A november 6-i félidei választással kapcsolatban a legtöbb médiafigyelem a Kongresszusra irányul. Napi szinten érkeznek a felmérések a szoros küzdelmet ígérő képviselőházi körzetekből és a jobboldali államokban induló demokrata szenátorok újraválasztási esélyeiről. Kevés szó esik viszont a kormányzói választásokról. Mert bár ezek a megmérettetések alapvetően helyben meghatározók, igenis rendelkeznek országos szintű következményekkel. Sorozatunk 3. részében a kormányzói választásokkal foglalkozunk. A meghatározó választó csoportokkal foglalkozó első rész itt olvasható.
A félidei választások előtti hetekben a Mérce megpróbál minél átfogóbb képet adni a félidős választások legfontosabb témáiról, versenyeiről és híreiről, kiemelt figyelmet fordítva azokra a megmérettetésekre ahol eldőlhet a választás végső kimenetele, illetve azokra a jelöltekre, akik politikájuk középpontjába a társadalmi igazságosság és a szolidaritás eszméit helyezik.
Hogy mást ne mondjunk, az államok kormányzói és a helyi törvényhozás képviselői (akiknek a sorsa november 6-án szintén eldől) dönthetnek a kongresszusi választókörzetek átrajzolásáról. És mikor 2010-ben sok, korábban demokrata államban republikánus kormányzót választottak, a törvényhozásban is többségbe kerülő jobboldali képviselők módszeresen hozzáláttak a körzetek számukra kedvező átalakításához, aminek hála a támogatottságukhoz képest indokolatlanul több republikánust tudtak küldeni a Képviselőházba a következő választáson. Ezt hívják gerrymanderingnek, magyar vonatkozásban a 2014-ben életbe lépett országgyűlési választókörzetek kapcsán beszélhettünk erről.
A felmérések szerint a demokratáknak jó esélyük van visszahódítani több olyan kormányzói széket is, amit négy-nyolc évvel ezelőtt vesztettek el.
Az egyik legfontosabb verseny a Chicagót is magába foglaló Illinois-ban lesz, ahol a győzelem tulajdonképpen presztízskérdés a demokratáknak. A népes közép-nyugati állam ugyanis a párt egyik legmegbízhatóbb bázisai közé tartozik: innen származik az előző elnök, Obama is, illetve az állam évtizedek óta a demokrata jelölteket támogatja az elnökválasztáson. Ezért is volt különösen kellemetlen, mikor négy éve a Republikánus Párt jelöltje, Bruce Rauner nyerte meg a kormányzóválasztást. A korábban sikeres üzletemberként tevékenykedő Rauner azt ígérte, megoldást talál az államot sújtó pénzügyi válságra. Illinois évek óta súlyos pénzügyi gondokkal küzd: az állami nyugdíjrendszer fenntarthatatlan, a fedezet nélküli költekezés miatt nem jut elég pénz a szociális szolgáltatások megfelelő finanszírozására. Az egyre inkább begyűrűző válság miatt az állam adósbesorolása a legrosszabb az USA-ban, a pénzügyi instabilitás már-már az eladósodott, diszfunkcionális európai országok szintjét idézi.
Rauner a problémát főleg adócsökkentéssel, a szabályozások megszüntetésével és a munkáltatói jogok visszavágásával igyekezett megoldani. Ezzel a szociális ügyekben egyébként egészen liberális kormányzó kivívta magának a demokrata többségű törvényhozás ellenszenvét. A köztük kialakuló konfliktus eredményeképpen Illinois 2015 július elejétől 2017 augusztus végéig nem rendelkezett elfogadott költségvetéssel, amit erősen megsínylettek az állam lakói.
A krízis és a sikertelen kormányzás hatással volt Rauner megítélésére: jelenleg csupán a választók negyede van pozitív véleménnyel róla, míg az illinois-iak 62 százaléka negatívan ítéli meg a munkáját.
Ennek fényében érthető, hogy a demokraták számára ez a közép-nyugati állam bír a legjobb győzelmi esélyekkel. Jelöltjük, J.B. Pritzker két számjegyű előnnyel vezet a felmérésekben Rauner előtt, és ha a következő néhány napban nem történik valami váratlan fordulat, nagy valószínűséggel őt választják meg kormányzónak november 8-án.
