Én is azt szeretném, mint oly sokan, hogy Orbán Viktor és pártja kerüljön kisebbségbe a következő Országgyűlésben, vagy legalább kevesebb képviselője legyen, mint eddig volt. Ha az ellenzéki pártok nem egyeznek meg, akkor szerintem baloldali szavazónak – némi fejcsóválással, tamáskodással, habozással – vagy az MSZP-Párbeszédre, vagy az LMP-re lehet (érdemes) szavaznia, gondolom, talán.

A „kisebbik rosszra” szavazni nem hiba, apró javulás is javulás, rajtunk ne múljék.

A sokszorosan csalódott, mégis jóhiszemű és becsületes Elek István – több lapban is, több ízben – a teljes körű összefogás mellett száll síkra még mindig. Isten tudja. Ő jót akar, és én már nem vitatkozom senkivel aktuálpolitikai konkrétumokról. A választók döntenek. Ha még van kedvük. Befolyásuk a honpolgároknak a pártokra nincs, párttagság (belső pártélet, mozgalom, vita) híján a többpártrendszerű, parlamenti „demokrácia” illúzió. Választani a jó Isten tudja, hogyan kialakított választékból lehet.

Miközben nem is egy (gyöngécske) ellenzéki párt nem egy vezérférfia elbocsátást (neomagyarul: „kirúgást”), börtönt, sőt: akasztást helyez kilátásba a diadalmas kormány diadalittas „tényezőinek”^[1], a már visszavonult politikus, az LMP volt vezetője, ma ügyvéd, független közéleti személyiség – akinek már nem kell törekednie az olcsó népszerűségre – , legalább ő, rátapint a lényegre:

„Hazafias kötelesség szerintem, hogy az ember az aktuális nemzetközi kupaszereplőnek [»Fehérvári cigányok, basszátok az anyátok!«] drukkoljon a nemzetközi kupameccsen. […] Az egészség, a hazafias nevelés [»Gyűlölünk, szar Románia!«], a közösségépítés [»Cristiano homeszexuál!«]  szempontjából egyaránt fontos a sport, s így abban sincs feltétlenül kivetnivaló, hogy az állam szerepet vállal benne, így a fociban is.”

Azt azonban itt magunk között csöndesen megállapíthatjuk, hogy az, ami az orbáni – választójogi és sajtóügyi – „reformok”, fölvásárlások és paranoiakampányok után megmaradt a parlamentarizmusból, az szánalmas. A választási harc javarészt az interneten folyik.

Hazug!

Gyáva!

Tolvaj!

Külföldi ügynök!

Korrupt disznó!

Zárják börtönbe!

Lőjék le!

Rúgják ki!

Keni a szart. Iszlamista. Putyinista.

Simicska-csicska. Soros zsebében van. Tövig a nyelve az Orbán valagában. Buzi. Ballibsi idióta. Kamu. Lefizették. Dzsendernáci. Femináci. Liberálfasiszta.

A jobboldal kádárista. A baloldal kádárista.

Lenin zsidó volt.

Dzsordzsi bácsi. Csúti patkány. Magyarellenes. Ótvar.

Leüvöltötték a zalaegerszegi fideszesek fejét.

Mit loptál ma, Kolbász Viktor.

Sertésnagykövet. Migránssimogató. Politikai bűnöző. Szemétláda.

Lekenyerezték. Megvették. Megvesztegették. Kényszerítették. Seggnyalók. Csókosok. Ávósok.

Orbán, takarodj! Gyurcsány, takarodj! Te dolgozol, ők lopnak. Takony Árpi.

Tövig leszopta. Hülye pina. A libsik a szaros segglyukat részesítik előnyben. Nincs diplomája. Úgy néz ki, mint egy hajléktalan. Állatok. Állatok. Állatok. Pénzért mindenre hajlandó. Rákosi-fiókák. No majd nézd meg, ha a migráns megbassza az anyukádat. Kövér kommunista. Obama kommunista. A pápa kommunista. Minden pap pedofil.

Haverok!

A választás után ezek mind ülni fognak. Lógni fognak. Közeleg a tél. Spring is coming. Menjen Berlinbe, ha nem tetszik. Menjen Londonba, ha nem tetszik. Menjen Brüsszelbe, ha nem tetszik. Menjen Moszkvába, ha nem tetszik. Hány rubelt kapott ezért? Hány dollárt kapott ezért? Gyuri bá, fogja be a száját. Lázár fogja be a pofáját. Németh Szilárd egy darab szalonna. Karigeri (Karácsony Gergely) köpönyegforgató, áruló, kétszínű mindenkiszolgája.

Szenilis. Dadogós. Hájas. Nem napon barnult le. Irredenta. Oláhszerető. Zsidóbérenc. Szemkilövető.

Nem nagy politikus, de jó a segge. Megkóstolnám.

Vérében van a bűnözés.

Magyargyűlölő!

