A helyi Simicska kerül hatalomra Csehországban?

Csehországban képviselőházi választásokat tartanak október 20-án és 21-én. Bár egyre kevésbé merünk a közvélemény-kutatásokra és felmérésekre szentírásként tekinteni, szinte biztos, hogy az új kormányt Andrej Babiš fogja vezetni az ANO (Igen) párt élén. Ezt sokan a térség utolsó populizmus mentes államának bukásaként aposztrofálják. A populizmuson túllépve azonban sokkal kritikusabb kérdés, hogy az átalakulófélben lévő EU-n és eurózónán belül Babiš kormánya milyen szerepet szánna Csehországnak, és ennek milyen hatása lehetne regionális és uniós szinten.

1452960019_lb_3273-praha-16-10-2013-andrej-babis--833x530.jpg

Babiš a politikai szerepét megelőzően is klasszikus vállalkozó és befektető volt. A csehszlovák átlaghoz képest magas szintű oktatásban részesült, világot látott fiatalként kezdte pályáját a gazdasági szférában, ahol leginkább kereskedelemmel foglalkozott. A rendszerváltást követően egy eleinte mezőgazdasággal foglalkozó cég tulajdonosa lett, majd jó érzékkel fektetett be, további cégeket vásárolt fel, az üzleti sikerek által pedig Csehország második leggazdagabb embere lett. 2011-ben a vezetésével jött létre az ANO mozgalom, ami 2012-től pártként funkcionál, a 2013-as választásokon pedig a második legtöbb szavazatot kapták a szocdemek után – Babiš pénzügyminiszterként, az ANO pedig koalíciós partnerként került be a cseh kormányzatba. Babiš még 2013-ban felvásárolta a cseh média közel harmadát, ami az akkor már egyértelmű politikai szerepvállalás fényében érthető döntés volt.

Babiš nagyon tudatosan próbálta elérni, hogy a politikán kívüli, botrányoktól független vállalkozóként prezentálhassa magát a választóknak. Ez részben sikerült neki, mert a közelmúltban kezdődő politikai karrierje előtt nem támogatott politikai pártokat, nem képviselt nyíltan ideológiákat, és bár vagyonszerzése körül felmerülnek kérdések, nem állami beruházásokon keresztül gazdagodott meg igazán. Szokás Simicska Lajoshoz hasonlítani, ami annyiban meg is állja a helyét, hogy mindketten agrárprofilú cégekkel indultak, majd jelentős vagyont halmoztak fel megkérdőjelezhető törvényességgel, diverzifikálták a befektetéseiket, többek között a médiapiacon is jelentős pozíciókat biztosítva. Babiš azonban nem egy párt egyértelmű háttérembereként híresült el, vagyonának túlnyomó részét pedig a privát szektorban halmozta fel.

Botrányos ügyei azért voltak és vannak.

Régóta gyanúsítják azzal, hogy a rendszerváltás előtt közvetlenül a KGB-nek dolgozott ügynökként, a Marokkóban végzett kereskedelmi tevékenysége is fedősztori volt csak elsősorban, valójában információt gyűjtött és juttatott tovább Moszkva felé. Babiš természetesen tagadja a vádakat, eddig konkrét bizonyítékot nem is sikerült ellene felmutatni.

A korai ’90-es évek privatizációi és tőkefelhalmozása során is felmerült a neve szürke ügyletek kapcsán, ítélet ekkor sem született ellene. Pénzügyminisztersége alatt azonban jelentősebb botrányok is napvilágot láttak. Az OLAF (Európai Csalás Ellenes Hivatal) eljárást indított ellene annak gyanújával, hogy EU-s forrásokat használt fel illetéktelenül saját, Gólyafészek nevű birtokának fejlesztésére. Továbbá annak a gyanúja is felmerült, hogy pénzügyminiszterként úgy mozgatott EU-s összegeket, hogy az cégének, az Agrofertnek a legjövedelmezőbb legyen. A korrupciós ügyek hatására (és egyéb, a szocdemekkel fennálló politikai feszültség miatt) márciusban menesztették pénzügyminiszteri pozíciójából. Sőt, alig két héttel a választások előtt a cseh rendőrség indított ellene bűnügyi eljárást, adócsalás vádjával, ez az ügy azonban csak a választások után fog lezáródni.

Egyértelmű tehát, hogy Babiš nem feddhetetlen, az sem lenne meglepő, ha az ellene folyó eljárások során végül bűnösnek találnák.

Azonban a népszerűségének az eddigi botrányok egyike sem tudott jelentősen ártani.

