Eredmények 99,98%-os feldolgozottságnál

52,26%
16,21%
9,90%
6,67%
6,42%
Szerzett mandátumot:
Fidesz: 13 (52,26%)
DK: 4 (16,21%)
Momentum: 2 (9,90%)
MSZP-P: 1 (6,67%)
Jobbik: 1 (6,42%)
Nem szerzett mandátumot:
Mi Hazánk: 3,32%
MKKP: 2,62%
LMP: 2,18%

Van-e baloldali főpolgármester-jelölt Budapesten?

Csakugyan nincs olyan főpolgármester-jelölt, aki szerint tenni kell a lakhatási válság ellen? Aki meg merné kérdőjelezni azt a mítoszt, miszerint Budapesten csak tehetősek élnek? Vagy lehet, hogy mégiscsak van, de kevesen ismerik valóban a programját?

Nemrég egy olyan cikk jelent meg a Mércén, amelynek minden bekezdése úgy kezdődött: „ha lenne baloldali főpolgármester-jelölt”. A bekezdések azután olyan elképzelésekről, politikai szándékokról szóltak, amelyeket csakugyan vallania kell egy baloldali főpolgármester-jelöltnek. Egy valóban baloldali jelölt „ a szegénységet, és nem a szegényeket szeretné megszüntetni”, „tudná, hogy zöldnek lenni nem annyi, mint sétálni meg fákat ölelgetni”, „ellenezné a közterek és az ingatlanok privatizációját”, „ellenezné, hogy a bulinegyedet a turisták, és nem a lakók igényeire szabják”, „nem az zavarná legjobban, hogy a metrókocsik oroszok, hanem a jegy és a bérlet ára”.

Továbbá „értené, hogy a lakhatási válság nem kisebbségi probléma”, „tudná, hogy a hajléktalanoknak nem hajléktalanszállóra, hanem hajlékra van szüksége”, „nem gondolná, hogy a biciklista egy különleges különálló kisebbség”, és „megkérdőjelezné azt a mítoszt, miszerint Budapesten csak tehetősek élnek” – hogy a főbb gondolatokat emeljem ki.

A cikk tizenkétszer ismétli el, hogy „ha lenne”, vagyis a szerző szerint baloldali polgármester-jelölt nincs.

A publicisztikán azért akadtam fent, mert történetesen ismerek egy olyan programot, amelynek szövege mintha csak a cikk által felvetett elvárásoknak (is) igyekezne megfelelni, e felvetésekre adogatná a válaszokat.

„Kezdeményezzük a lakáskiadási szabályozás módosítását, hogy a rövid távú, turisztikai célú bérbeadás (Airbnb) ne lehetetlenítse el a budapestiek lakhatását”- feleli ez a program arra a felvetésre, hogy a helyiek érdekeinek rovására nem kellene a turizmusnak teret engedni.

„Megőrizzük a Főváros tulajdonában lévő lakásokat. Megújítjuk a lakásállomány mára teljesen elhanyagolt kezelését” és „a Főváros kihasználatlan ingatlanjainak felhasználásával (…) üzleteket, közösségi tereket alakítunk ki városszerte” mondatok is jelzik, hogy a jelölt ellenzi az ingatlanok és közterek privatizációját.

„Megtiltjuk a zöldterületek építési területté való átnyilvánítását”(…)”kibővítjük a ‚Tízezer új fát Budapestre’ programot”(…) „új városi nagyparkot létesítünk Észak-Csepelen” (…)”a diesel-járművek használatának visszaszorítására pozitív és negatív ösztönzőket alkalmazunk” – csak néhány kiragadott példa a programból arra, hogy a jelölt számára a zöld politizálás nem a fák ölelgetésében merül ki.

„A jelenleg üresen álló lakások bevonásával és a nonprofit lakásépítések elindításával (…)növelni kívánjuk – a mai 4,6%-ról legalább 10%-ra – a szabályozott lakásbérleti szektort a fővárosban. Ez árcsökkentő hatással jár majd a magánpiacon is” – tanúskodik a program arról, hogy a jelölt érti, hogy a lakhatási válság nem kisebbségi probléma.

„Minél többen, minél kevesebbet fizessenek a közösségi közlekedésért. Első lépésként csökkentjük az éves bérletek árát és lehetővé tesszük a részletfizetést” – rezonál a program arra a felvetésre, hogy a baloldali jelöltet nem az zavarná legjobban, hogy a metrókocsik oroszok, hanem a jegy és a bérlet ára.

