A Magyar Idők közölt egy cikket pár napja, amelyben beszámoltak arról, hogy Chile fővárosában, Santiagóban az evangéliumi keresztények Marcha por Jesús, Menet Jézusért nevű demonstrációjára támadtak erőszakos, maszkos antifasiszta tüntetők. A Magyar Idők arról már elfelejtett beszámolni, hogy az antifasiszták egy konkrét szervezetre támadtak a meneten belül, a Movimiento Social Patriota tagjaira, akiket azzal gyanúsítanak, hogy július végén megtámadtak egy abortusz betiltása elleni tüntetést, és három nőt késeltek meg. Ahogy a Magyar Idők azt is elfelejti hozzátenni, hogy a Marcha por Jesús nem egy mérsékelt konzervatív, keresztény rendezvény, hanem maga is szélsőségesnek mondható célokért áll ki, mint pl. az abortusz teljes betiltása.
Persze ez nem legitimál semmilyen erőszakot. A késelést nem visszatámadással kell megtorolni, hanem az igazságszolgáltatásnak kell elkapnia a tetteseket. Nyilván én személyesen elfogadhatatlannak tartom ezeknek az antifasisztáknak a támadását. Én magam rengeteg akciót szerveztem az elmúlt 10 évben, de egyetlen egy erőszakos akciót sem. Sőt, beálltam már Echo TV-s vagy anno még Hír TV-s újságíró elé is, amikor tüntetők fizikailag vagy verbálisan támadták őket. Egyszerűen összefoglalva, nem kenyerem a politikai erőszak.
De mi közöm is van nekem vagy a Mércének, vagy az olvasóknak ehhez? Annyi, hogy a Magyar Idők ebben a négy bekezdéses cikkben egy bekezdést szánt ránk is:
„Idehaza eközben Károlyit, meg az Őszirózsás forradalmat éltették a chilei antifák hazai eszmetársai. A kommunizmus nem szűnt meg, ott van Chilében, s a szelleme itt van velünk a mércés fantaszták és elvtársiak fejében továbbra is. Mi pedig újra és újra nemet mondunk az erőszakra, a kommunizmusra és a baloldalra. Legközelebb az EP-választáson.”
Könnyű poén lenne visszavágni erre, hogy a rendszerváltó Fidesz is pozitívan értékelte az őszirózsás forradalmat és Károlyi kormányzását.
Inkább írjuk le, hogy mik voltak a Károlyi-kormány intézkedései.
Általános titkos választójog, a nőkre is kiterjesztve (addig ugye csak a társadalom 6 százaléka szavazhatott kb.), a nyugdíj és a társadalombiztosítás bevezetése, földosztás, sajtó-, gyülekezési és egyesülési szabadság, munkanélküli segély, az adóhátralék elengedése, a gyerekmunka betiltása, leszerelt katonák jelképes végkielégítése, nyolc órás munkanap bevezetése.
Ezek nélkül el tudjuk képzelni a modern Magyarországot? És persze számtalan hibája is volt Károlyi kormányzásának, és számtalan áldozata is volt a háború utáni lázadások leverésének, de tudjuk például, hogy teljesen kamu az, hogy szélnek eresztették a katonaságot, az ezzel vádolt Linder Béla egy hétig volt hadügyminiszter, és a regnálása alatt is küldték ki a behívókat. Illetve Károlyi hibáztatása a regnálása után egy évvel letárgyalt és két év múlva elfogadott Trianoni-békért is nevetséges, csak a Monarchia, és a Károlyi utáni kormányzat felelősségét elkenő történelmietlen hazugság.
Tehát a társadalombiztosítás, a nyolcórás munkanap, a gyerekmunka betiltása, a szólásszabadság lenne a kommunizmus a Magyar Idők szerzője szerint?
Vagy Károlyi csak indok, hogy a Mérce mai „kommunizmusát” leleplezze? Mi tehát a mi baloldaliságunk?
Kommunizmus lenne, hogy ott vagyunk a kilakoltatásoknál? Kommunizmus bemutatni a szegénységet, kiállni a mindenkinek járó jól működő ingyenes egészségügyért? Kommunizmus felszólalni a rendszerváltás veszteseiért, a napról-napra élő dolgozókért? Kommunizmus a jobb oktatás követelése? Kommunizmus a munkavállalói jogok, a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentésének követelése?
Akár hívhatjuk ezt kommunizmusnak is, és akkor én is szívesen leszek kommunista, és szólítom a magyar társadalom elsöprő többségét elvtársnak, hiszen a magyar társadalom elsöprő többsége támogatja ezeket a törekvéseket.
