Czibere Károly államtitkár csütörtökön jelentette be, hogyan készül a hajléktalan-ellátórendszer a téli hidegre. A szokás szerint bevezetett krízisidőszak kapcsán az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért felelős államtitkára elmondta: „a hajléktalanellátás felkészült” a téli krízisidőszakra. Sor került az ilyenkor szokásos bejelentésekre (1500 plusz férőhely), és az államtitkár egy további adminisztratív intézkedést is bejelentett. A kormány ritkán ejt szót hajléktalanságról és egyéb lakhatási kérdésekről, de a mostani bejelentések sem adtak választ arra, hogyan kívánják elkerülni, hogy egyre többen kényszerüljenek az ellátórendszerbe.

Czibere szerint „országosan a hajléktalan emberek számára 9600 férőhely áll rendelkezésre, és a krízisidőszakban a férőhelyek számát 1500-zal növelik.” Az ilyenkor megszokott bejelentéseken túl az államtitkár beszélt a júniusban elfogadott új intézkedési lehetőségről is, az úgynevezett „Vörös kód”-ról. Ez alapján az intézkedés alapján az ellátórendszert „extrém hideg esetén” kiterjesztik a bentlakásos szociális intézményekre is, ezeknek az intézményeknek is ellátást kell biztosítaniuk hajléktalan embereknek. Kérdés persze, hogy ha az államtitkár szerint az ellátórendszer elegendő helyet biztosít a hajléktalan emberek krízisellátására, amit a civil szervezetek amúgy rendre cáfolnak, akkor miért van szükség a nem erre szolgáló intézmények bevonására a krízisellátásba.

Az október végi, ellátórendszerről szóló szokásos tájékoztató kivételes alkalom, hiszen az EMMI ritkán keresi a nyilvánosságot lakhatási kérdések kapcsán. Ami nem meglepő, hiszen amint a Habitat for Humanity éves jelentéséből is kiderül, a költségvetésben lakhatásra elkülönített támogatásoknak 77 százalékából jórészt a megtakarítással rendelkező, magasabb jövedelmű rétegek tulajdonszerzését támogatják, a maradék egy részéből finanszírozzák az ellátó intézményeket, köztük azokat a krízisintézkedéseket, amikről Czibere is beszélt. A számokból is kitűnik, hogy olyan programokat, amik a társadalom nem vagyonos többsége  számára jelenthetnének biztos lakhatást, a költségvetés nem támogat. (A téli krízisidőszak és az általános lakhatási válság közti szoros kapcsolatot az is mutatja, hogy a hideg miatt életüket vesztő emberek nem az utcán fagynak meg, hanem fűtetlen lakásokban.)

Holott csak 2017 első félévében majdnem 2000 kilakoltatás történt önkormányzati- és hiteltartozással terhelt lakásokból, amihez hozzá kell tenni, hogy a lakásvesztések csak része végződik kilakoltatással, az adósok, illetve a szerződésüket elvesztő bérlők gyakran nem várják meg a végrehajtást, és önkéntesen elhagyják a lakásukat. A magánbérleti piacon sem jobb a helyzet: Budapesten például néhány év alatt megduplázódtak az albérleti árak, ami miatt szintén többszázezer ember került lakhatási válsághelyzetbe. Az önálló lakhatásukat vesztő embereket ráadásul szűkülő lehetőségek várják a a legolcsóbb lakhatási megoldások piacán: júliusban alakították át diákszállóvá például az egyik legolcsóbb budapesti munkásszállót. Az innen kiköltöző szegény emberek egy része vélhetően az amúgy is túlzsúfolt ellátórendszerben találta magát.

Itt olvashatsz bővebben arról, hogy a téli krízisidőszakban mit tehetsz hajléktalan embertársaidért.

(Kormány.hu, MTI)