Ma szavaz a parlament a köznevelési törvény módosításáról, melynek rendelkezései – ahogy arról a napokban írtunk – az alternatív iskolák számára a gyakorlatban betarthatatlanok, ezáltal alkalmassá válik ezen intézmények ellehetetlenítésére, kiüresítésére vagy bezárására.
Az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete által a minap kiadott közlemény szerint ráadásul a Kásler Miklós által előterjesztett, illetve Semjén Zsolt által június 20-án benyújtott törvénymódosító javaslatba a mai zárószavazás előtt olyan új módosítások kerültek be, amelyek további jelentős, alapelveikkel ellentétes változásokat várnak el az alternatív iskoláktól, amelyek több ponton teljességgel indokolatlanok.
Az egyesület úgy látja, a törvénytervezet benyújtója valószínűleg nem ismeri a már engedélyezett és évek óta használt kerettantervek tartalmát, ezért szeretné felhívni a figyelmét néhány dologra.
Az alternatív oktatási intézményekben a képzés teljesen más ütemezésben, más tartalommal és más módszerekkel zajlik, mint a „hagyományos” állami intézményekben.
A törvények által előírt tananyagot ugyanúgy elsajátítják a tanulók, mint máshol, csakhogy az évenkénti bontás jelentősen eltér, így a Nemzeti Alaptanterv (NAT) által előírt tananyag-tartalom sem kérhető számon félévenkénti bontásban. Most mégis pontosan ez fog történni.
Míg az EMMI rendeletben kiadott „hagyományos”, központi kerettanterveiben egy vagy kétéves bontásban kell megjeleníteni a NAT-ban meghatározott tananyagot, addig az alternatív iskolákra szigorúbb szabályozás lesz érvényes a törvénymódosítás miatt: ezekben az intézményekben a hagyományos tananyagot féléves bontásban kell leadni.
„Miért van szükség arra, hogy az alternatív iskolákat szigorúbban szabályozzák?”
– kérdezi az egyesület.
A módosítás elrendeli az alternatív kerettantervek felülvizsgálatát „az iskolák közötti átjárhatóság és továbbtanulás biztosítása érdekében”
– mindezt annak ellenére, hogy minden alternatív kerettanterv a NAT figyelembe vételével készül, ennek megfelelően tehát eddig is biztosított volt az átjárhatóság az alternatív és hagyományos iskolák között.
A módosítás a csak szóbeli értékelést alkalmazó iskoláknak is kötelezővé tenné, hogy a félévi és év végi bizonyítványban érdemjegyek is szerepeljenek arra hivatkozva, hogy „a szülő, a tanuló számára egyértelmű visszajelzést az elért teljesítményről az osztályzatok, érdemjegyek teremtik meg.”
Az egyesület szerint azonban most is bármelyik alternatív iskolában van lehetősége a szülőknek azt kérni, hogy ötfokú skálán értékeljék a gyerekek teljesítményét,
erre azonban az alternatív kerettantervek beveztése óta még egy szülő sem kérte a gyermeke osztályozását pusztán tájékoztatás céljából.
„Az alternatív kerettantervű iskolákba járó tanulók és szüleik eddig is maguk választották ezeket az iskolákat, igényelve és elfogadva azok sajátos pedagógiai működését.”
– írják.
A törvénytervezet ellen, illetve az előzetes egyeztetés teljes hiánya miatt rengeteg szakmai és civil szervezet fejezte ki tiltakozását, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) pedig bejelentette, az Alkotmánybírósághoz fordul a törvény megsemmisítését kérve, mert az sérti a szülők és a gyerekek alapvető emberi jogait.
A tiltakozó szervezetek szerint a törvénymódosítás
- már négy éves kortól az óvodába kényszeríti azokat a gyermekeket is, akiknek a szülei ezt ellenzik, miközben a súlyos óvodapedagógus-hiány miatti minőségromlás következtében inkább a feltételek rugalmassá tétele lenne indokolt,
- egy arctalan hivatalos szervre bízva lehetővé teszi, hogy a 6 éves korukat betöltött gyermekeket akár az őket ismerő óvoda szakmai véleménye ellenére is erőszakosan az iskolába kényszerítsék,
- nem teremti meg sem az anyagi, sem a személyi feltételeit annak, hogy az iskolák szakszerűen, az iskola keretein belül foglalkozzanak azokkal a sajátos nevelési igényű, tanulási, magatartási zavarral küzdő vagy hátrányos helyzetű gyermekekkel, akik számára a magántanulói státusz eddig is kényszer, és nem választható alternatíva volt, így fennáll a veszélye, hogy ezeket a gyermekeket az intézményrendszer továbbra is hatékony segítség nélkül kiveti magából,
- meggátolja a szülőket abban, hogy színvonalas tanulócsoportokat alapítva vagy családi körben, otthonukban oktatva saját döntésük szerint kimenekíthessék gyermeküket a gyenge állami oktatási rendszerből. Elvész a szülő azon joga, hogy gyermeke számára a szerinte legmegfelelőbb oktatási formát válassza,
- a kötelező osztályozás bevezetésével beavatkozik azoknak az alternatív oktatási intézményeknek a szakmai munkájába, ahová a szülők épp azért íratták gyermeküket, hogy elkerüljék a hagyományos osztályzásra épülő módszertant,
- a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók számára olyan külön foglalkoztatást ír elő, melynek megvalósítása a fennálló tanárhiány mellett nem kivitelezhető,
- megakadályozza, hogy a tanárok az általuk szakmailag legalkalmasabbnak ítélt tankönyveket használják,
- a tankönyvkiadásban járatlan egyházak számára megteremti a tankönyvkiadás lehetőségét, miközben a nagy szakmai tapasztalattal rendelkező, nemzetközi hírű tankönyvkiadókat ellehetetleníti,
- az intézményvezetők megbízásánál megszünteti a tanárok, szülők és diákok véleményezési jogát, így az aktuális hatalom korlátlanul, a szakmai alkalmasság vizsgálata nélkül az intézményvezetői székbe helyezheti a saját embereit,
- megteremti a már megbízott intézményvezetők azonnali eltávolításának lehetőségét, ha a legkisebb mértékben is kellemetlenné válnak a hatalom számára, például pusztán egy nem preferált civilszervezet iskolai előadása miatt,
- lehetőséget biztosít a pedagógusok terheinek további növelésére, miközben a tanárok már most is emberileg és szakmailag is a végletekig túl vannak terhelve.
Hogy mi a baj a köznevelési törvény módosításával, arról Nagy Erzsébet írt bővebben a Mércén.