J.B. Pritzker egy vagyonos családból származó milliárdos befektető, aki a demokrata előválasztási harcban a párt progresszív, vagyis gazdasági kérdésekben baloldali szárnyának a jelöltje mellett maga mögé utasította többek között az 1968-ban meggyilkolt Bobby Kennedy fiát is. Pritzker a demokraták hagyományosabb, centrista irányvonalát képviseli, jó kapcsolatot ápol Hillary Clintonnal és a helyi pártelittel.
Az országszerte erősödő progresszív mozgalom fényében győzelme igencsak meglepő lehetett sokaknak, már csak azért is, mert két éve Illinois-ban Bernie Sanders kis híján legyőzte a chicagói születésű Clintont a demokrata előválasztáson.
Pritzker kampánya középpontjába az egészségügyet, a dolgozók védelmét, a netsemlegességet (vagyis hogy az internetszolgáltatók ne részesíthessenek előnyben bizonyos weboldalakat nagyobb sávszélességgel), és más hagyományos demokrata kampánytémákat helyez. És annak ellenére, hogy támogat olyan progresszív javaslatokat, mint a minimum 15 dolláros órabér vagy a gazdagokra kivetendő magasabb adók és még egy Medicare-for-all-hoz (a progresszívok egyik legfontosabb javaslata, ami alapján minden amerikai ingyenes egészségbiztosításhoz jutna) hasonló egészségbiztosítási programot is meghirdetett, sokan kritizálják azért, mert nem tesz konkrét javaslatokat az állam problémáinak orvosolására. A kampányvideóiban nem győzi kihangsúlyozni, hogy mindent meg fog tenni a szegényebb illinois-iak biztosításhoz juttatásért vagy az állam pénzügyi krízisének megoldásáért – anélkül, hogy egyetlen konkrét javaslatot vagy számot említene. Ennek következtében az egész Pritzker-kampány inkább a szavazóbázis számára fontos témák kipipálásáról és a hivatalban lévő kormányzó ostorozásáról, semmint ötletek, érvek, víziók harcáról szól.
A másik oldalon Rauner hatalmas vehemenciával támadja demokrata kihívóját. Igyekszik Pritzkert a több mint 35 éve hivatalban lévő, befolyásos demokrata képviselőházi elnök Mike Madigan emberének beállítani, aki megemelné az adókat, és tönkre tenné az egyébként is sokat szenvedett államot.
Nem sokkal azután, hogy Pritzker bejelentette az indulását, napvilágot látott egy FBI által rögzített 2008-as hangfelvétel, amin ő és az azóta börtönbe zárt korábbi kormányzó, Rod Blagojevich hallható. A két politikus arról beszélgetett, hogy kampánytámogatásai fejében Pritzker melyik kormányzati pozíciót szeretné betölteni (a különböző pozíciók vásárlása Blagojevich idejében egyébként bevett gyakorlatnak számított, felmerült a gyanúja, hogy a Barack Obama elnökké választásával megüresedő szenátusi szék is „elárverezésre” került). A kormányzójelölt ugyan tagadta a bűnösségét (és nem is kapott végül semmilyen hivatali posztot), de ez a botrány nem tesz jót a róla kialakult képnek.
A felmérésekben tapasztalt előnyét nem is az ötleteinek vagy a személyiségének köszönheti: sokkal inkább a hivatalban lévő kormányzó borzalmas megítélésének és a pártszínezetének. Illinois ugyanis a demokraták egyik legstabilabb államává vált az elmúlt több mint 20 évben: a republikánusok sorra veszítik itt a választásokat (legyen szó szenátusi vagy képviselőházi megmérettetésről), és ez az állam azon kevesek egyike, ahol a legtöbb helyen Obama eredményeit jócskán alul múló Hillary Clinton jobb eredményt ért el a korábbi elnöknél. Így bizonyos szempontból mindegy is, ki a jelölt, a szavazókat csak az érdekli, hogy demokrata legyen. Legalábbis sokan vélekednek így az állam politikai helyzetéről, láthatóan J.B Pritzker is közéjük tartozik.
És hiába sugallja azt a cikk címe és a felmérések is, hogy ő nyeri majd a választásokat; nem szabad elfelednünk, hogy Hillary Clinton is hasonlóan állt hozzá az elnökválasztáshoz – ismerjük a végeredményt. És ha Pritzker valóban megnyeri a választást, akkor a jövő január eleji beiktatása után hozzá is láthat ahhoz a munkához, amit a Politico az amerikai politika leghálátlanabbjaként írt le. Addig pedig ki kell találnia, hogy hogyan tereli vissza az összeomló nyugdíjrendszer és a totális pénzügyi csőd felé haladó Illinois-t a helyes útra.
