Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A férjezetlen liberális nők és a migránsok: néhány tény a közpénzből finanszírozott vagánykodás helyett

Békés Márton tabudöngetőnek szánt írása a „migráció frivolitásáról” sajátos dilemma elé állítja a témával foglalkozókat: érdemes-e egyáltalán a Terror Háza kutatási igazgatója által megfogalmazott, legalábbis sajátos szövegekre reagálni. Blogbejegyzésében Békés például azt a fő állítást fogalmazza meg – megkönnyítve az olvasó dolgát, kurzívval kiemelve -, hogy „(k)is túlzással a kívülről érkező fiatal, muszlim férfiakat férjezetlen, liberális nők várják tárt karokkal.” Mindez nem véletlen, írja Békés, „nem túlzás valamiféle civilizációközi flörtölésre vagy nemzetközi incselkedésre gondolni”, fiatal muszlim férfiak bejutását támogatják fiatal, facér európai nők, állításait alátámasztandó pedig megszámolja(!) néhány menekültekkel foglalkozó civil szervezet női munkatársait. Hogy ezek a nők férjezetlenek, arra is minden kétséget kizáró bizonyítékot talál: nem viselik férjük neveit.

(Fotó: MigSzol Csoport / Facebook)

Némileg ront az írás vagány, tabudöngető jellegén, hogy Békés mindezt közpénzből, azaz az én adóforintjaimból is teszi. A Látószög blog, melynek vezetője Schmidt Mária, honoráriummal jutalmazza többek között Békés munkásságát is. Ez azonban önmagában nem késztetné az embert reakcióra, annyi mindent csinálnak, vadásznak, építenek, lopnak a pénzemből. Csakhogy, ahogy Gothár klasszikusából mind tudhatjuk, az sem véletlen, hogy milyen színvonalon vagánykodik az ember, és ez nem színvonal.

Ezért érdemes meggyőződésem szerint röviden, csak a legnyilvánvalóbb tévedésekre reagálni, nem érintve az írás egyértelműen szexista, xenofób kijelentéseit, amik tökéletesen illeszkednek a mai magyar hatalom világképébe, checks all the boxes.

Nem igaz az, hogy az európai migrációt a népesedési vákuum motiválná.

A mai, Nyugat-Európában élő első, második, harmadik generációs bevándorlók, akik a nem-európai származású kisebbségek jelentős részét kiteszik, nem elsősorban az elmúlt három évben érkeztek Nyugat-Európába, hanem részben a második világháborút követő gazdasági fellendülés munkaerő-igényét kielégítendő, elsősorban az ötvenes és hetvenes évek között, az európai kormányok hívására (ebben az időben Nyugat-Európa demográfiai profiljára a mainál magasabb fertilitási ráta volt a jellemző); részben volt gyarmatokról; részben valóban háborúk elől menekülve.

Ami a push és pull faktorokat illeti, azaz a feltételezett összefüggést aközött, hogy a migránsok kevésbé fejlett, túlnépesedett országokból gazdag, de elöregedő országok felé indulnának útnak, ezért célozzák meg Európát, az adatok itt sem támasztják alá Békés állításait.

Az egyik legfontosabb trend a nemzetközi migrációban a globális dél országai között megvalósuló migráció arányának növekedése, nem pedig a délről északra irányuló vándorlás.

A legnagyobb növekedést az elmúlt évtizedekben Afrikában tapasztalták, ahol a migránsok aránya 2000 és 2017 között 67%-kal nőtt. Kontinensre bontva a következő legnagyobb növekedést megélő régió Ázsia (62%), Óceánia (56%), Latin-Amerika és a Karib-térség (44%), Észak-Amerika (43%), a sort pedig Európa zárja (38 %). Azaz, a McKinsey Global Institute számításai szerint a körülbelül 260 millió migráns közül mindössze 120 millió hajtott végre fejlődő országból fejlett országba irányuló migrációt.

Bár Békés szemmel láthatóan képtelen különbséget tenni menekültek és migránsok között, a nemi arányok megoszlását illetően mindkét csoport esetében téved.

Míg az Európa határait átlépők között valóban felülreprezentáltak a férfiak (a menekültek fele tartozik a 18-34 éves korcsoportba, a 2017-ben az EU-ban benyújtott menedékkérelmek kétharmada érkezett férfiaktól), a menekültek jelentős része azonban nem Európában keres új életet. A Szíriából elmenekülő 6,2 millió emberből a 2017-es adatok szerint 1,2 millió érkezett Európába, 5 millióan azonban a Közel-Keleten találtak menedékre, többek között Egyiptomban, Jordániában, Libanonban, Törökországban.

