Munkaügyi visszaélések és adócsalás: hogy vehetik fel a kesztyűt a kisvállalkozások az emelkedő bérek mellett?

A hazai munkaügyi ellenőrzések lesújtó tapasztalatairól már írtunk korábban. A hazai cégek – igen, alapvetően a KKV szektor vállalatai a hunyók – igen magas arányban szegik meg a munkaügyi szabályokat, hágják át az előírásokat, hagyják figyelmen kívül a munkavállalók érdekeit. Nemrég újabb tapasztalatokról számolt be a napi.hu.

Ezúttal a személy- és vagyonvédelmi ágazatot ellenőrizte a munkaügyi hatóság és bizony az eredmények igen rosszak, akár tragikusnak is mondhatóak.

„2017. október és november között tartotta a munkaügyi hatóság a személy- és vagyonvédelmi ágazatot érintő célvizsgálatát, amelynek során 1026 céget és annak 2592 dolgozóját ellenőrizték. Az eredmény önmagáért beszél: a cégek 76 százalékánál és a munkavállalók 68 százalékánál találtak jogsértést.”

– írja a napi.hu, majd idéz a jelentésből, miszerint az adott területen dolgozók „kiszolgáltatott helyzetükről és az ágazatban jellemző bizonytalanságokról” számolnak be.

Hogy a munkavállalók kiszolgáltatottsága nem csökkent, hanem éppenséggel nőtt az Orbán-rendszerben, azt nem csak a munka törvénykönyvének 2011-es, a munkaadók szempontjainak megfelelő módosítása, de hétköznapi tapasztalataink is jelzik. Mint ahogy azt is megerősítik saját tapasztalataink, hogy munka törvénykönyve ide vagy oda, a 2017-es év a munkavállalók számára jelentős előrelépést hozott mind a keresetek alakulása (legalábbis az átlag szintjén), mind a munkakörülmények, mind az érdekérvényesítés terén.

A folyamatokhoz a kormánynak nem túl sok köze van – kivéve a minimálbér emelést, erre még visszatérünk –, a munkaerő-piac aktuális állapota, vagyis az egyre több helyen jelentkező és egyre súlyosabb munkaerő-hiány az oka, hogy a dolgozók és érdekeik nagyobb becsben vannak tartva manapság.

Köszönhetően a hazai munkaerő jelentős külföldre vándorlásának, az itt maradók a piacgazdaság automatizmusainak (most éppen) rájuk nézve kedvező változásainak hatását élvezhetik. Hogy éppen ezért a pozitív változásoknak nem örülhetünk maradéktalanul, az nem kérdés.

De kanyarodjunk vissza az eredeti hírhez, miszerint a munkaügyi ellenőrzések kirívóan magas arányban találtak szabálytalanságokat a személy- és vagyonvédelmi szolgáltatások területén működő cégeknél. A biztonsági őrök gyakran más munkakörre bejelentve dolgoztak (pl. portás), túlóráztatták őket (a túlórák kifizetése nélkül), részmunkaidőre jelentették be őket, miközben teljes munkaidőben kellett dolgozniuk, papíron kaptak csak szabadságot, stb. Ismerős?

Igen, ismerős helyzetek ezek sok magyar munkavállaló számára. Könnyű lenne a cégeket – ismétlem a területe a hazai KKV szektor vállalati érintettek – hibáztatni. Könnyű lenne azt mondani, hogy a tulajdonosok (tőkések) bűne minden: kizsákmányolják, mi több fokozottan kizsákmányolják az alkalmazottakat. Amit csak lehet, kisajtolnak a munkásokból (vért, verítéket és túlórát) ők pedig Balin töltik az év jelentős részét és nézik, ahogy növekszik az (extra)profit. De. De az a helyzet, hogy a hazai KKV szektor vállalatainak jelentős részénél a munkaügyi szabályok kijátszása, a munkavállalók alulfizetése/túlfoglalkoztatása, stb. nem erről szól. Hanem arról, hogy ez az egyik (ha nem az egyetlen) eszközük arra, hogy életben maradjanak a nagyvállalatok és a multi által diktált erős versenyben.

A hazai KKV szektor vállalatai jelentős versenyhátránnyal rendelkeznek a külföldi cégekhez, azok hazai leányaihoz és a pár lézengő hazai nagyvállalathoz képest.

Nekik ugyanis jelentősen alacsonyabb a termelékenységük. Nem tudjuk, hogy pontosan mennyivel, de messze el vannak maradva technológiában, tudásban, tőkeellátottságban.

Sok oka van annak, hogy ez miért van így. Szerepet játszik a privatizáció mikéntje, az állami támogatás (tőke és technológia) elégtelensége, az állami „inkubátor”-politika hiánya, a vezetők/tulajdonosok képességbeli hiányosságai, sorolhatnánk még.

A hazai kis- és középes vállalatoknak nem sok lehetőségük van a termelékenységi elmaradást kompenzálni. Ha mégis fel akarják venni a kesztyűt, akkor az gyakran a legális működés szélére sodorja őket. Feketén foglalkoztatnak, többet dolgoztatnak, zsebbe fizetnek: elcsalják a közterheket, mert ez javítja a versenyképességüket (a közterheken spórolnak) és így esetleg (jobban) bírják a versenyt.

Mondjuk például nem mennek csődbe.

Az elmúlt évek kormányzati bérpolitikája nem kedvez a kisebb méretű hazai cégeknek

A Fidesz-KDNP kormány a hazai munkaerő-piaci folyamatokra ráerősítve erőltetett ütemű minimálbér-emelési programot indított el 2016 végén. 2017-ben a minimálbér 15%-kal (százalékponttal), a garantált bérminimum („szakmunkás minimálbér”) 25%-kal (százalékponttal) nőtt, 2018. január elsejétől pedig újabb 8, illetve 12 százalékpontos emelés történt.