Ahogy Magyarországon is sok szavazó elnézi a kormányzat most már tényleg féktelen és gyakorlatilag leplezetlen korrupciós ügyleteit, úgy Babiš támogatói is kitartanak a vállalkozó mellett. Sokan épp a potenciális botrányok túlélésében látják Babiš igazi erejét. Ő pedig ennek teljes tudatában van, a botrányokat is ügyesen prezentálja támogatóinak az establishment általi egyszerű lejárató kampányként, vagy akár koncepciós perként.

merce.hu

Az viszonylag könnyen látható, hogy a 2013-as választások során az ANO, Babiš-sal az élén, teljesen tisztán populista politikát képviselt. Retorikájukban ők képviselték feddhetetlenül a tiszta népakaratot a korrupt, leváltandó elittel szemben.

Ebben az értelemben pedig az ANO legnagyobb vonzereje éppen a kívülállóság volt. A 2013-as választás előtt az OSD nevű, a rendszerváltás óta működő, szociálisan konzervatív, gazdaságilag liberális párt vezette Csehországot, kormányzását pedig leginkább a korrupciós és egyéb politikai botrányok jellemezték. Korábbi támogatóik felháborodottságukban és csalódottságukban természetesen új alternatívát kerestek. Babiš kiváló vállalkozóként/befektetőként felismerte a lehetőséget ebben a keresletben, és létrehozott egy mozgalmat, ami kimondottan a kiábrándult polgárokat célozta meg. Ezt olyannyira nem is próbálta leplezni, hogy az ANO név maga a cseh „elégedetlen polgárok akciója” kezdőbetűinek rövidítése.

Az OSD bukása több ponton hasonlít a magyar választók jelentős kiábrándulására az MSZP-ből 2010-re. A különbség, hogy a Fidesz ellenzéki pártként célzottan erősítette a nagyon is valós gazdasági problémák és az MSZP inkompetens és önpusztító politizálása által gerjesztett közharagot. Így a Fidesz egy markáns és agresszív populista kampánnyal/”programmal” került kormányra. Ezzel szemben Babiš csak szemlélője volt az OSD hanyatlásának, a cseh gazdaság pedig stabilabban vészelte át a válságot, mint a magyar, így a választók elégedetlensége és elkeseredettsége is enyhébb formákban mutatkozott.

Az ANO populizmusa tehát a Fideszéhez képest mérsékeltebb, és sokkal kevésbé háborús hangnemű kampányban és programban mutatkozott meg. Ettől függetlenül ez is egy rém egyszerű és demagóg kampány volt. Azt ígérték, az ANO leváltja a beporosodott politikai elitet, felpörgeti a gazdaságot – hiszen egy sikeres vállalkozó áll az élén –, és megszünteti a korrupciót – hiszen az élén álló sikeres vállalkozó olyan gazdag, hogy biztosan nem fog lopni (ez a logikai érvelés igazából még a Kétfarkú Kutyapárt „Olyan aranyos, biztos nem akar lopni” megközelítésének színvonalát sem üti meg. Pedig az egy viccpárt.). Mottójuk pedig: Jobb lesz.

Tehát az ANO leginkább azokat a középosztálybeli szavazókat célozta meg, akik csalódtak a korábbi politikai pártjukban, és akik hittek abban, hogy a politikába addig politikán kívüli személyeket kell bevonni a megújulás jegyében.

A populizmus jelleméből azonban viszonylag egyértelműen adódik, hogy ellenzékben, a kitűzött cél elérése előtt könnyű művelni, utána viszont szinte lehetetlen; egy kormányra kerülő párt eleve nehezen tudná a továbbiakban is kívülállóként és függetlenként eladni magát. Ennek megfelelően az ANO is konszolidálódott a kormányzati koalíció tagjaként. Babiš pénzügyminiszterként igazából sikeres volt, a cseh gazdaság stabilan prosperált a vezetése alatt. Fontos azt is észben tartani, hogy az ANO „csak” a kormánykoalíció második számú pártja volt a szocdemek mögött. Így számos kérdésben nem ők hozták meg a végső döntést, vagy beleszólásuk sem volt a döntéshozatalba, ez pedig segített a kívülálló-jelleg megőrzésében a választók szemében.

Tény, hogy Babiš migrációellenes, elutasítja a kvótarendszert, fejlesztené a haderőt, azonban a régió populistáitól eltérően jó viszonyt ápol a németekkel, a francia elnökválasztáson Macront támogatta, egyik európai vezetővel sincs kimondottan problémás kapcsolata, a V4-et szereti, az oroszokkal szemben pedig óvatosságot mutat.

