Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Végre vezethetnek a szaúdi nők – de az elnyomásuknak még nagyon nincs vége

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.

A szaúdi társadalom szokásai és politikai, illetve vallási vezetése hosszú évtizedeken keresztül jelentősen korlátozta a nők jogait. Az ország a Világgazdasági Fórum által kiadott 2016-os nemek közti egyenlőséget felmérő Global Gender Gap (GGG) jelentése alapján a 141-ik helyen áll a listán szereplő 144 ország között. A szaúdi állam berendezkedése a saría, azaz az iszlám jog szigorú, konzervatív értelmezésére épül. Az iszlám ezen ultrakonzervatív szunnita irányzatát, a vahhábizmust az 1932-ben alapított állam első uralkodója emelte állami vallássá és ideológiává. Az eszerint szerveződő társadalom és kultúra számos módon fosztja meg a nőket az őket megillető emberi jogaiktól, és másodrangú állampolgárként uralkodik felettük. Ennek csupán az egyik megnyilvánulása volt az, hogy a szaúdi nők nem vezethettek autót, illetve nem szerezhettek jogosítványt.

women-drive.jpg

Most azonban ennek vége: szeptember 26-án a szaúdi állam vezetője, Szalman király kibocsátott egy rendeletet, amely 2018. június 24-i kezdettel megszünteti a szaúdi nők vezetésének tilalmát. A sokak által korszakváltónak tartott lépést rögtön ünnepelték a nemzetközi és szaúdi sajtóban, a Twitteren és Facebookon megjelentek a támogató és gratuláló hangnemű kommentek, hiszen a  szaúdi nők és férfiak nagy része régóta a változás mellett van. Másrészről megjelentek az ultrakonzervatív és legtöbbször vallásos alapú kritikák is. Az egyik legpopulárisabb reformellenes hashtag a közösségi médián például a #thewomenofmyhousewillnotdrive, azaz #azénházamnőinemfognakvezetni volt.

Az említettek is mutatják, hogy a szaúdi társadalomban megoszlanak a vélemények az ország és a nők helyzetét az elmúlt években a modernizáció útjára terelgetni próbáló reformokkal kapcsolatban. Pedig a vallási vezetők egy része már egy ideje kijelentette, hogy a nők vezetési tiltásának semmi köze az iszlám valláshoz. Szaúd-Arábia maradt az utolsó ország a világon, ahol ez a helyzet fennáll(t).

Amikor 2013-ban egy vallási vezető azzal érvelt a nők vezetése ellen, hogy az káros lehet az egészségükre és petefészkükre, emiatt később problémáik adódhatnak a szülésnél, a kijelentést kifigurázó No women, no drive videó körbejárta az internetet. Olyan „érdekes” érvek hangzottak még el a tiltás védelmében, hogy a férfiak nem tudnák, hogyan kezeljék a mellettük vezető nőt, a szaúdi társadalom morális romlásához vezetne, és egyébként is így megóvják a nőket attól, hogy balesetekkel kelljen szembesülniük.

A tiltakozások útja

Mindenképpen elismerésre méltó a szaúdi nők és aktivisták több évtizedes küzdelme az őket megillető egyenlő jogokért, amelynek ez a lépés egy fontos győzelme és mérföldköve. Kezdve az 1990-ben, az akkor még csak társadalmi konvenció ellen fellépő 47 nővel, akik Rijád utcáin történő vezetéssel mutatták meg, hogy nem nyugszanak bele, hogy életük döntései felett elavult társadalmi normák uralkodjanak. Az események után letartóztatták őket és csak férfi gyámjuk hozzájárulásával távozhattak, és azzal az ígérettel, hogy többet nem fognak vezetni. Többen elveszítették az állásukat és társadalmilag megbélyegezték őket. Azonban ez nem vetett véget az igazságtalanság ellen fellépő nők próbálkozásainak.

