőttek ki a földből néhány év alatt, melyek lakói emelt szintű szolgáltatásokat élvezhettek, a fent említett átlagon felüli fizetésük mellett.

Ehhez képest a rendszerváltás után rohamosan csökkent a bányászat volumene, amiben a nehézipar leépülése mellett az egyre elavultabb technológia és a könnyen hozzáférhető telepek kimerülése is szerepet játszott, ezzel párhuzamosan pedig folyamatosan tűntek el a munkahelyek is.

Bár még mindig Baranya megye második legnagyobb városa, a rendszerváltás óta eltelt harminc évben az egykor harmincezres város lakosságszáma nagyjából negyedével csökkent, a 2019-es adatok szerint alig több, mint huszonkét és félezer ember rendelkezik komlói lakcímmel – és egy részük nekik sem a városban dolgozik.

Miközben pedig a tőkés rendszerben a kereslet csökkenésével párhuzamosan a szolgáltatások színvonala is más elszegényedő vidéki városokhoz hasonlóan csökkent, az ország vérkeringéséből is egyre inkább kiszakadt a település. A fénykorában napi háromszáz vagon szenet termelő fontos gazdasági központot ma napi két vonatpár szolgálja ki, melyek egyébként festői szépségű vonalon viszik Pécsre utasaikat.

A városban egyébként van bányászati emlékmű – mely helyszíni riportfilmünkben is látható – azonban sok helyi számára fájó pont, hogy a gazdag örökség ellenére nincs bányászmúzeum – mindazonáltal Komlón járva az ember időről időre a bányászat emlékét őrző emlékművekbe fut, legyen szó egy csilléről, vagy a bányász heroizáló szobráról, vagy akár egy vaskerítés mintájáról.

Bár ma az ország többi részéhez hasonlóan magas a foglalkoztatottsági arány, ehhez korábban nagyban hozzájárult a közmunkaprogram is, melynek keretében volt, hogy több, mint ezer embert foglalkoztattak. Ipari termelés pedig jószerével a mai napig nem folyik a városban – a tárnák bezárása óta többször is próbálkoztak az iparosítással, azonban a befektetők jobbára nem jártak sikerrel.

A helyiekkel beszélgetve sokféle véleménnyel találkoztunk: van, aki szerint mindegy, ki nyer, úgyis csak a pénzt fogja zsebre rakni, van, aki szerint bár van még mit megoldani, a város jó úton halad, és van, aki úgy látja, sok a megoldatlan probléma, melyek közül az egyik legnagyobb a megélhetést biztosító munkahelyek hiánya, a közmunka magas aránya és – ezek következményeként – az elvándorlás.

A vita híre nem csak minket, de láthatóan a helyieket is egészen lázba hozta: a terem fizikailag is két térfélre oszlott, bal oldalon az ellenzéki Ferenczy Tamás támogatói, jobb oldalon a fideszes Polics József támogatói foglaltak helyet. A vita tényleg egészen vitaszerű volt, a közönség pedig hol hangos tapssal, hol méltatlankodó huhogással válaszolt az elhangzottakra.

Polics József 2010 óta Komló polgármestere a Fidesz színeiben, korábban volt már országgyűlési képviselő és a Baranya Megyei Közgyűlés tagja, vagyis – ahogy azt ő is hangsúlyozta – elég nagy tapasztalattal bír. Szerinte nincs jobboldali és baloldali Komló, ugyanakkor azt is hangsúlyozta: az ellenzékiség nem szolgálja a város érdekét.

„Az alkalmas együttműködést keres a kormánnyal, az alkalmatlan hadban áll. Én úgy gondolom, hogy mi tudjuk a beruházásokat befejezni, kormánnyal a hátunk mögött. Senki más.”

– mondta Polics arra a felvetésre reagálva, hogy ellenzéki győzelem esetén esélyes, hogy nem kapnának annyi forrást a települések (ezzel egyébként tényleg érvelt a Fidesz).

Ferenczy Tamás helyi vállalkozó, Komló egyik közkedvelt személyisége, az ellenzék és a Komló Összeköt civil szervezet közös jelöltje. Szerinte viszont a nem fideszes városok éppen azért tudnak jobban fejlődni, mert az uniós támogatások megpályázásába nem szól bele a Fidesz.

A választási botrányok nagyrészt elkerülték a várost (habár az ellenzék korábban kezdett el plakátolni, Polics szórólapjai pedig a Fidesz logója nélkül jelentek meg), az országos médiumok híreibe azért egy dolog mégis bekerült: a kampány során  szabadnapos közmunkások szórólapoztak a Fidesznek Komlón. Míg Polics szerint ezt csupán barátságból, önzetlenségből tették, és nincs köze az önkormányzat és a közmunkások közötti alá-fölérendeltségi viszonyhoz, addig Ferenczy szerint ez igencsak problematikus.

A vita jelentőségének megítélésében egyértelműen eltér a két jelölt véleménye:

míg Ferenczy nagy örömmel fogadta, Polics szerint a közönség a két politikai táborból, határozott állásponttal érkezett, vagyis a választás eredményét nem igazán fogja befolyásolni, ugyanakkor fontosnak tartotta elfogadni a felkérést a komlóiak tisztelete okán.

Bár tényleg nagy dolog, hogy ez a vita szinte egyedülálló módon egyáltalán megrendezésre került, Polics pedig több probléma létezését is elismerte, és nem csupán sikerpropagandát zúdított a választók nyakába, azért nem maradtak el a Fideszre jellemző kijelentések sem: volt szivárványkoalíciózás, alkalmatlanozás, 2010 előttözés. Viszont azt is érdemes megjegyezni, hogy egyszer sem hangzott el a migráns szó és Soros György neve sem.

A választási kampányban minden pénteken önkormányzati tematikájú videóműsorral jelentkezett a Mérce, melynek utolsó része vasárnap este 19:00-kor kezdődik, méghozzá élőben! Ha szeretnétek értesítést kapni friss videóinkról, kövessetek minket a Facebook oldalunkon és iratkozzatok fel a Mérce YouTube csatornájára is, nehogy lemaradjatok!

„Akik korábban nyilvánosan lehülyéztek, rágalmaztak, feljelentettek, most kisebbségbe kerültek”

Budapesti kerületek vezetésének nehézségeiről, örömeiről és kihívásairól beszélgettünk V. Naszályi Mártával, az I. kerület új polgármesterével, Baranyi Krisztinával, a IX. kerület új polgármesterével és Stemler Diánával, a X. kerület új képviselőjével.