„Amit Orbán a menekültekkel tett, felbátorította az európai szélsőjobboldalt” – interjú Ken Loach filmrendezővel

„A média túl puhán kezeli a szélsőjobboldaliakat, így túl sok műsoridőt szán a kitalált karaktereikre” – ezt mondta el nyitóbeszédében Ken Loach, kétszeres Arany Pálma-díjas filmrendező és Jeremy Corbyn munkáspárti vezér ismert támogatója azon a konferencián, amelyet – többek között magyar résztvevőkkel is – a szélsőjobboldal megfékezésének témájában tartottak a hétvégén Londonban.

Rövid beszédében Loach a szélsőjobboldal Angliában is egyre erősebben tapasztalható felemelkedésén kívül jórészt a Jeremy Corbyn munkáspárti vezetőt ért, a pártra óriási nyomást helyező antiszemitizmus-vádra is reagált, amikor azt mondta:

„A rasszizmus nem a végcél. A végcél a nagy cégek hatalma a tőke érdekében, hiszen ők osztanak meg minket a rasszizmussal. Az igazi érdekük azonban a profit megőrzése a nagyvállalatok kezében. Ez az érdekük!

Ne fordítsátok el figyelmeteket erről, mert igen, a rasszizmus minden formája rettenetes: az antiszemitizmus a zsidók ellen, az iszlamofóbia a muszlimok ellen és a feketék elleni rasszizmus. Ez mind undorító, és viszolygunk mindettől. De mindezek mögött ott állnak a nagyvállalatok és az érdekük, hogy a termelést, az árak felbecsülését és az árucserét saját kezükben tartsák. Ők minden mögött az igazi ellenség.”

A rövid beszéd után Loach rövid interjút adott a Mércének is arról, hogyan látja Magyarország és Orbán Viktor szerepét mindebben.

Névjegy
Az 1936-ban, Nuneaton munkásnegyedében született Kenneth Loach, az Oxfordi Egyetemen, a Saint Peter’s Hallban tanult jogot, mielőtt rendező lett a BBC-nél. Korai epizodikus tévédrámáival (Up the Junction, 1965, Cathy, come home, 1966) egyszerre született meg 1965-ben Harold Wilson új Munkáspártja. Ez az a párt, amelynek az 1960-as évek óta tagja volt, és mindig szocialistaként. Yorkshire-i akcentusban készült filmjét (Kes, 1969) ma a valaha készült hét legjobb brit mozi közé sorolja az Akadémia, de annak idején az amerikai United Artists azzal utasította el a forgalmazását, hogy „egy magyarul készült filmet is jobban értenének” a nézők, mint az érdes észak-angol akcentust.

Neorealista alkotásai a hatalommal harcoló munkásosztály fájdalmasan valós arcéleit rajzolják meg, vagy a huszadik századi munkásmozgalom küzdelmeinek állítanak emléket.

Későbbi, BBC-nek forgatott realista drámái, és végül nagyobb, egész estés filmjei (Carla dala a nicaraguai népirtásról, 1996, Felakavar a szél, az ír függetlenségi háborúról, 2006) elhozták neki a klasszikus hollywoodi sikert, és utóbbi esetben a Cannes-i Filmfesztivál nagydíját (Arany Pálma) is.

A 2010-es évek óta visszatért eredeti témáihoz, és a segélyt a Tory megszorítás-diktatúrában szerezni képtelen ácsról szóló Én, Daniel Blake (2016) a második Arany Pálmát ért Cannes-ban.

Legújabb filmjét (Sorry, we missed you, 2019) egy angol teherautós futárnak és családjának mindennapi küzdelmeiről idén mutatják majd be a londoni mozik.

Mérce: Beszédében arról is szólt, hogyan használja az antiszemitizmus témáját a jobboldal itt, Angliában, és nekünk Magyarországon is hasonló problémáink merültek fel, miután Orbán Viktor az antiszemitizmus vádját hozta fel a „szélsőbaloldallal” szemben. Mit gondol, miért olyan vonzó a szélsőjobboldal számára, hogy ezt tematizálja manapság?

Ken Loach: Ez egy mérgező vád, a Holokauszt miatt, hatmillió zsidó meggyilkolása miatt. Akárki, akit antiszemitának lehet láttatni, az undorra sem válik méltóvá, így az egész vád felettébb mérgezővé válik.

És az ilyesmi Izrael érdekeit is szolgálja, amelyet ugyanolyan szélsőjobboldali – Benjamin Netanjahu – kormányoz, mint amilyen Trump Amerikában. Így tehát kettős funkciója van. Az antiszemitizmussal való alaptalan vádaskodás általában felülír minden kritikát Izrael ellen, és ennek természetesen nem szabadna megtörténnie. Ezért használják.

Remélem azonban, hogy mostanra ezek a vádak a baloldallal szemben már túllőnek a célon. Természetesen szögezzük le: az antiszemitizmus és a rasszizmus minden formája ki kell, hogy kerüljön a politikából, gyökerestül kell kiirtani, nem elfogadható ennek egyetlen formája sem.

De ugyanígy: az olyan antiszemitizmus-vádakat, amelyek nem igazak, amelyek fabrikációk, ahogyan mi mondjuk, szintén ki kell kérnünk magunknak.

A brit Munkáspárt esetében, amire én rálátok, ezzel kapcsolatban voltak hibák, és helytelen szóhasználat is, de ez nem jelenti azt, hogy az antiszemitizmus mélyen gyökerezne a pártban. Azt gondolom, felettébb elővigyázatosnak kellene lennünk az ilyen vádakkal, és azzal hogyan kezelik őket.

M: Orbán Viktor egykor nagyon marginális figura volt az európai politikában, nem sok ember ismerte őt Magyarországon kívül, és nem igazán volt térképen a magyar rendszer. Mit gondol, változtatott ezen a 2015-ös menekültválság?

KL: Én erről azt gondolom, hogy az Európai Unió, mint szervezet képtelen volt arra, hogy megvédje a menekülteket. Megengedték néhány kelet-európai államnak hogy valóban rasszista hozzáállással kezeljék a problémát.

De ne feledjük, ez a rasszista hozzáállás itt, nálunk is nagy visszhangra talált.

Szóval míg Magyarország és más keleti országok kezdeményező szerepet vállaltak a menekültek elutasításában,

ennek ellenére a teljes európai szélsőjobbot felbátorította az, amit Orbán és más hozzá hasonló vezetők tettek.

A valódi válasz ezzel szemben annak kellene lennie, hogy valóban segítünk  a menekülők kiinduló országain, tehát a népek közötti valódi, feltétel nélküli egyenlőség megteremtését kell elérnünk.

Igen, nyilván segítenünk kell a szükséget szenvedőknek, de a végső válasznak ezeknek az országoknak az újraélesztése, újbóli felvirágoztatása kell, hogy legyen.

M: Így tehát az EU gyökeres reformja is a válasz része kell hogy legyen?

K L: Az EU reformja nagy kihívás, ugyanakkor ez egy globális probléma. Azokat az országokat kell regenerálni, ahol az emberek már úgy érzik, nem tudnak élni többé, és ezért menekülnek onnan.

A brit balodali Public Reading Rooms, a TransformUK folyóirat és mások által szervezett No Pasarán – Confronting the Far Right in Europe – című konferencián a Mérce két interjút is készített. A második részben Laura Parkert, a brit Momentum országos koordinátorát kérdeztük a kelet-európai újbaloldal esélyeiről, és a Corbyn-mozgalom jövőjéről. Ezzel hamarosan jelentkezünk majd.

Kiemelt kép: Mérce
Olvass tovább!