A közösségi média elterjedésével egyre gyakrabban és nagyobb visszhanggal tudtak akár kisebb akciókkal és kampányokkal harcolni a változásért. Sokan YouTube videókat posztoltak saját vezetésükről.  Az 1990-eshez hasonló tiltakozó vezetések megismétlődtek 2008-ban és 2011-ben az arab tavaszt követően, amikor Manal Al-Sharif, egygyermekes elvált anyaként, belefáradva az abszurd helyzetbe, hogy férfi rokonait és ismerőseit kell beszerveznie, ahhoz, hogy napi szinten eljusson A-ból B-be, szintén megpróbálkozott azzal a társadalmi rendet felforgató kísérlettel, hogy nőként saját maga vezessen autót.

merce.hu

Ennek eredményeként ő is elveszítette állását, arra kényszerült a fenyegetések miatt, hogy elhagyja az országot, miközben elvesztette fia felügyeleti jogát is. Éveken keresztül csak álmodni merte, hogy végre a saját hazájában is vezethet majd autót.

A Twitter-falán optimista kommentet írt a rendeletről: Szaúd-Arábia sosem lesz olyan, mint régen volt. Az eső is az első cseppel kezdődik.

A változás csak 40-nel halad

A szaúdi társadalom a nemek szegregációjára épül, a nem rokon férfiak és nők nem igazán lehetnek egy térben vagy folytathatnak bármilyen interakciót. Külön bejárat van a nők és férfiak számára a legtöbb középületben, bankokban, irodaházakban, hivatalokban, külön edzőterem, és külön sor a McDonald’s-ban.

Ami mégis az egész patriarchális berendezkedés központi eleme, az a gyámsági rendszer, amely a nőket másodrendű vagy kiskorú állampolgárként tartja számon és az életük számára meghatározó vagy akár hétköznapi döntésekhez egy férfi gyám belegyezését írja elő.

A gyám legtöbbször a nő férje, apja; de az is előfordul, hogy a saját testvére vagy fia tölti be ezt a szerepet. A nők nem szerezhetnek útlevelet, nem utazhatnak, nem hagyhatják el a házukat engedély nélkül. Persze itt is nagy különbségek lehetnek az adott család beállítottsága vagy épp a lakóhelyüknek számító település méretének függvényében: a család vagy a település liberálisabb vagy konzervatívabb jellegétől függ, hogy a nőket milyen módon vetik alá kontrollnak.

Bizonyos egészségügyi beavatkozást is csak akkor lehet végrehajtani rajtuk, ha a férfi rábólint. Nem jöhetnek ki a börtönből, ha egy férfi gyám nem egyezik bele, mert úgy véli, hogy megsértette a nő a család jó hírét. A családon belüli erőszak elől menekülő nő nem tehet feljelentést a gyám jóváhagyása nélkül, pedig ezekben az esetekben legtöbbször a gyám maga a bántalmazó személy.  A házassághoz és az elváláshoz is engedélyre van szükségük.

A modernizációt ennyire visszavető konzervatív fordulat Szaúd-Arábiában 1979-hez köthető. Egyrészt ekkor történt Iránban, a szaúdiak számára politikailag sokkoló iszlám forradalom, amely eredményeként radikális síita vallási vezetők kerültek hatalmi pozícióba, másrészt Szaúdi-Arábiában, Mekkában szélsőséges szunnita felkelők foglalták el a Nagy Mecsetet. Kritizálták az országot uraló szaúdi dinasztiát, többek között a nyugati értékeknek való megfelelés miatt és a korrupcióért. A felkelést nagy nehezen sikerült leverni és ezután jelentős szigorításokat eszközöltek, engedve a konzervatív iszlám kritikáknak, annak érdekében, hogy megelőzzék a jövőben az ilyen felkeléseket.

Az enyhülés folyamataként először 2013-ban az akkori uralkodó, Abdullah nevezett ki 30 nőt a Súra Tanácsba, amely a monarchikus berendezkedésű államban a tanácsadó, konzultációs testület szerepét tölti be. Majd a jelenlegi király bevezette, hogy a nők először a 2015-ös helyhatósági választások alakalmával szavazhassanak és jelöltethessék magukat. Az egyik nagyvárosban, például, két nő jutott be a városi tanácsba, azonban egyikőjük szinte azonnal le is mondott a tisztségről. Szembesült vele, hogy itt is a nemek szegregációja szerint, nem lehetne egy teremben a többi döntéshozó férfi kollégájával, ami kérdésessé tenné a hatékonyságát.

