Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Karácsony Gergely bemutatja, hogyan tartja fogva a Fidesz az ellenzéket

Karácsony Gergely lett a budapesti parkolási botrány arca, miközben nem tudjuk, származott-e előnye abból, hogy ez a helyzet fennáll. Azt viszont tudjuk, hogy vannak olyanok a Fideszben és az MSZP-ben, akiknek származhat előnyük a helyzetből. Amit ez az ügy bemutat, abban benne van a rendszer kegyetlensége és az ellenzéki politizálás lehetetlensége is.

Karácsony Gergely kapcsán egyelőre semmilyen bizonyítékunk nincs arra, hogy a létező budapesti parkolási maffia (lásd Ács Dániel és a 444 lenti videóját) kapcsán hasznot húzott volna bármiből is. De saját bénasága, illetve a rendszer működése miatt ő lett ennek az ügynek az arca.

Az ugyanis mára a magyar társadalom számára teljesen érdektelen, ha egy MSZP-s vagy fideszes képviselőt korrupciós ügyön érnek. Ez már szinte nem is hír, nem rendelkezik hírértékkel, nem érdekli az olvasókat. Ellenben az, hogy az eddig korrupciós ügybe nem keveredő Karácsony belebonyolódott ebbe a sztoriba, és tevékenyen is részesévé vált, az abszolút rendelkezik hírértékkel.

Furcsa logika ez, amivel viszont érdemes szembenézni.

A közöny és a következménynélküliség kitermelte azt a helyzetet, hogy a korrupt politikusok korrupciós ügyei már nem kavarnak vihart. A nem kifejezetten korruptságukról ismert politikusok ügyei maradnak csupán érdekesek.

Persze ahhoz, hogy felálljon ez a helyzet, kellett maga Karácsony is (és nem mellesleg az ellenzék jelenlegi állapota, de erről lent bővebben), aki polgármesterként elnézte azt, hogy a zuglói önkormányzatban többségben lévő MSZP és Fidesz a feje felett – talán az asszisztálásával is (bár nem szavazta meg a parkolási döntést, és később kirúgta az azt előkészítő jegyzőt) – megegyezzen. Karácsonynak lett volna lehetősége vétózni, ügyet csinálni ebből, és azóta is lett volna lehetősége szembeszállni a döntéssel. Helyi pletykák szerint pedig nem ez volt az egyetlen eset, amikor a két párt helyi szervezete Karácsony feje felett döntött gyanús ügyekben, aki ennek ellenére mégse borította a zuglói bilit.

És itt jön a nehezebb kérdés: ha Karácsony elkezd botrányt csinálni Zuglóban, akkor a két párt önkormányzati többsége feloszlathatja a testületet, kirúghatja Karácsonyt és új választást írhat ki Zuglóban. Persze ezt Karácsony megnyerheti, és megküzdhet azért, hogy többséget szerezzen. Csakhogy az MSZP nélkül az országos politikában Karácsony pártjának nincsen esélye. Illetve kérdéses az is, hogy az MSZP és a háttéralkuk nélkül ki támogatná Zuglóban Karácsonyt, honnan lenne pénze kampányra (persze az is kérdéses, most honnan van). De az biztos, hogy egy ilyen lépés után Karácsonynak országos szinten nem lenne esélye, ami jelenleg csak az MSZP támogatásával együtt van.

Fel kell tennünk viszont azt a kérdést, hogy

mit ér az, ha országos szinten csak az MSZP-vel és a többi párttal kötött alku alapján van Karácsonynak esélye, például most a főpolgármesteri posztra? Ha zuglói szinten sem tudja kontrollálni a két nagy pártot Karácsony, akkor vajon főpolgármesterként meg tudná ezt tenni?

Ott vajon nem a feje felett alakulnának az új mutyik, hanem a régieket is szét tudná verni? Erre Karácsony eddig nem tudott választ adni, márpedig a parkolási botránnyal ez vált a kampány egyik nagy kérdésévé.

A mai magyar ellenzéket két dolog tartja fogva. Egyrészt, aki országos szinten jelentősebb pozíciót akar kifogni, az megegyezéskényszerben van. Pár kerületet kivéve (például Zugló, vagy a XIII. kerület) mindenhol teljes ellenzéki összefogás kell a győzelemhez. Amely az MSZP nélkül ma nem képzelhető el.