Polkorrekt diktatúra. Ballibsi véleménydiktatúra. Elhallgatják a valóságot. A töltöttkáposzta olyan része a magyar kultúrának, mint Arany János. A töltöttkáposzta perzsa eredetű balkáni étel. Minden le van zsírozva.

Kolbászfesztivál. Pálinkafesztivál. Mangalicafesztivál. Kocsonyafesztivál. Pörköltfesztivál. Irodalmi pacalkönyv. Két pofára zabálja a remek töpörtyűt, vereshagymával. Még meleg. És rá aztán egy korsó jóféle, jéghideg serital. Gucci-táska.

Szabadkőműves!

Karigeri Soros miniszterelnök-jelöltje. Szél Berni Soros miniszterelnök-jelöltje. Büszkék zsidózó jelöltjükre. Fekete-Győr („Fegyőr”) Andrásék zsidóznak, buziznak, cigányoznak. Fapofával hazudnak. A Momentum ciki. Összevissza hazudozik. Botka maffiavárost csinált Szegedből. MSZP-elnökhelyettes: Lévai Katalin undorító féreg. LMP: a szociközeli szarkavaró-intézet lesuttyózta a választókat. Jobbik: megakadályoztuk a paradicsomlopást. Biodíszletként használják.

Na elmész, barátom, tudod, hová, de pánikszerű fürgeséggel! Szanyi kapitány ellopott Túró Rudija.

Sokan 27 évvel ezelőtt is azon aggódtak, hogy mi jöhet Kádár után, valahogy mégis lett.

A magyarok jobbágyok. Birkanép. Szolganép. Zsidó fölényeskedés. Bannolták.

Baloldali lehetett a tömeggyilkos Floridában. Beleszállt a balliberális véleménydiktatúra a Magyar Állami Operaházba.

Kitüntette a józsefvárosi Roma Önkormányzat Kocsis Máté fideszes polgármestert az elmúlt tíz év során a józsefvárosi roma közösségekért és a cigány kulturális értékek megőrzéséért végzett kiemelkedő és példamutató munkájáért. Damoklész kardjaként lebeg a multikulturális nyitott társadalom lidérce kontinensünk keleti féltekéje fölött. Újabb bíboros ítélte el a homoszexuális párok megáldását. A helyi baloldal kilőtte a Transparency által betöltött patront. Nudista-naturista elnök Gyurcsányék körmendi jelöltje. Sokkal markánsabb főgonoszokra van szükség, mint mondjuk egy rapidgyorsasággal meggazdagodott gázszerelő. Leverem a pofád, állatja! A fideszes polgármestereknek telefonon is el kell ítélniük Sorost. Becsületes ember nem félt a csendőrtől, ellenkezőleg. Jelenlétük maga volt a biztonság. A Magyar Királyi Csendőrség 1881-es megalakulása után nagyszerű eredményeket mutatott fel. Az igazmondás igen relatív számára.

Bérkommentelők. Bérposztolók. Bértopikolók. Bérrettegők. Hivatásos sivalkodók. A Fidesz trollhadserege. A fasisztánál csak az antifasiszta rosszabb.

A tornából fölmentettek tüntikéznek.

#MeToo-kurva.

Nyilas!

Kispályás pöcsmacsó.

Mutyibajnok!

Minioligarcha.

Pocsolyarészeg tanszékvezető. Bebaszott. Félmilliárdot lopott a büntetőjog professzora. Felesége bíró, fia ügyész.

A vidéki fideszesek szívnak. Nem mondom, hogy hülye vagy, öcsém. Sározzák. Durva, amit ez motyog.

Az igazi férfi fosszagú és sörszagú.

…És akkor most rekonstruálni kellene a demokratikus politikai közösséget: önérzet, méltóság, együttérzés, észszerűség.

Az alpári, talmi, parlagi „parlamentarizmus”-tól és „sajtótól” elkámpicsorodott honpolgárok a demokrácia hiánya helyett a demokráciát fogják gyűlölni, a szólás- és sajtószabadságot fogják lenézni, a pluralizmusra fogják hányni a fittyet. De a pillanatnyi helyzet maradéktalan morális és esztétikai elutasítása: jogos. A jelenkori politika lenézése: indokolt. Az emberi méltóság kimentése ebből a fertőből: sürgős.

Az embernek az a benyomása, hogy ez A legyek ura: nincsenek fölnőttek többé, csak a fölöttes én (racionális kontroll) híján szűkölködő, prepolitikai, polimorf perverz fiúcskák, regresszív őslények. A civilizációnak kampec.

Ez is mutatja (a fönti idézetek mind autentikusak), hogy ami itt van, az nem etatista diktatúra. Az etatista diktatúráknak nem ilyen a stílusuk. Mi tagadás: jobb.

