Tavasszal még a Kettős Mérce blogon indítottunk sorozatot Brüsszel +/- címen az Európai Unióról. Összesen 20 írás született, az átfogóbb történeti elemzések mellett a tőke-munka viszony, a kisebbségi jogok és a nemek egyenlősége, a korrupció vagy az egyes területeket érintő szakpolitikák, pl. az egészségügy vagy a környezetvédelem kérdéseiről. November végén szeretnénk továbblendíteni ezt a vitát:
a Friedrich-Ebert-Stiftung, a Társadalomelméleti Kollégiummal és az Új Egyenlőség portállal szervezünk Brüsszel +/- Az EU jövője baloldali szemmel címmel panelbeszélgetést,
hogy tisztábban lássuk, mit várhatunk el EU-tól, és hogyan kellene küzdenünk egy igazságosabb Európáért.
A sorozat kiindulópontját pontosan összefoglalja az, amit Kováts Eszter kifogásol az Európai Unióról szóló közbeszéd kapcsán: az Állítsuk meg Brüsszelt!-re biztosan nem lesz kielégítő válasz az, hogy Európához tartozunk! Az európai mítosz, aminek honi változata a mai napig az „Európa-pártiak” ideológiájaként szolgál – ahogy Balázs Gábor fogalmaz,
„ma már komoly akadályt jelent a valósággal való szembenézéshez, egy olyan álomvilágot teremtett, amelyben talán már a brüsszeli technokraták sem hisznek, amely recseg-ropog, és elég nagy robajjal fog végleg összeomlani – viszont nem áll más reprezentáció a rendelkezésünkre.”
Az új reprezentációnak, amire szükségünk van, túl kell lépnie a törzsi érzelmeket pengető kurucos és kozmopolita szlogeneken. Meg kellene néznünk, hogy az EU – ahogy márciusi vitaindítónkban írtuk,
„[m]ilyen előnyöket, lehetőségeket és milyen kockázatokat tartogat a számunkra? Hogyan befolyásolhatja a magyarországi politikai-gazdasági-társadalmi viszonyokat az uniós tagság, és milyen eszközökkel rendelkeznek az uniós politikák meghatározására a hazai szereplők?”
A sorozat több írása taglalta, hogy milyen történeti és strukturális tényezőknek köszönhetjük, hogy az Unió szükségképpen támogat elnyomó politikákat, és miképpen következik az etnicizmus, a nacionalizmus, a nőgyűlület és az idegengyűlölet megerősödése az Unió alapműködéséből. Foglalkoztunk azzal, hogy miképpen függ össze a korrupció visszaszorítása az ország uniós intézményektől való függésével és az Unió demokratikus deficitjével. Más írások pedig azt a kérdést tették fel, hogy vajon előmozdíthatja-e az Unió a nemek közti egyenlőséget, azon túl, ami a versenyképességet illeti? És egyáltalán, milyen genderpolitikára volna szükségünk nekünk, kelet-európaiaknak? Volt szó az Unió roma-, egészség-, menekült-, lakhatási-, klíma-, energia- és fogyatékospolitikájáról, és arról is, hogy milyen kihívást jelent a szövetségnek a putyini agresszió. És végül, arra is kerestünk választ, hogy miképpen vált az Unió sokak szemében idegen gépezetté, ami csak azokban a kérdésekben képes hatékonyan fellépni, amik az elnyomását szolgálják.
A sorozatnak összegzést nem adhatunk, de a FES kezdeményezésére megpróbáljuk a vitát egy másik keretben és elevenebb formában továbblendíteni .
A november 22-i eseményen a vitaindítót Éber Márk Áron (ELTE TáTK, Új Egyenlőség) tartja, az ezt követő panelbeszélgetésen pedig Dósa Mariann szociálpolitikus, Jelinek Csaba szociológus, a Helyzet Műhely tagja, Losoncz Alpár filozófus (Újvidéki Egyetem) és Szalai Erzsébet szociológus fog vitatkozni.
