Több sebből vérzik a kormány terve a bentlakásos intézetek kiváltására

A jelenlegi elképzelések szerint nem az intézetek bezárása, hanem azok fenntartása lesz a végeredmény, mindösszesen 23,7 milliárd forintból. Az érintett fogyatékos embereket képviselő országos szervezet a program leállítását kéri a kormánytól.

Az ÉFOÉSZ képviselői is részt vettek a Teljes értékű metrót követelő demonstráción november 20-án. Fotó: ÉFOÉSZ Facebook.

Mint arról már beszámoltunk, a Fidesz-kormány néhány éve elindította a fogyatékos emberek bentlakásos intézeteinek bezárását. A döntés időszerű volt, és nem vitás, a 2010-ben megválasztott kormány érdeme, hogy elődei halogatása után végre – EU-s források segítségével – belevágott a dologba.

Ezek az intézetek alacsony színvonalú ellátást adnak, többágyas termeikben rossz fizikai körülmények között kénytelenek élni értelmi fogyatékos és autista emberek. A segítő-ellátotti arány érdemi ellátást alig tesz lehetővé; tétlenséggel és kényszerű összezártságban telnek a mindennapok; és nem ritka a fizikai vagy szexuális bántalmazás. Ilyen intézetekben ma Magyarországon több mint 15 ezer ember él.

A jelenlegi állás szerint azonban, habár a kormány több mint 23 milliárd forintot készül elkölteni bizonyos intézetek bezárására és új ellátások (épületek) kialakítására, a végeredmény nem az lesz, amit érdekvédők, a családok és a szakma követelnek. Nem történik meg az emberek többségi lakókörnyezetbe, pl. bérelt vagy más kisebb lakásokba, lakóegységekbe, társbérletekbe költözése, ahol megfelelő segítséggel és támogatással lakhatnak. Ennek épp ellenkezője valószínűbb: Magyarország új (kisebb, esetleg csinosabb) intézeteket fog építeni EU-s forrásokból.

Erre figyelmeztet az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége, az ÉFOÉSZ november végén megjelent  állásfoglalása.

A több mint 22 ezres tagsággal rendelkező ÉFOÉSZ szerint a jelenleg is futó országos program több sebből vérzik, annak azonnali leállítását és újratervezését javasolják.

Először is, az általában lerohadt és zsúfolt intézetek már most is javarészt kistelepüléseken, világvégi falvakban és kisvárosok szélén vannak, ami pont az egyik fő oka annak, hogy az értelmi fogyatékos emberek láthatatlanok a többségi társadalom számára. (Ne feledjük: csaknem 16 ezer, a világtól eldugott emberről beszélünk – ez kábé Balassagyarmat, Mezőkövesd vagy Mór lakossága.) Ha minden a mostani tervek szerint alakul, akkor ez nem fog változni 23 milliárd elköltése után sem, mert az intézeteket elhagyó lakók többsége újra párszáz fős, kis falvakba fog költözni, ahol csak minimális lehetőségük lesz arra, hogy a társadalomba visszailleszkedjenek. Az ilyen kis településeken nemcsak munkalehetőség, szórakozás, kulturális vagy egyéb programok nem elérhetők, de a közlekedés a legközelebbi városokba sem igazán megoldott.

Az értelmi sérültek és családjaik országos szervezete azt is hozzáteszi, hogy ráadásul az újonnan felépítendő kisebb lakóotthonok és egyéb lakások sok esetben nem is igazán újak lesznek, hanem a nagy intézet telkéről hivatalosan „leválasztott” telken. Ez nyilván az eredeti célok szemen köpése, hiszen a nagy intézeti épületből egy kisebb, az intézet melletti, csinosan kifestett házba költözés nem fog érdemben segíteni a lakók integrációjában.

Sok más esetben települések legszélén, a központtól 2-3 kilométerre, faluvégi telkeken fognak EU-s pénzből házak épülni (pl. Somogyváron), de van olyan helyszín is, ahol még a gyalogos vagy autóval történő megközelítés sem megoldott (Derecske-Morgótanya). Egykor Budapestről vidékre (Búcsúszentlászló, Zala megye, lakossága 745 fő) költöztetett fővárosi értelmi sérült embereket is még izoláltabb falvakba (Vaspör – 342 fő; Esztergályhorváti – 429 fő stb.) kényszerítenek majd ahelyett, hogy például a fővárosban vagy annak közelében ajánlanának lakóhelyet.

Ráadásul a jelenlegi tervek szerint az új épületekben kialakítandó szobák sokszor túl kicsik, magánszférát lehetetlenné tesznek, és az sem látszik, hogy ezeken a kistelepüléseken mégis milyen szolgáltatásokhoz fognak hozzájutni az érintettek. Orvoshoz járni éppúgy kalandos lesz, mint fogyatékos emberek számára szükséges, más ellátásokat igénybe venni. Az ÉFOÉSZ szerint ugyanis az új rendszerben mindezt a volt intézet reinkarnációjaként létrejövő központok látnák el.

„A lakókat reggelente kisbuszokkal (amelyeket minden esetben 12.066.390 Ft-os áron szereznek be) beszállítja az intézetek területére, ahol a nappali ellátásuk kerül megszervezésre (éppen úgy, ahogyan eddig is). Így nem jön létre új szolgáltatási struktúra, sem új alapellátások, a fogyatékos személyek ellátása továbbra is szegregált formában, totális ellátási szemléletben történik.” (idézet az ÉFOÉSZ állásfoglalásából)

Ha mindez nem lenne elég, a rendelkezésre álló adatok alapján az érintett fogyatékos embereket, az intézetekben sokszor évek vagy évtizedek óta élőket nem vonták be a fenti tervek kidolgozásába.

A közzétett szakmai tervekben pedig az intézeti lakók felkészítéséről szóló tervek nagymértékben vagy szóról szóra megegyeznek – az egymástól lemásolt tervek nyilván nem egyedi tervezésről és a lakók igényeihez szabott szakmai tervekről tanúskodnak.

A fenti problémák miatt az érdekvédők a kormányt a program leállítására és annak újratervezésére kérik. Figyelmeztetnek, Magyarország is ratifikálta az ENSZ Fogyatékos emberek jogairól szóló egyezményét, aminek a jelenlegi tervek nem felelnek meg.

A nagy intézetek bezárása ráadásul csak részleges megoldást jelentene, hiszen az érintett értelmi sérült és autista (vagy egyéb fogyatékossággal élő) emberek túlnyomó többsége intézeteken kívül, saját otthonában, ellátatlanul, alacsony jövedelemből él évtizedek óta. Számukra ez a 23,7 milliárdos fejlesztés semmilyen javulást nem fog hozni.

Olvass tovább!