Az is igaz azonban, hogy bár az EU-ból való kilépést nem említette alternatívaként, az elmúlt időszakban

érezhetően erősödött Babiš EU-szkepticizmusa is.

Ez szinte minden esetben tükrözi a cseh választók többségének véleményét. A csehek apolitikusabbak az európai átlagnál, a demokratikus részvételük csekély (ennek okai egészen a csehszlovák rendszer szocio-politikai berendezkedésére vezethetők vissza). Különös érdektelenség övezi Csehországban az EU-t, a választóknak kevesebb mint a fele gondol pozitívumként az EU-s tagságra, az euró bevezetését a többség elutasítaná. Általánosan jelen van az iszlamofóbia, számos társadalmi kérdésben a többség mérsékelten konzervatív, valamint nem szeretik, ha az EU beleszól az ország ügyeibe, az oroszokkal szemben azonban a távolságtartást preferálják.

Babiš politikája ezáltal nem populista, csupán roppant pragmatikus. Vállalkozóként felmérte, milyen politikára van a legnagyobb kereslet a választók körében, a kínálatban milyen hiányok állnak fenn, és az ANO képében létrehozott egy terméket, ami a kínálati hézagokat teljességgel kihasználva a leghatékonyabban elégíti ki a keresletet. Ezt a terméket pedig ügyes reklámszlogenekkel árulta, a választók pedig meg is vették.

Ez önmagában még nem is jelentene problémát. Azonban ez az üzleti pragmatizmus Csehország esetében jelenleg sokkal jelentősebb problémákat vet fel az ország és az EU jövőjére nézve, mint az esetleges populizmus vagy illiberalizmus.

Az EU és az eurózóna előtt álló átfogó reformokról, valamint ezek lehetséges hatásairól a régióra egy korábbi cikkünkben már részletesen foglalkoztunk. Röviden: az eurózóna tagjaiból álló centrumban felgyorsítanák az integrációs folyamatot, ebben a centrumban pedig Szlovákia mellett a csehek tagsága is fontos tényező lenne. Ha Csehország bevezeti az eurót és csatlakozik, a centrum még erősebbé válik, az egység tovább erősödik, a kívül maradók pedig nagyobb késztetést éreznek a csatlakozásra. A V4-ből is valószínűleg egy V2+2 felállás jönne létre, ami tovább gyengítené a szkeptikus államok érdekérvényesítő képességét. Ezzel szemben, ha a csehek a perifériát választják, a térségben három ország képviselhetné közösen a szkeptikus álláspontot, a lengyel gazdaság puszta méretén túl a sok tekintetben fejlettnek tekintendő Csehország részvételével.

A csehek már a közeljövőben képesek lennének technikailag az euró bevezetésére, erről konkrét döntés azonban csak a választás után fog megszületni. Jelenleg pedig úgy tűnik, hogy a döntést egy olyan kormány fogja meghozni, amit Babiš vezet, ő pedig már tavaly kijelentette: jelen formájában nem kér az euróból és az integráció mélyítéséből.

Babiš érvelése egyszerű: túl nagy kockázatnak tenné ki az országot a közös valuta bevezetésével, valamint a gazdasági önrendelkezésükből is túl sokat veszítenének. A valóságban a szlovák példa is bizonyítja, hogy kellő óvatossággal szinte akadálymentesen bevezethető az euró a megfelelő körülmények mellett, az eurózóna pedig több, jelentős reformon is átesett 2011-óta, amelyek épp a tagok kiszolgáltatottságát orvosolták, például pénzügyi krízisek esetén. Azonban, mivel a cseh választók többsége (az ANO szavazók különösen) nem támogatná az euró bevezetését, Babiš számára a legegyszerűbb ezt képviselni. Ezt is, mint minden egyéb kérdést, a szokásos gazdasági pragmatizmussal közelíti meg: rövidtávon nem lát jelentős előnyöket a közös valutából, az ellenzés pedig jóval egyszerűbben kivitelezhető, mint a választók meggyőzése, vagy a konstruktív részvétel az eurózóna megreformálásában.

És ez a technokrata pragmatizmus az, ami a legnagyobb problémát okozhatja Babiš leendő kormányzásában, sokkal inkább, mint a populista jelleg vagy a mérsékelt liberalizmus-ellenzés. A gazdasági életben ugyanis a legfontosabb tervek negyed, esetleg fél évre készülnek, két, esetleg három évre legfeljebb általános stratégiákat alkotnak meg, ám a legtöbbször ezeket is teljesen átírja a gyakorlat.

