A német államfő még erőltetné a koalíciós tárgyalásokat, de Merkel nem zárkózik el az előrehozott választásoktól

Kisebbségi kormányzás vagy előrehozott választások jöhetnek Németországban, miután a jobboldali liberális FDP kiszállásával megszakadtak a négypárti koalíciós tárgyalások Angela Merkel CDU/CSU pártszövetsége, a Zöldek és a parlamentbe a szeptemberi szövetségi választáson visszakerült liberálisok közt. A pártok menekültpolitikában, valamint energia-, és klímapolitikai kérdésekben nem tudtak megegyezni, de az egyéni túlélési stratégiák is nehezítették a megegyezést. Az államelnök egyelőre tárgyalóasztalhoz terelné a pártokat, de Merkel inkább az előrehozott választás pártján van.

A szeptemberi választásokat követően Merkel konzervatív CDU/CSU pártszövetsége a Zöldekkel és az FDP-vel kezdett tárgyalásokba, miután a választások éjszakáján kiderült, hogy a szociáldemokraták (SPD) elzárkóznak a nagykoalíció folytatásától.

A szeptember 24-i szövetségi választás a szociáldemokraták történelmi mélyrepülését (20.5%), és a szélsőjobboldali AfD harmadik helyét hozta. Az idegenellenes párt listáján a második világháborút követően először juthattak parlamentbe szélsőjobboldali politikusok, ráadásul a harmadik legtöbb szavazatot kapták (12.6%). A szociáldemokraták mellett Merkel pártszövetsége is leszerepelt: a CDU/CSU 8.6%-kal kapott kevesebbet, mint 2013-ban. A 4. helyre a Bundestagba visszakerülő, korábban Merkelékkel kormányzó jobboldali liberális FDP jött be (10.7%), mellettük még a radikális baloldali die Linke (9.2%), és a Zöldek (8.9%) kerültek be a szövetségi gyűlésbe.

“Jobb egyáltalán nem kormányozni, mint rosszul kormányozni”- indokolta a tárgyalások megakasztását Christian Lindner, az FDP elnöke. Miközben hétvégére, az 56 napig tartó tárgyalások hajrájában még fellélegezhetett a közönség: a gazdaságpolitikai kérdésekben úgy tűnt, sikerült megegyeznie a tárgyaló feleknek.

A klímapolitikában és a migráció kérdésében azonban kibékíthetetlennek bizonyult a két kisebbik lehetséges tárgyalópartner, a Zöldek és az FDP álláspontja.

A négypárti tárgyalások az FDP kiszállásával végleg megakadtak. Ahogyan arra a választások előtt is számítani lehetett, az úgynevezett Jamaika-koalíció összeboronálása elsősorban a Zöldek és az FDP éles világnézeti különbségei miatt nem lesz egyszerű. Migrációs politikában ráadásul a CDU/CSU szövetséget egyre inkább belülről feszítik az ellentétek.

Klímapolitika, menekültpolitika

A Zöldek a választások előtt még lehetetlennek tartották, hogy olyan párttal működjenek együtt, amely nem köteleződne el amellett, hogy a belső égésű motorokat 2030-ig betiltsák, a koalíciós tárgyalásokban azonban sem a CDU/CSU, sem az FDP nem volt hajlandó céldátumban megegyezni. A „feketék” és a „sárgák” ugyanis  hagyományosan iparpártiak, ami Németországban, ahogy ezt a nemrég kirobbant Diesel-ügyben is láttuk, valójában autóipar-pártiságot jelent.

Hasonlóképpen nem sikerült megállapodni a szénbányák bezárásában sem. A Zöldek eredetileg a szén 2030-ig való teljes kivezetését szerették volna elérni, de végül végső javasaltukat – 20 szénbánya bezárása 2020-ig – sem sikerült átvinniük a partnereken. A klímavédelem és az energiapolitika terén tehát nagyon éles ellentétekkel kellett volna átverekednie magát a tárgyalófeleknek. Megállapodni nem is sikerült, de ezen a téren valamelyest rugalmasnak mutatkoztak a tárgyaló felek: mind az FDP, mint a Zöldek engedtek eredeti álláspontjukból.