„A hajléktalan emberek rendészeti vegzálása elfogadhatatlan és csak tovább nehezíti az utcai hajléktalanság felszámolását(…)Fellépünk az elhelyezés nélküli kilakoltatások ellen(…)új rendszerben folytatjuk a hajléktalan emberek fővárosi segélyezését, hogy az hatásosabban segítse elő a hajléktalanságból való kilépést” – vajon ezek a mondatok nem azt mutatják-e, hogy a jelölt tudja, hogy a hajléktalanoknak nem hajléktalanszállóra, hanem hajlékra van szüksége?

„Növeljük a kerékpárszállítás lehetőségét a közösségi közlekedés járművein. Gyors és biztonságos kerékpáros főhálózatot alakítunk ki a kerületek közötti egyszerű közlekedés biztosítására, kerékpárosbaráttá tesszük a belvárosi főutakat” – e mondatok aligha a kerékpárosok igényeinek lebecsüléséről tanúskodnak.

„Jövedelemtől függő lakbértámogatási rendszer vezetünk be”(…) „a Budapesti Energiahatékonysági Klaszter létrehozásával segítjük az energiaszegénység felszámolását” – ezek a programpontok is felelnek a cikk azon felvetésére, hogy bizony meg kell kérdőjelezni azt a mítoszt, miszerint Budapesten csak tehetősek élnek.

A cikk szerzője egyébként nem hibáztatható azért, ha nem ismeri a programot– megkockáztatom a feltevést, hogy nem ismerte –, mert a médiazajból nehezen kiszűrhető, hogy létezik ilyen program. Mi több, jó eséllyel magam sem tudnék róla, ha egy baloldali és zöld pártnak végzett munkám részeként nem vettem volna részt magam is a program kidolgozásában.

Aronson és Pratkanis A rábeszélőgép címmel írt könyve rávilágít, hogy ami ma a magyar politikában történik, az nem előzmény és példa nélküli. Nem szabad alábecsülni a propaganda, a „rábeszélőgép” erejét, amely a monotonon ismételgetett hazugságokból széles körben hitt igazságokat gyárt. Különösen ott nem szabad, ahol az iskolai oktatásnak nem része különösebben sem a kritikai gondolkodásra nevelés, sem a médiaértés (media literacy).

A rábeszélőgép „hiteles személyiség gyártásának elmélete és gyakorlata” alfejezete arra világít rá, hogy aligha véletlen, ha a kevesebb pénzzel és befolyással rendelkező, ezért minden szereplési lehetőséget megragadó jelölt látszólag folyton csak védekezik, míg a szerepléseit megválogató ellenjelölt a fizetett (vagy mások okból baráti, teszem én hozzá) interjúhelyzetekben brillírozni látszik.

A baloldali jelöltnek gyakorlatilag nincs, vagy alig nyílik lehetősége a programjáról beszélni. Jóllehet a jelölt éppenséggel még arra is tudna hivatkozni, hogy nem a levegőbe beszél: például a „fellépünk az elhelyezés nélküli kilakoltatások ellen” programpontot az hitelesíti, hogy a jelölt vezette kerületben az elhelyezés nélküli kilakoltatást rendelet tiltja meg.

Bár a jelöltnek a kerületében nincs többsége, ezért folyton kompromisszumokra kényszerül, azokban a témákban nem engedett, amelyek a baloldalnak fontosak: ezt mutatja a zuglói szociális modell, minimumjövedelemmel, lakástámogatással és sok egyébbel.

Igen, van baloldali polgármesterjelölt, aki egyben zöld jelölt is, méghozzá egyetlenegy. Ideje kimondani, amit az olvasó nyilván már sejt: a Párbeszéd társelnökéről van szó, Karácsony Gergelyről, s az ő programjáról.

Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a program több helyen ne lehetne konkrétabb, mint ahogy azt sem, hogy az önkormányzati rendszer Fidesz általi átalakítása ne tenné végletesen nehézzé e program megvalósítását – különösen akkor, ha Karácsony Gergely többséggel sem fog rendelkezni a Fővárosi Közgyűlésben.

Azt sem gondolom, hogy a radikális, rendszerkritikus baloldalnak egyáltalán nem kellene bírálnia Karácsonyt. Pusztán csak annyit gondolok, magát a baloldaliságot helytelen és igazságtalan lenne elvitatnia a jelölttől – az természetesen teljesen fair, ha valaki a meglevőknél radikálisabb javaslatok mellett érvel.

Kiemelt kép: MTI/Koszticsák Szilárd
Olvass tovább!