Egyrészről tény, hogy az eurózónának szüksége van átfogó reformokra, mert hiába lehetnek egyértelműen pozitív hozadékai az euró bevezetésének, el kell fogadni, hogy jelenlegi formájában a közös valuta nem eléggé meggyőző olyan államoknak, mint Csehország, vagy épp Magyarország. Az EU feladata tehát, hogy egy kellően vonzó, vagy a gyakorlatban vissza nem utasítható ajánlattal álljon azok elé, akiket be akar venni a centrumba. A reformok fényében azonban ez egy hosszútávú kérdés, aminek a hatásai egy, vagy akár két négyéves cikluson is jóval túlmutatnak. Babiš megfelelt pénzügyminiszterként, de az euró bevezetése már messze nem csak gazdasági kérdés.

Ráadásul egyre több olyan probléma elé néz Európa, amikre az üzleti pragmatizmus nem nyújt kielégítő megoldást. Egy Babiš jellegű menedzser elégséges, vagy akár megfelelő vezetője lehet egy országnak stabil konjunktúra esetén, külső kihívások hiányában, amikor nem születnek valódi távlati döntések. Csehország a rendszerváltását követően keményen megdolgozott azért, hogy felérjen az európai centrumhoz. Most pedig egy olyan kormányzatra lenne szüksége, amely képes az ország pozícióját a centrum tagjaként hosszútávon is biztosítani. Andrej Babiš eddig nem olyan politikusként tüntette fel magát, aki ezt megnyugtató bizonyossággal meg is fogja tenni. Mivel valószínű, hogy az ANO csak egy koalíció élén fog tudni kormányozni, többen feltételezik, hogy az EU-val kapcsolatos kényes döntések meghozatalát Babiš egyszerűen a koalíciós partnerre fogja hagyni. Az is biztos azonban, hogy az ANO csak olyan párttal fog koalícióra lépni, amely nem képvisel markánsan eltérő ideológiát, és könnyű kordában tartani. Így egészen valószínűtlen, hogy a leendő koalíciós partner elegendő nyomást fog tudni gyakorolni Babišra ahhoz, hogy kilépjen a közvélemény által kijelölt komfortzónán.

Persze sok a kérdés és a bizonytalan tényező. Lehet, hogy Babišra egyszerűen elég nyomást gyakorol majd a cseh vállalkozói lobbi a közös valuta bevezetéséhez, ahogy az is lehet, hogy sikeresen győzik meg a hosszútávú célok jelentőségéről, és letér a legkönnyebb ellenállás felé vezető útról. Ez a jelenlegi Babišt ismerve nem tűnik túl valószínűnek. Talán a legbiztosabb konklúzió, amit levonhatunk, hogy az EU-s reformok alakulása mellett erősen figyelnünk kell a cseh választás eredményét, valamint a frissen hatalomra kerülő kormányzat politikájának alakulását. A populizmus és illiberalizmus előre törésének unalomig ismétlése mellett pedig azt is érdemes lehet belátni, hogy a rövidtávú érdekeket kiszolgáló, átgondolatlanul pragmatikus politika hasonlóan destruktív hatású lehet az EU jelenlegi állapotát figyelembe véve. Az talán valamelyest nyugtató hatású lehet, hogy a legtöbb elemző egyetért: Babiš leendő kormánya nem fog, vagy nem fog tudni a magyar és lengyel ámokfutáshoz hasonló politikát folytatni. Persze elgondolkodtató képet fest Európáról a tény, hogy ez jelenleg üdvös eredménynek minősül, nem pedig alapvetésnek.

Horváth Kristóf

Ez a cikk a ti támogatásotokból készült el.

A Mérce cikkeit ingyen olvashatjátok, de nem ingyen készülnek, hanem a ti támogatásotokból és a mi munkánkból! A Mércét nem támogatják pártok, oligarchák, hanem 100%-ban az olvasók hozzájárulásából működik, ez biztosítja a függetlenségünket, és pont ezért csak akkor maradhatunk fenn, ha te is beszállsz!

Kattints és támogasd a Mércét rendszeres havi 2000, 5000 vagy 10 000 forinttal, hogy tovább működhessen és még jobb lehessen!

Támogass minket egyszerűen bankkártyával:

Támogatom!

Más támogatási lehetőségekért és több infóért kattints ide.

Olvass tovább!