A bevándorláspolitikában pedig még súlyosabb ellentétek kerültek elő. Itt a „felső határ” volt a mágikus szó, amely a „zöldeket” és a „sárgákat” elválasztotta. Az FDP és velük a CSU, a CDU bajorországi, Merkel pártjánál hagyományosan konzervatívabb politikát folytató kisöccse, a tárgyalások végéig erősen kiállt az egy évben befogadható menedékkérők számának maximálása mellett. A tárgyalássorozat végére már a Zöldek is beleegyeztek volna egy „rugalmas keretbe”, ahogy ők hívják, mely 200.000 főben határozta volna meg ezt a számot.

A hétvégi tárgyalások legkritikusabb pontja a családegyesítés kérdése volt. A kormány 2018 márciusáig felfüggesztette azt a törvényt, amely szerint azok, akik menedékjogot kapnak Németországban, bizonyos feltételek mellett könnyebben kérhetnek a családtagjaiknak is tartózkodási engedélyt. A koalíciós tárgyalások során heves vita folyt arról, hogy mi lesz jövő március után.

Az FDP – a CDU/CSU pozícióját követve – azt követelte, hogy a 2016 márciusa után érkezett menekültek továbbra se tudják a családtagjaikat Németországba hozni. A Zöldek pedig, amint arra számítani lehetett, ellenálltak ennek a követelésének.

Kibékíthetetlen elvárások

A megakadt tárgyalásokat követő nyilatkozatokban a konzervatívok és a Zöldek is az FDP-t hibáztatták, felelőtlenségnek nevezve a tárgyalások feladását. Angela Merkel és Horst Seehofer, a CDU bajor testvárpártjának elnöke, arról beszélt, hogy még a migráció kérdésében is lehetséges lett volna megegyezni. A Zöldek pedig azt hangsúlyozták, hogy pártjuk nagyon sokáig feszegette saját határait a megállapodás érdekében, és még a klímavédelem és a migráció kérdéseiben is közelebb jutottak a tárgyalópartnerek álláspontjai, mint amennyire előzetesen azt vélni lehetett. Winfried Kretschmann megdöbbenésének adott hangot: “Tényleg akartuk ezt a koalíciót, és az összes tárgyalópartner nagyon sokat is tett érte” – mondta Baden-Württemberg tartomány zöld miniszterelnöke a dpa német hírügynökségnek.

A CDU alelnöke, Julia Klöckner, a tárgyalóasztaltól felálló FDP-t kritizálta hétfő délutáni sajtóközleményében. Szerinte

míg a bevándorláspolitika kérdésében a Zöldek óriási lépést tettek a kompromisszum felé, addig az FDP 10 százalékos pártként az összes kérdésben diktálni akart.

A tárgyalások eredménytelenségének okát elsősorban abban kell látnunk, hogy a menekültválság nyomán felértékelődött migrációs kérdésben a tegnap estig koalícióra készülő pártoknak egészen eltérő, egymással kibékíthetetlen választói és párton belüli elvárásoknak kellene megfelelniük.

A szeptemberi választáson a Merkelt szintén túlzottan befogadásbarátnak tartó testvérpárt CSU-ra a menekültellenességével kampányoló AfD a bajor tartományban jelentős csapást mért.

Horst Seehofer CSU-elnök számára a sikertelen tárgyalásoknál már csak egy a Zöldek által képviselt menekültpolitika aláírása lenne nehezebben eladható szigorúbb menekültpolitikát követelő párttársainak.

Másik oldalról a Zöldek balszárnya számára például az volna elfogadhatatlan alku, hogy a 2016 márciusa után érkezett menekültek családjainak egyesítését ellehetetlenítsék.

