Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Erdoğan éppen másodosztályú állampolgárrá teszi a kurdokat

Az illiberalizmus török nagymestere, úgy tűnik, továbbra sem hajlandó belenyugodni a tavaszi helyhatósági választások eredményeibe, most éppen a kurd főpolgármestereket kezdte hivatalukból meneszteni, helyükre saját helytartóit nevezi ki.

Törökországban 1978-tól egészen 2002-ig a kurdok által lakott dél-keleti tartományokban szükségállapot volt, ami többek között azt is jelentette, hogy e térségben a hatalom egy Ankara által kinevezett kormányzó kezébe került, aki vétóval rendelkezett minden ügyben. Így a kurd lakosság által megválasztott országgyűlési képviselők és polgármesterek csak annyit tudtak tenni, amennyit Ankara megengedett nekik, és az nem volt valami sok.

2002-ben aztán hatalomra került az AKP (Igazság és Fejlődés pártja), Erdoğan pedig kijelentette, hogy ő lesz a török történelemben az az ember, aki végre megoldja a kurd kérdést.

Első körben feloldotta a szükségállapotot. Így pedig a kurdok, ha csak részben is, de saját kezükbe vehették a sorsukat. Az ország történelmében először jelenhettek meg kurd nyelvű feliratok közintézményekben. Helyi televízió csatornák kurd nyelven kezdtek műsorokat sugározni, sőt, még egyetemi szak is lett mind a két, Törökországban beszélt kurd dialektusból (kurmándzsi és zazaki).

A kormány arra számított, hogy így majd megszerzi az ország legnagyobb kisebbségének támogatását, a gond azonban csak az volt, hogy a kurd értelmiség hagyományosan baloldali, és eszükben sem volt egy konzervatív pártot támogatni. Helyette 2012-ben alapítottak egy saját pártot, a HDP-t (Népek Demokratikus Pártja) aminek következtében Erdoğan szembe fordult velük, és azóta is mindent megtesz annak érdekében, hogy az ország legnagyobb etnikai kisebbségét teljesen kiszorítsa a politikából.

A 2016-os sikertelen katonai puccs után bevezetett szükségállapot keretében, arra hivatkozva, hogy megtisztítja a politikát a puccsistáktól, Erdoğan radikális intézkedéseket hozott. Ezek egyike volt a statárium felállítása, azaz a legkisebb gyanúra is azonnal terroristának nyilváníthattak, akit csak akartak. Így pedig különösebb probléma nélkül menesztették a legtöbb HDP-s polgármestert hivatalából, helyükre pedig az AKP nevezte ki saját helytartóit, akiknek sokkal szélesebb hatáskörük volt, mint a polgármestereknek: azt tehettek, amit csak akartak.

A helyi önkormányzatoknak nem csak beleszólása nem volt e helytartók munkájába, de még csak a költségvetésbe se láthattak bele. Ezek után pedig eltörölték a képviselők mentelmi jogát, így a HDP két társelnökét, Figen Yüksekdağ-t és Selahattin Demirtaşt, a párt sok más parlamenti képviselőjével és polgármesterével együtt terrorizmus pártolásának vádjával börtönbe zárták.

Eközben Erdoğan helytartói se unatkoztak, a kezükbe került településeken első körben mindenhonnan eltüntették a nem török nyelvű feliratokat.

Sok önkormányzatból tucat számra rúgták ki az embereket, helyükre rokonaikat, barátaikat vették fel, sőt: önkormányzati ingatlanok tucatjait adták el jóval áron alul, szintén rokonoknak és barátoknak.

Persze az adófizetők pénzét se sajnálták: Mardinban 30 millió forint értékben vettek ékszereket kormánypárti politikusoknak az adófizetők pénzéből, egy kormánypárti politikus fiának boltjából, Diyarbakirban pedig két és fél év alatt másfél tonna kadayifot (baklavához hasonló édes süteményt) vásárolt az önkormányzat, miközben a polgármesteri hivatalt palotává változtatták, mindezt persze a diyarbakiriak adójából.