A „választási kampány” alkalmat adhatna az ókonzervatívoknak (ha lennének itt), hogy arról írjanak: a plebejus tömegek nem alkalmasak rá, hogy önmagukat kormányozzák. Királyra, egyházra, arisztokráciára és csendőrségre van szükségük ahhoz, hogy akár valamelyest is emberi módon viselkedjenek. Nem lehet cenzúra nélkül megnyitni előttük a nyilvánosságot, mert a preferenciáik el fogják söpörni a kultúrát. A kultúrából valóságsózott kertévé lesz. (A „tömegkultúra” nem a tömegek kultúrája, hanem tőkés társaságok és félállami intézmények által a tömegek számára – és a tömegek ellen – gyártott represszív-manipulatív műtrágya, amelynek a fogyasztásakor a fogyasztók a saját tönkretételükért és megalázásukért fizetnek a kreatív gyártóknak.)

De még jobb ürügyet szolgáltathatna a „választási kampány” a fölvilágosult abszolutizmusnak. Nem lehet az elbutított, babonás, előítéletes népet előkészítés, nevelés, anyagi jólét, biztonságos-előrelátható-szabályozott-kiszámítható államberendezkedés, érdem és jog szerinti gondoskodás nélkül hatalommá tenni önmaga fölött. A demokráciából – lásd az ókori históriát – mindig türannisz lesz. Fokozatosan lehet csak kiterjeszteni az önkormányzati elvet a népre. Ehhez pártatlan, elfogulatlan, lehetőleg a tudomány elvei és a jog által irányított, képzett (továbbá nagy általános műveltséggel is rendelkező) szakemberekből álló közigazgatásra és a tudományra alapozott világi népoktatásra van szükség.

Mit hozott a rendszer és gondolat nélküli „népuralom”, nagyméltóságú uram? A komoly írástudók által korrigált, állandó alkotmánybírósági bírálattal koherenssé tett és működésbe hozott alkotmányt amolyan Schmachfetzennel helyettesíték (patrióta Schnulze, nem egyéb, még csak nem is Edelkitsch), aminek aztán az a következménye, hogy már megint nem lehet megvizsgálni, hogyan bánnak a foglyokkal a tömlöcökben. (Ezen magyarok – épp az ő zsurnáljaik nyomtaták ki ezt – már nem tudják elolvasni a Rab Rábyt, túl hosszú, Græca sunt, non leguntur, már a gymnasiumban se… Úgyhogy marad az őrizetesek, letartóztatottak és elítéltek rendszeres bántalmazása, bár a foglyok látogatása mint elv már az az antiquitas óta ösmert.) Így aztán a vad bosszúállás az alapprincípium, az eredeti állapot káosza. Nincs lelkiösmeret, se elfojtás, se gátlás, se Über-Ich, se önfegyelem, se áldozatkészség, se kötelességérzet, se önkorlátozás, se jóízlés, se tisztességes modor, se nőtisztelet, se kegyelet, se ügybuzgalom, se jogkövetés, se nagylelkűség, se önérzet, se szótartás, se tárgyilagosság, se kritikai érzék, se hódolat az erénynek.

Szóval azt kell hinnünk – mondja a fölvilágosult abszolút – , hogy a démotikus türannisz megelőzendő vagy kijavítandó, mert így az animális jellemvonások elharapóznak; önkorlátozás híján külső tekintélyt kell állítani, amely nem lehet hagyományos (mert önkényes), hanem csak racionális tekintély. Nem engedhetjük az informális (vad) csoportok versengését, Exzellenz. Ezt nem mérsékelhetik a kötelességtudó államhivatalnokok (az univerzális osztály) helyébe lépni kívánó, talmi egyetemi címekkel fölruházott barbárok (akiket a neomagyarok „értelmiségi elitnek” [???] neveznek…). Őket hasznos munkára kell fogni és taníttatni.

„A HON PIRULÁST OKOZÓ ALACSONY MIBENLÉTE” – írta Széchenyi.^[2]

Ám ha figyelmen kívül hagyjuk az ókonzervatívokat és a fölvilágosult abszolutizmus racionalista híveit, és megmaradunk baloldali demokratáknak – hogy itt mostani olvasóim zömét a legátfogóbb és legártatlanabb jelzőkkel jellemezzem – , akkor mit szóljunk a rettenetes hanyatlás viszolyogtató szimptómáihoz?

Az eldurvuláshoz, a kíméletlenséghez, az együttérzésnek, a szabadságszeretetnek, embertársaink megbecsülésének a kiáltó hiányához? Mivel magyarázzuk a fasiszta tónus eluralkodását olyan egyéneknél és közösségeknél, akik és amelyek elveikkel szögesen ellenkezőnek tartják a fasizmust? Milyen tilalmakkal vagy más rendszabályokkal akadályozhatnók meg a nemzetünket megtébolyító uszítás vetését és aratását? Mit tegyünk, ha honunk reménye, a tanulóifjúság akkor a legartikuláltabb erkölcsi ítéletében, ha azt morogja halkan és lemondón, hogy „hát ez szar”?

Mert hogy ez a dekadens álparlamentarizmus a tét nélküli, habár elkeseredett versengésével semmire se jó, akárki nyer.

Ez biztos.