Másrészt az ellenzéki győzelem kompromisszumok nélkül ugyanígy elképzelhetetlen azért, mert erőforrásokra van szükség.

Márpedig ma a magyar politikában erőforrása leginkább annak van az ellenzéki térfélen, aki boltol a Fidesszel.

Azok a pártok tudnak fenntartani szakértőket, ők tudnak fenntartani aktivistákat, ők tudják etetni a csapatukat és tudnak a kampányokhoz pénzt szerezni. Az Állami Számvevőszék ellenzéki pártokat kivéreztető döntései  után, amikor már gazdag ember sem mer a pártoknak pénzt adni, amikor nincsenek a pártoknak állandóan fenntartott struktúrái, sőt az MSZP még brutális adóssággal is rendelkezik, akkor felértékelődik a politikai kalandorok, a kormánypárttal üzletelők érdeke. Márpedig az ember szívesebben félrenéz valaki stiklijei felett, ha korábban ő segített neki pénzzel, erőforrással. Sőt, ha utóbbi tart fenn mondjuk egy pártot vagy egy helyi szervezetet, akkor nem is lehet mást csinálni, mint félrenézni, vagy hagyni az egészet a fenébe.

Márpedig a pártokon belül is ezek az emberek azok, akik tudnak egy-egy döntést alakítani. Ez a realitás, és ezzel a realitással szembe kell nézni. Ahhoz, hogy Karácsony Gergely leszámoljon a parkolási maffiával (és a fővárost régóta uraló korrupcióval), ezekkel az emberekkel kéne megküzdenie. Azokkal az emberekkel, akiknek, mivel sokszor segítettek már egy-egy kampányban, nagyjából mindenki lekötelezettje a szocialista pártban és utódszervezeteiben.

Ez az ügy persze túlmutat Karácsonyon, és a kérdés az, hogy a kétpárti bizniszeken keresztül foglyul ejtett ellenzéki térfélen lehet-e ezzel kezdeni valamit azon túl, hogy kidobják azokat az arcokat, akik ezeket az ügyleteket tolják? Ebbe már beletört Bajnai Gordon és Botka László bicskája is. Karácsony egy másik utat választott, és azt mondja, próbáljunk velük együttműködni, és így győzni és valamivel jobb várost teremteni.

Kérdés, van-e másik út? Le lehet-e győzni ezeket az arcokat kívülről, vagy rákényszeríteni a pártokat, hogy maguk vessék ki őket? És marad-e valami az ellenzéki politikából, ha ez megtörténik? Illetve meddig lehet lemenni, és miben lehet velük együttműködni? Van-e az együttműködés és a kivetés között valamilyen vegyes verzió például?

Ma (és már jó pár éve) ez az ellenzéki politizálás nagy kérdése.

Azt látjuk, hogy a Fidesz alkotta rendszer a közöny megteremtésével és a következménynélküliséggel milyen nehéz helyzetbe hozza az ellenzéki politikusokat. Ugyanis nem csupán a korrupcióra vonatkozik az, hogy egy új, vagy eddig érintetlen szereplő botránya nagyobbat üt. Az ilyen emberek ügyei mindig izgalmasabbak a választók és a sajtó számára, mint a Fidesz botlásai, amiket a közöny övez. Ehhez pedig még hozzájön a kormányzati média ágyúként irányítható propagandagépe is, ami brutálisan fel tud erősíteni egy-egy ilyen üzenetet.

De ott van a választási rendszer sajátossága is (az önkormányzati választások egyfordulósságát ugye még az MSZP-SZDSZ szavazta meg ‘94-ben), amely összefogáskényszert húz rá az ellenzéki pártokra. És ott van a kétpárti alkuk résztvevőinek osztott kegyek rendszere, amelyet kihasználva tudnak erősebb pozíciót szerezni és döntéseket befolyásolni pártjaikban azok, akik belemennek ezekbe.

Ebből kell ma Magyarországon ellenzéki politizálást építeni.

Címlapkép: MTI/Mónus Márton
Olvass tovább!