A kurdok tehát reménykedve várták idén tavasszal az önkormányzati választásokat, abban bízva, hogy végre ismét megválaszthatják saját vezetőiket. Ami sikerült is, a kurd tartományok jelentős részében a HDP jelöltjei nyertek, aminek a kormány nagyon nem örült, mert így végre a választópolgárok is betekintést nyerhettek a korábbi évek költségvetésébe, és mint kiderült, a helytartók nem kevés adósságot halmoztak fel a városoknak, amelyek visszafizetését egyszerűen ráhagyták a tavasszal megválasztott polgármesterekre. Akik vállalták is mindezt, annak ellenére, hogy szinte képtelenségnek tűnt.

Most azonban Erdoğan ismét akcióba lépett, és terrorizmus pártolásának gyanúja miatt augusztus 19-én menesztette a három HDP-s megyei jogú város – Diyarbakir, Van, Mardin – főpolgármestereit, helyükre pedig ismét saját maga nevezett ki helytartókat. A kormány lépése nagy felháborodást váltott ki az egész országban, nem csak a kurd területeken, sok török városban is folyamatosak azóta a tüntetések. A török ellenzék ugyanis most éppen attól tart, hogy a kormány hasonló módon fogja eltávolítani Ekrem İmamoğlut, Isztambul főpolgármesterét, aki a legnagyobb ellenzéki pártnak, a szekuláris CHP-nek (Köztársasági Néppárt) a jelöltjeként nyerte meg a választást.

A leváltott polgármesterek (balról jobbra): Adnan Selcuk Mizrakli (Diyarbakir), Ahmet Türk (Mardin), és Bedia Ozgokce Ertan (Van). Fotó: Billay Gábor

Erdoğan hiú politikus, és eddig is sok mindent megpróbált, nehogy az ellenzék kezébe jusson az ország legnagyobb városa. A választások után csalásra hivatkozva a város legtöbb kerületében újra számoltatta a szavazatokat, volt ahol háromszor is. Miután ezzel nem ment semmire, kierőszakolta a Választási Bizottságtól, hogy ismételjék meg a választást Isztambulban, ami meg is történt. Viszont ezt is İmamoğlu nyerte

ekkor már sokan szóba hozták, hogy van rá esély, hogy a kormány majd valamilyen kifogással İmamoğlut is meneszteni fogja, helyére pedig helytartót tesznek.

Most pedig úgy néz ki, hogy valóban ilyesmit tervez a kormány, a kurd főpolgármesterek csak bemelegítésként szolgáltak ehhez.

Történt ugyanis, hogy két hete özönvízszerű esőzés volt Isztambulban, ami órákra megbénította a várost, több fontos útvonal teljesen használhatatlanná vált. İmamoğlu mindeközben éppen családjával nyaralt, csak másnap tért vissza Isztambulba.

Erdoğan pedig egyből megragadta a lehetőséget, és a túlnyomóan kormánypárti Trabzon városában arról beszélt híveinek, hogy İmamoğlu alkalmatlan a főpolgármesteri posztra. Sőt, azt is kifejtette, hogy amennyiben a CHP komolyabban kiáll a most menesztett három polgármester mellett, akkor ők is ugyanarra a sorsa jutnak majd, mind a kurdok.

A CHP pártelnöke, Kemal Kılıçdaroğlu ettől tartva nagyon óvatos, próbálja elkerülni, hogy pártja komolyabban beleavatkozzon az eseményekbe. İmamoğlu azonban győzelmét többek között annak is köszönheti, hogy a HDP tavasszal nem indított jelöltet Isztambulban, így az ott élő kurdok rá szavaztak.

Ezt az előnyt pedig nem akarja elveszteni, éppen ezért bejelentette, hogy hamarosan Diyarbakirba fog látogatni, ami nem sokkal több egy szimbolikus lépésnél, de a kurdok hálásak érte, hogy nincsenek magukra hagyva ebben a nehéz helyzetben.

Nem világos, hogy mi lesz a folytatás, egyesével menesztik-e majd az összes többi ellenzéki polgármestert, vagy csak annyit akart a kormány elérni, hogy ne derüljön ki még több korrupciós ügyük az elmúlt évekből, vagy Erdoğan talán ezzel akarta kompenzálni az isztambuli vereséget. A kurdok azonban úgy érzik, hogy másodrendű állampolgárokká váltak azzal, hogy a kormány időről időre megvonja azon jogukat, hogy maguk választhassák meg vezetőiket.

Kiemelt kép: Recep Tayyip Erdogan török elnök megkoszorúzza a Hõsök emlékkövét a Hõsök terén 2018. október 9-én. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Olvass tovább!