Forrás: NAV

Nem mintha a minimálbér emelés rossz dolog lenne, de látnunk kell, ahogy már korábban is megfogalmaztuk, a felmerülő negatív következményeket is.

A munkaerő-hiány általában megkönnyíti a minimálbér emelést, hiszen a bérek maguktól is emelkednek,

sok munkáltató állami előírás nélkül is emeli a béreket, jóval az aktuális minimálbér felett fizetnek a dolgozóknak. Ezek a cégek (jellemzően külföldi vállalatok) azonban jellemzően azért tudják ezt megtenni, mert eddig túl keveset fizettek a dolgozóknak. Náluk valóban magas volt a profitráta és alacsony a munka részesedése a megtermelt értékből.

Mi a helyzet a termelékenységi hátrányokkal küzdő hazai kis és közepes cégekkel? Ők is érzik a munkaerő-hiányt és az ebből fakadó nyomást a béreken és reagálnak is erre a maguk módján. Mivel a legális béremelés miatt keletkező közteher növekedést nem feltétlenül tudják kitermelni, ezért ők feketén (zsebbe) kezdtek el többet fizetni. A minimálbér emelés ezeket a feketén emelkedő béreket (bérnövekedést) fehéríti ki. Azaz a dolgozók nem feltétlenül kapnak többet, mint a minimálbér emelés előtt, de a korábban zsebbe kapott rész „kényszer által” legalizálódik.

A költségvetés kétségkívül nyer a változással, hiszen a vállalatok most már kénytelenek megfizetni az addig elmismásolt (elcsalt) közterheket. Vagyis kénytelenek lennének, de nem nagyon tehetik.

A magasabb minimálbér miatt fizetendő magasabb közteher a KKV-k „csodafegyverét”, az alacsonyabb közteher fizetést aknázza alá, amivel alacsonyabb termelékenységüket igyekeztek kompenzálni. Éppen ezért nem meglepő, hogy mindent megtesznek annak érdekében (amit csak lehet), hogy az emelkedő minimálbér számukra „káros” hatásától szabaduljanak,

vagyis a minimálbér emelés kényszer-fehérítő hatása mellett bizony erősödik az „egyéb” munkaügyi eszközök használata (például az egyszerűsített foglalkoztatás felé való elmozdulás), amelyekkel hivatalos bérköltségeik növekedését csökkenteni tudják. Ezek pedig a más munkakörbe sorolás, a részmunkaidős állásba vétel, a csökkentett munkaidő melletti túlóráztatás.

„A GKI márciusi vállalati felméréséből kirajzolódott, hogy a vállalatok számos megoldást találtak a költségnövekedés mérséklésére. Csaknem minden harmadik cég emelte a normát. A vállalatok 14-19%-a csökkentette a hivatalos munkaidőt, vagy más munkakörbe sorolta alkalmazottait.”

– írja a GKI Gazdaságkutató Zrt sajtóanyagában.

A minimálbér és a garantált bérminimum emelésének ellentételezéseként a vállalatok által fizetendő szociális hozzájárulás (bérteher) 2017-ben 5 százalékponttal csökkent (27%-ról 22%-ra), majd 2018 január elsejétől újabb 2,5 százalékponttal 19,5%-ra. A kormány ezzel kívánta és kívánja a vállalatok számára megteremteni a magasabb bérek fedezetét, mondjuk úgy, hogy segít kigazdálkodni azt.

Az alkalmazott eszköz, azaz a járulékcsökkentés azonban csak korlátozottan alkalmas a kívánt cél elérésére.

Nem alkalmas, mert nem képes differenciáltan kezelni a vállalatok és problémáik sokféleségét. A járulék (szociális hozzájárulás) csökkentése teljesen mást jelent mondjuk a Bosch vagy a Lidl esetében, ahol gyakorlatilag egyrészt a minimálbér emelés miatt nem kellett 2018 januárjában a béreket emelni, mert nagyjából minden dolgozó magasan felette keres, illetve a béremeléseknek megvan a termelékenységi és/vagy a profit alapú fedezete és mást egy fodrászat, vagy pizzéria esetében. A KKV szektorban a minimálbér és a garantált bérminimum emelésének jelentős bérköltséget emelő hatása van, amelyet a járulékcsökkentés nem képes ellensúlyozni – termelékenységi fedezet vagy profitfedezet pedig nincs (nem is volt).

A termelékeny és az elmúlt években (a termelékenységhez képest) alacsony fizetéseket adó multiknak és nagyvállalatoknak a járulékcsökkentés ajándék pénz, míg a küszködő kicsiknek amolyan nesze semmi fogd meg jól.

Mi a megoldás?

A kormány helyesen nyúlt a minimálbér emelés eszközéhez, de ugyanakkor ügyetlenül is. Nem általános járulékkedvezményekre van szükség ugyanis ahhoz, hogy a magasabb bérek kifizetése ne roppantsa meg a vállalatokat – a KKV szektorról beszélünk –, hanem célzott támogatások, elsősorban tőke és technológia transzferre, amely lehetőséget ad a szektor termelékenységének növelésére. Illetve ezzel párhuzamosan tudatos iparpolitikára, amely a kicsiket, a kezdő vállalkozásokat támogatja, védi (átmenetileg) a multikkal való versenyben. Ha ez nincs, akkor marad a fekete foglalkoztatás, az adócsalás, adóelkerülés és társaik, mint a kis- és közepes méretű vállalatok versenyképességét javító szükségmegoldás.

Olvass tovább!