A taz elemzője szerint nem kizárt, hogy a tárgyalások során a migrációs kérdésekben olykor a CSU-t is jobbról előző FDP valójában a Zöldek távozását akarta kiprovokálni, hogy a liberálisokat ne vádolhassák a tárgyalások ellehetetlenítésével. Valójában azonban arra játszanak, hogy egy új választások után egy nagykoalíció ellenzékeként tudják képviselni jobboldali liberális, vállalkozás- és nagyiparbarát agendájukat.

Az elnök nem szeretne előrehozott választást, Merkel igen

Frank-Walter Steinmeier, német szövetségi elnök hétfő délután kijelentette, Németország “olyan helyzetbe került, ami legalább 70 éve nem fordult elő”, a jelenlegi helyzetben pedig minden parlamenti pártnak felelőssége van, ezért mindegyik párttól elvárja, hogy nyitottak legyenek a koalíciós tárgyalásokra.

Aki a választásokon a politikai felelősségért indul, nem térhet ki előle, ha ezt végül megkapta.

– mondta az elnök, aki azt is bejelentette, hogy mindegyik párttal tárgyalni fog, illetve a Bundestag és a Bundesrat (tartományi képviselet) elnökeivel, és az alkotmánybíróság elnökével is. Egyelőre Steinmeier határozottan ellenzi az új választások kiírását.

Nem biztos azonban, hogy az elnök szavai értő fülekre találnak. Az SPD tegnap közleményt adott ki arról, továbbra sem szeretnének újabb nagykoalíciót Merkelékkel. A párt vezetői még a választások estéjén világossá tették, nem lenne szerencsés, ha a legerősebb ellenzéki párt az idegenellenes retorikával áttörő sikert kovácsoló AfD legyen.

Az FDP felállása után a Zöldek és a CDU/ CSU elvben megpróbálkozhatnának egy kisebbségi kormány alakításával, egy ilyen törékeny forgatókönyvnek azonban az órák múlásával egyre kevésbé valószínű.

Tegnap délután maga Merkel is úgy nyilatkozott, hogy “szkeptikus” a kisebbségi kormányzással kapcsolatban, és inkább előrehozott választásokon méretné meg magát újra.

Az elemzők pedig általában úgy tartják, hogy nincs itt az ideje ezzel a Németországban szokatlan formával kísérletezni. Thorsten Faas, a Freie Universität Berlin politológusa például arról írt, hogy nagyon gyenge lenne egy kisebbségi kormány mozgástere. (A német alapjogban amúgy ez a kormányzási mód abszolút vészmegoldásnak számít, legutóbb Hannelore Kraft, Észak-Rajna-Wesztfália tartományi miniszterelnöke kormányzott így, de két év után ő is  új választásokat írt ki, hogy biztosítsa parlamenti többségét.)

Új választásokat a német törvények szerint nem is egyszerű kiírni. Frank-Walter Steinmeiernek ha akarná, akkor is csak az után volna erre lehetősége, ha Merkelt három körben sem választja meg az aktuális parlament kancellárnak.

Ráadásul egyelőre nem tűnik úgy, hogy egy előrehozott választások után új erőviszonyok közt lehetne tárgyalóasztalhoz ülni.

A Forsa felmérése azt mutatja, hogy a CDU/CSU a szavazatok 31 százalékát gyűjtené be egy előrehozott választáson, a szeptemberi 32,9 százalékkal szemben, az SPD pedig a szeptemberi 20,5 százalék után a szavaztok 21 százalékát szerezné meg. Az AfD, az FDP és a die Linke sem számíthatna a jelen állás szerint as szeptemberitől jelentősen eltérő eredményre, egyedül a Zöldek tudnának néhány százalékot, 8,9 százalékról 12 százalékra erősödni. Ez a helyzet persze éppen a válságos helyzet miatt néhány hónap alatt akár alaposan meg is változhat.

Olvass tovább!