Egy év alatt 13 százalékkal nőtt a hazánkban üzemben lévő robotok száma, és a Nemzetközi Robotikai Szövetség (IFR) további felfutásra számít – számolt be részletes cikkében a Világgazdaság a hazai ipar automatizálódási rendjeiről.

A számok arról tanúskodnak, hogy 5400 robotot használtak ipari célra 2016-ban Magyarországon, ami 13 százalékkal több, mint egy évvel korábban. A 2011–2016-os ötéves időszakban éves pedig átlagban  18 százalékkal több önműködő gép látott el feladatokat.

Ami ebben igazán érdekes, az az, hogy ha megnézzük, hogy ezek a gépek milyen emberek által betöltött funkciókat helyettesítenek: a cikk szerint az eszközök fele kézi munkát kiváltó úgynevezett kezelőrobot volt, 17 százalék tartozott a hegesztő kategóriába, 16 százalék volt az össze- és szétszerelő gépek aránya. Vagyis a robotok jelentős része olyan, ma még jellemzően szakmunkások által ellátott feladatokat végez, amelyekre a hazai munkaügyi politika a jövőben egyre több humánerőforrást szeretne látni. 

A robotizálódás várható össztársadalmi hatásait rengeteg találgatás és vita övezi, mi is írtunk róla korábban bővebben itt és itt.  Annyi azonban középtávon is látszik, hogy a magyar emberi erőforráspolitika ellenirányú az ipari trendekhez képest. Az automatizálás terjedése miatt az emberek vélhetően csak azzal maradhatnak majd versenyképesek, ha a gépekkel is pótolható, alacsonyabb képzettséget igénylő szakmák helyett magasabb képzettséget szereznek.

Arról is írtunk korábban, hogy a trendeket a cégek már vélhetően érzékelik, és belekalkulálják a közelebbi jövőt illető számításaikba, a szakképzés átalakítása és előtérbe tolás viszont nem igazán idomul ehhez. Ebben a témában szemlézte a G7 egy hete az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének szakképzésről szóló átfogó tanulmányát, ez alapján pedig arra jutottak, hogy a valóság nem igazolta a Kereskedelmi és Iparkamara, illetve más vállalkozói fórumok egykori tanácsait, amelyek a súlyos szakmunkáshiány miatt, gyorsan munkára fogható fiatalokat „kértek” a kormánytól.