A Nemzeti Együttműködés rendszerében felértékelődik az ellenzéki pártok számára a polgármester intézménye, hiszen a mindent eluraló fideszes ellenőrzés közepette olyan hiánycikkeket biztosíthatnak, mint a helyi beágyazottság. Ha jól használják az ellenzéki pártok, akkor egy-egy település vezetése révén alternatív országirányítási víziót is fel tudnak mutatni általa – ami szintén szörnyen nehéz a kormányzati kommunikációs túlsúllyal szemben.
Vannak, akik tudnak élni ezzel a lehetőséggel, és a parlamenti választásokra való szavazatlapátoláson túl, helyi szinten, kicsiben tudják demonstrálni, milyen intézkedéseket vezetnének be kormányon. Persze egy települést vagy kerületet vezetni nem ugyanaz, mint egy egész országot, sokkal kisebb a mozgástere egy polgármesternek, mint egy miniszterelnöknek, de szimbolikus szinten egy-egy ilyen alternatív intézkedés, csomag, modell mégiscsak sokat nyomhat a latba.
A Karácsony Gergely polgármester és Szabó Rebeka alpolgármester nevéhez fűződő zuglói szociális modell például ilyen kicsiben megvalósított alternatívának számít.
De nem minden ellenzéki polgármester jeleskedik ebben, és a Magyar Szocialista Pártnak van egy kimondottan erős hitelességi problémája a polgármestereivel kapcsolatban. Méghozzá a lakhatás és lakáspolitika terén.
Hétfőn írtuk meg, hogy a Fidesz leszavazta, hogy még ebben a parlamenti ciklusban napirendre kerülhessen a gyermekes családok elhelyezés nélküli kilakoltatását tiltó törvénymódosítás, így az önkormányzatok saját ingatlanjaikból ezentúl is simán utcára rakhatják a lakókat, még a gyerekes családokat is. Ez történik épp a főváros X. kerületében, a Bihari utcában, ahol egy lebontásra ítélt ingatlanból pakolnák ki – elhelyezés nélkül – az egyébként tisztességesen fizető családokat.
A kormánytöbbség által leszavazott törvénymódosítást A Város Mindenkié (AVM) csoport állította össze, az Országgyűlés elé az LMP, a Párbeszéd és az Együtt képviselői nyújtották be, a Momentum pedig parlamenten kívülről támogatja a javaslatot.
Az ügy mögötti ellenzéki kiállásból látványosan hiányzott két párt: az MSZP és a DK.
Egy parlamenten belüli forrásunk szerint a szocialisták távolmaradását az magyarázza, hogy a polgármestereik nem örülnének a módosítás elfogadásának, hiszen ez az általuk vezetett önkormányzatokra is terheket róna: azt a terhet, hogy nem lakoltathatnak csak úgy ki családokat, anélkül, hogy valahol máshol biztosítanának számukra fedelet.
Az MSZP sajtóosztálya a távolmaradást firtató kérdésemre csak annyit válaszolt, hogy
„az AVM javaslatát az MSZP szövetségese, a Párbeszéd is támogatja. Ebből következik, hogy az MSZP is támogatja.”
A polgármesterek esetleges ellenkezésére vonatkozó kérdésemre nem érkezett válasz.
Azt tehát nem tudjuk egyértelműen, miért nem látta szükségét az MSZP, hogy egyik képviselőjét beállítsa a törvénymódosítás benyújtói közé, de a polgármesterek ellenkezéséről szóló híresztelés nem tűnik teljesen elképzelhetetlennek, ha az előzményeket is figyelembe vesszük.
Egyes számú előzmény: Molnár Gyula jelenlegi pártelnök 2009-ben még újbudai polgármesterként, korát megelőzve dolgozta ki a „hajléktalanmentes övezetek” gondolatát, mely gondolat később visszaköszönt az életvitelszerű közterületen tartózkodás fideszes tilalmában.
Kettes számú előzmény: ennek a tilalomnak a bevezetése önkormányzati hatáskör, az önkormányzat jelöli ki a tiltott övezeteket is, és amint lehetőség adódott rá, Angyalföld MSZP-s vezetésű önkormányzata élt is ezzel. A kriminalizáló rendelet mai napig érvényben van a XIII. kerületben.
Az AVM tavaly októberben, az ellenzéki pártok részvételével megtartott lakhatási fórumán szembesítette is ezekkel a tényekkel Korózs Lajos szocialista politikust. Utóbbi a helyszínen azt ígérte, „kitapossa” párttársaiból, hogy az MSZP-s vezetésű önkormányzatok foglalják rendeletbe az elhelyezés nélküli kilakoltatás tilalmát; illetve intézkedik, hogy Molnár Gyula pártelnök kérjen bocsánatot a „hajléktalan-mentes övezetek” bevezetéséről szóló kampánya miatt, a XIII. kerületi önkormányzat pedig vonja vissza a hajléktalanság büntetéséről szóló helyi szabályozását.
Egyik dolog sem történt meg mostanáig, és ez valószínűleg nem Korózs Lajos jószándékán múlt, hanem az egész párton.
Persze a szocialisták választási programjában vannak előremutató lakhatási vállalások, de az összes többi ellenzéki párt esetében is igaz ez az állítás. Szóval ha lakáspolitikai szempontok szerint akarnánk választani az ellenzéki pártok közül, akkor mindenképp felmerül a hitelesség kérdése. Fel kell tennünk például a kérdést, hogy a helyi önkormányzatok szintjén épített-e vajon a Fideszétől eltérő modellt az MSZP? Szembefordult a hajléktalanság kriminalizálásával? Tett lépéseket az elhelyezés nélküli kilakoltatások gyakorlata ellen?
A válaszok sajnos kiábrándítóak.
Nyilván az nem kérdés, hogy például a gyermekes családok elhelyezés nélküli kilakoltatását tiltó törvénymódosítást a Fidesz kaszálta el. A főgonosz titulusáért folytatott versenyben a Fidesz jelen pillanatban verhetetlen.
Mindazonáltal ellenzéki szavazóként nem elegendő számomra, ha valaki a szavak szintjén küzd az Orbán-rendszerrel, de a tettei nem mindig tükrözik, hogy jobb lenne a Fidesznél.
Lehet ezt túlzott igényességnek nevezni, de azt gondolom, attól nem lesz jobb az országnak, ha az Orbán-rendszer kritikája mellett elfeledkezünk arról, hogy az elvárható sztenderdekhez mérjük az ellenzéket, és elnézzük a hibáit csak azért, mert nem a Fidesz.
Nem elegendő egy program sokszor szép, de hazug ígéreteire vagy egy szövetséges párt lépéseire hivatkozni, hanem cselekedni is kéne a rendelkezésre álló mozgástéren belül. Márpedig az MSZP-nek jelenleg rendelkezésére áll az a lehetőség, hogy az általa vezetett önkormányzatok rendeletben tiltsák a elhelyezés nélküli kilakoltatásokat, vagy hogy ne üljenek fel a Fidesz hajléktalan embereket büntető vonatára.
Csak élni is kéne a lehetőséggel. A jóra való restség senkit nem tesz szimpatikusabbá.
