Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Itt egy újabb szám arról, miért NEM „vitathatatlanul jó irányba” halad az oktatás

Palkovics László oktatási államtitkár szerint az oktatás „vitathatatlanul jó irányba” tart. Csakhogy van ezzel egy kis baj, a számok ugyanis nem őt igazolják.

Kép forrása: Pixabay

Van egy ilyen Európa 2020 nevű stratégia, aminek lényege, hogy a tagállamokat az „intelligens, fenntartható és befogadó” gazdasági növekedés irányába terelje. A közös célkitűzések között szerepel az is, hogy a korai iskolaelhagyók arányát 15-ről 10 százalék alattira kéne csökkenteni. Magyarországon ettől egy kicsit távolabb kerültünk.

Korai iskolaelhagyóknak nevezzük azokat, akik az oktatási-képzési rendszerből végzettség nélkül kerülnek ki. Ők azok, akik rettentő nehezen tudnak majd elhelyezkedni a munkaerőpiacon, és akik így borítékolhatóan kényszerpályára kerülnek.

Sejthető volt, hogy miután az oktatási kormányzat 18-ról 16 évre csökkentette a tankötelezettség korhatárát,  a korai iskolaelhagyók száma nem igazán fog tudni csökkenni. Ehhez képest például a 2014/15-ös tanévben kevéssé ugyan (0,5 százalékkal), de sikerült csökkenteni az oktatási rendszerből végzettség nélkül kihullók arányát.

Sajnos tendenciáról ez esetben nem beszélhetünk.

A 2015/16-os tanévben ugyanis megint nőtt a korai iskolaelhagyók aránya, egész pontosan 0,2 százalékkal – derül ki a KSH adataiból. Így jelenleg 11,6 százaléka a diákoknak úgy esik ki az oktatási rendszerből, hogy esélye sincs egy értelmezhető életpályára. Távolabb lettünk tehát a vágyott 10 százaléktól.

Érdemes kicsit megvizsgálni a területi egyenlőtlenségeket. Az amúgy is sok nehézséggel küzdő Észak-Magyarországon az országos átlaghoz képest, és európai viszonylatban is meglehetősen magas, 16,8 százalék a korai iskolaelhagyók aránya. Nagyon magyarázni ezt nem kell: az ország egyik szegénységgel és munkanélküliséggel leginkább terhelt területéről beszélünk, az egyébként központosított oktatási rendszer pedig nem igazán tudja segíteni a hátrányos helyzetű diákokat, sokukat  egy tollvonással „problémásnak” minősítik, és csak a tankötelezettségi korhatárig lökdösik el, aztán mehet, amerre lát. Csakhogy nincs nagyon hova…

A hátrányos – és főleg a halmozottan hátrányos – helyzet, a területi egyenlőtlenségek és a korai iskolaelhagyás közti összefüggéseket még az azóta amúgy megszüntetett Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) is vizsgálta. Ebben a tanulmányban például arra is felhívták a figyelmet, hogy a gyerekszegénység növekedésével a hátrányos helyzetű tanulók száma is emelkedik (még annak ellenére is, hogy hátrányos helyzet definícióját megváltoztatták, így jelenleg kevesebben tartoznak ebbe a kategóriába). Az OFI tanulmánya arra is rámutat, hogy míg ezzel együtt is meglehetően magas a hátrányos helyzetű tanulók száma az általános iskola 8. osztályában (11 százalék), addig ez a 10. osztályra jelentősen csökken. És nem, nem azért, mert megszűnik a hátrányos helyzetük ezeknek a tanulóknak. Hanem egész egyszerűen lemorzsolódnak, a középfokú oktatásba már nem jutnak el.

Ezzel szemben a Nyugat-Dunántúlon bőven az Európa 2020 célszáma alatti, 8,2 százalékos csupán azok aránya, akik végzettség nélkül esnek ki a rendszerből.

Kép forrása: KSH

Érdekesség egyébként, hogy a KSH adataihoz képest az Eurostat sötétebb képet fest a helyzetről. Pedig a KSH-hoz hasonlóan ők is azt vizsgálják, hogy a 18 és 24 év közöttiek körében hányan vannak azok, akik az oktatási, képzési rendszerből végzettség nélkül, vagy alacsony szintű (legfeljebb alapfokú) végzettséggel kerültek ki, és semmiféle további oktatásban, képzésben nem vesznek részt.

Arról, hogy a roma tanulókat hogyan érinti a korai iskolaelhagyás problémája, és a mi a véleménye erről Balog Zoltánnak, itt írtunk korábban.

Ez alapján asz Eurostat adataiból az látszik, hogy 2006 és 2016 között szinte semmit sem javult a helyzet, 11 évvel ezelőtt 12,5 százaléka volt a megkérdezetteknek ilyen, végzettség nélküli fiatal, 1 évvel ezelőtt pedig 12,4 százalékukról volt ez elmondható. Még szomorúbb a kép, ha azt nézzük meg, mi volt 2010-ben, vagyis a kormányváltás évében: ekkor a 18-24 éves, végzettség nélküli fiatalok aránya 10,8 százalékos volt. És akkor itt nagyjából láthatóvá is válik, hogy a 2012-es korhatárcsökkentés hogyan tette érezhetően rosszabbá a helyzetet.

És a végére még egy dolog: felmerülhet a kérdés, miért csak a 2015/16-os évről beszélünk, mi van a 2016/17-essel? Nos, természetesen idén májusban is kijöttek a KSH Oktatási adatai. De ebben a kiadványban nem esik szó a korai iskolaelhagyókról.

Olvass tovább!