Az ENSZ vonatkozó statisztikái szerint 2018 márciusában az Egyiptomban, Irakban, Jordániában és Libanonban élő szír menekültek között a férfiak és nők megoszlása: a 4 éves kor alatti fiúk a menekültek 7,3%-át, míg az ugyanilyen korú lányok a menekültek 6,9%-át teszik ki. 5 és 11 év közötti fiú a menekültek 12,1%-a és az ugyanilyen idős lányok a menekültek 11,4%-át teszik ki. 12-17 éves korú fiú a menekültek 5,3%-a, ugyanilyen idős lány a menekültek 4,7%-a. Fiatal életerős férfi, azaz 18 és 59 év közötti a menekültek mindössze negyede, 26,1%, ugyanilyen idős nő a menekültek ötöde, 21,9%. 60 év feletti férfi a menekültek 1,7 %-a, 60 év feletti nő a menekültek 1,5 %-a.

Mi okozza az eltérést az Európában és Közel-Keleten élő menekültek nemi arányai között? Az okok összetettek, és abban Békéssel egyet kell értenem, hogy szerepel köztük biológiai ok is: ma Európába jutni egy menekült családnak, jelentős részben az elmúlt évek politikai döntéseinek következtében meglehetősen kockázatos feladat, 2014 óta a becslések 33 ezer körülire teszik az Európába bejutni próbáló, útközben meghaló menekültek számát.

Ha Békés szeretne a menekültek között jobban kiegyenlített nemi arányokat látni, megfelelő pozícióban van ahhoz, hogy felszólaljon a menekültek kriminalizációja ellen, ami a kockázatos átkelések egyik fő oka.

Ami általában a migránsok nemi arányait illeti (akik nem azonosak a menekültekkel, tehát közéjük tartoznak a letelepedési kötvénnyel bejutást vásárlók is – a világ 258 millió migránsának mindössze 10 százaléka menekült), a téma kutatói között közhely a migráció feminizálódása. 2017-ben az összes migráns 48%-a volt nő, Európában ez az arány 52 %.

Ami a szomorú látványt keltő 40 éves európai szingli nők menekültek melletti elköteleződését és aktivitását illeti, a szakirodalom nem ismer olyan magyarázatot, ami alátámasztaná Békés, fogalmazzunk úgy, biológiai magyarázatát. A Békéséhez legközelebb álló, plauzibilisnek tűnő ok a társadalmi mozgalmakban való részvétel és a családi állapot közti összefüggésre az ún. életrajzi elérhetőség (biographical availability) elmélete, ami szerint gyakran megfigyelhető, hogy fiatalok vagy egyedülállók többen vannak egy adott mozgalom tagjai között (a civil szót már le sem írom), egészen egyszerűen azért, mert jobban ráérnek.

Ami a menekülteket támogató európai mozgalmak tagjait illeti, amíg Békés azzal volt elfoglalva, hogy Dózsa Lászlót belelássa Pruck Pálba, addig számos társadalomtudományos kutatás született a témában. Hetyesi 2016-os kutatása szerint a megkérdezett önkéntesek 87%-a úgy nyilatkozott, hogy „belső késztetést” érzett a menekültek segítésére, a második leggyakrabban említett érv a politikai tiltakozás volt. Bernát és kollégái szintén 2016-os kutatásukban három motivációs struktúrát találtak: altruista, politikai és affektív okokat. Elképzelhető tehát, hogy európaiak százezrei és milliói azért segítettek a háború és terror elől menekülők százezrein és millióin, mert rendelkeznek meggyőződésekkel, bármilyen nehezen hihető is ez el a hatalom barikádjai mögül.

Nincs itt tér kitérni Békés számos egyéb megjegyzésére, sem arra, ahogy megdöbben azon a tényen, hogy civil szervezeteket vezethetnek nők is, sem arra, ahogy ezekről a nőkről beszél. Okkal remélhetjük, hogy az ilyen és hasonló megjegyzések foltokká válnak idővel az emlékezetünkben a  megszámlálhatatlan hasonló kormánypárti szöveggel összemosódva. Azt viszont elvárhatjuk a Terror Háza kutatási igazgatójától, hogy ha már a mi pénzünkből végzi szomorú tevékenységét, legyen tisztában legalább néhány alapvető ténnyel.

Olvass tovább!