Itt egy újabb szám arról, miért NEM “vitathatatlanul jó irányba” halad az oktatás

Palkovics László oktatási államtitkár szerint az oktatás “vitathatatlanul jó irányba” tart. Csakhogy van ezzel egy kis baj, a számok ugyanis nem őt igazolják.

Kép forrása: Pixabay

Van egy ilyen Európa 2020 nevű stratégia, aminek lényege, hogy a tagállamokat az „intelligens, fenntartható és befogadó” gazdasági növekedés irányába terelje. A közös célkitűzések között szerepel az is, hogy a korai iskolaelhagyók arányát 15-ről 10 százalék alattira kéne csökkenteni. Magyarországon ettől egy kicsit távolabb kerültünk.

Korai iskolaelhagyóknak nevezzük azokat, akik az oktatási-képzési rendszerből végzettség nélkül kerülnek ki. Ők azok, akik rettentő nehezen tudnak majd elhelyezkedni a munkaerőpiacon, és akik így borítékolhatóan kényszerpályára kerülnek.

Sejthető volt, hogy miután az oktatási kormányzat 18-ról 16 évre csökkentette a tankötelezettség korhatárát,  a korai iskolaelhagyók száma nem igazán fog tudni csökkenni. Ehhez képest például a 2014/15-ös tanévben kevéssé ugyan (0,5 százalékkal), de sikerült csökkenteni az oktatási rendszerből végzettség nélkül kihullók arányát.

Sajnos tendenciáról ez esetben nem beszélhetünk.

A 2015/16-os tanévben ugyanis megint nőtt a korai iskolaelhagyók aránya, egész pontosan 0,2 százalékkal – derül ki a KSH adataiból. Így jelenleg 11,6 százaléka a diákoknak úgy esik ki az oktatási rendszerből, hogy esélye sincs egy értelmezhető életpályára. Távolabb lettünk tehát a vágyott 10 százaléktól.

Érdemes kicsit megvizsgálni a területi egyenlőtlenségeket. Az amúgy is sok nehézséggel küzdő Észak-Magyarországon az országos átlaghoz képest, és európai viszonylatban is meglehetősen magas, 16,8 százalék a korai iskolaelhagyók aránya. Nagyon magyarázni ezt nem kell: az ország egyik szegénységgel és munkanélküliséggel leginkább terhelt területéről beszélünk, az egyébként központosított oktatási rendszer pedig nem igazán tudja segíteni a hátrányos helyzetű diákokat, sokukat  egy tollvonással “problémásnak” minősítik, és csak a tankötelezettségi korhatárig lökdösik el, aztán mehet, amerre lát. Csakhogy nincs nagyon hova…

A hátrányos – és főleg a halmozottan hátrányos – helyzet, a területi egyenlőtlenségek és a korai iskolaelhagyás közti összefüggéseket még az azóta amúgy megszüntetett Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) is vizsgálta. Ebben a tanulmányban például arra is felhívták a figyelmet, hogy a gyerekszegénység növekedésével a hátrányos helyzetű tanulók száma is emelkedik (még annak ellenére is, hogy hátrányos helyzet definícióját megváltoztatták, így jelenleg kevesebben tartoznak ebbe a kategóriába). Az OFI tanulmánya arra is rámutat, hogy míg ezzel együtt is meglehetően magas a hátrányos helyzetű tanulók száma az általános iskola 8. osztályában (11 százalék), addig ez a 10. osztályra jelentősen csökken. És nem, nem azért, mert megszűnik a hátrányos helyzetük ezeknek a tanulóknak. Hanem egész egyszerűen lemorzsolódnak, a középfokú oktatásba már nem jutnak el.

Ezzel szemben a Nyugat-Dunántúlon bőven az Európa 2020 célszáma alatti, 8,2 százalékos csupán azok aránya, akik végzettség nélkül esnek ki a rendszerből.

Kép forrása: KSH

Érdekesség egyébként, hogy a KSH adataihoz képest az Eurostat sötétebb képet fest a helyzetről. Pedig a KSH-hoz hasonlóan ők is azt vizsgálják, hogy a 18 és 24 év közöttiek körében hányan vannak azok, akik az oktatási, képzési rendszerből végzettség nélkül, vagy alacsony szintű (legfeljebb alapfokú) végzettséggel kerültek ki, és semmiféle további oktatásban, képzésben nem vesznek részt.

Arról, hogy a roma tanulókat hogyan érinti a korai iskolaelhagyás problémája, és a mi a véleménye erről Balog Zoltánnak, itt írtunk korábban.

Ez alapján asz Eurostat adataiból az látszik, hogy 2006 és 2016 között szinte semmit sem javult a helyzet, 11 évvel ezelőtt 12,5 százaléka volt a megkérdezetteknek ilyen, végzettség nélküli fiatal, 1 évvel ezelőtt pedig 12,4 százalékukról volt ez elmondható. Még szomorúbb a kép, ha azt nézzük meg, mi volt 2010-ben, vagyis a kormányváltás évében: ekkor a 18-24 éves, végzettség nélküli fiatalok aránya 10,8 százalékos volt. És akkor itt nagyjából láthatóvá is válik, hogy a 2012-es korhatárcsökkentés hogyan tette érezhetően rosszabbá a helyzetet.

És a végére még egy dolog: felmerülhet a kérdés, miért csak a 2015/16-os évről beszélünk, mi van a 2016/17-essel? Nos, természetesen idén májusban is kijöttek a KSH Oktatási adatai. De ebben a kiadványban nem esik szó a korai iskolaelhagyókról.