Fontos kiemelni, hogy az utóbbi években valóban zajlik egyfajta csigalassú nyitás vagy modernizáció a nők jogainak elismerése felé. Nagyvállalatok vezetői pozíciójába már nőket is kineveztek, és az említett Súra Tanácsban is 20 százalék a nők aránya, de említhetjük a washingtoni nagykövetség első női szóvivőjének kinevezését. Emellett a hazai és külföldi egyetemeken végzett szaúdi nők aránya egyre nagyobb, bár ez nincs összhangban a munkaerőpiaci jelenlétükkel.

Ennek javítása az egyik fő célkitűzése a szaúdi ún. Vízió 2030 modernizációs programnak, hiszen a szaúdi döntéshozók egy része szerint a magasan képzett, fiatal női munkaerő alacsony foglalkoztatottsága óriási pazarlás a gazdaság számára. Ehhez járulhat hozzá, a remények szerint, a nők vezetését megengedő királyi rendelet is, magával hozva a nők mobilitását.

A nők vezetésével a családok jelentős összegeket spórolhatnak majd meg, és megkönnyítheti a munkába jutást. Jelenleg a sofőrként alkalmazott, jellemzően külföldi, ázsiai vendégmunkásoknak a bér mellett, a szállását és étkezését is fizetik az őket alkalmazó családok.

Emberi jogok v. gazdasági érdekek

Az, hogy a nők végre vezethetnek, az legalább annyira a gazdasági kényszer eredménye és az ország presztízsének javítását célzó eszköz, mint amennyire az emberi jogokért való kiállás. Szaúd-Arábia számos nemzetközi kritikát kapott és kap jelenleg a jemeni háborúban játszott szerepe miatt, amelyben a huti síita felkelők elleni oldalon vesz részt, és amelyben civileket és kórházakat is támadások értek, az elhúzódó harcok nyomán súlyos kolerajárvány alakult ki, a tiszta ivóvíz hiánycikknek számít. Az ENSZ független kivizsgálóbizottságot sürget, ami nem tetszik a szaúdi vezetésnek. Hasonló kritikákat kap az ország egy másik geopolitikai ügyben is, a Katar elszigetelését célzó lépései miatt.

A képlet egyszerű: a rossz megítélés nem tesz jót a külföldi beruházásoknak. A turizmus és a techcégek bevonzása a szaúdi gazdaságot diverzifikáló és az olajfüggést csökkentő törekvések fókusza lehetne, azonban kérdéses, hogy hogyan lehet ezt összeegyeztetni az ország konzervatív hagyományaival.

Pedig az olajárak alacsony színtje keményen érintette a gazdaságot, ami nagymértékben az olajexportra épül, emellett magas munkanélküliséggel küzdenek, a szaúdi társadalom 70 százaléka pedig 30 év alatti és egyre inkább változást szeretne.

Kilátások

A szaúdi külügyminiszter szerint a nőknek nem kell majd a jogosítvány megszerzéséhez férfi gyám beleegyezése. Kérdéses azonban, hogy mit jelent majd a gyakorlatban az, hogy a nők a sária joggal összhangban vezethetnek autót. 30 napot kapott a király által megbízott eseti bizottság, hogy felvázolja a rendelet megvalósításának mikéntjét és a szükséges lépések tervét: új közúti szabályokat kell bevezetni, át kell képezni a rendőröket, ki kell találni, hogyan valósuljon meg a nők vezetése a nemileg szegregált szaúdi társadalomban.

A továbbra is jelenlévő berögződések jelentősen ronthatják az intézkedés pozitívumait, ha a gyámsági rendszer továbbra is életben marad, hiszen, ha a nő gyámja nem engedi meg a nő számára, hogy munkát vállaljon vagy elmenjen otthonról, akkor nem jutnak messzire a nők a frissen megszerzett jogosítványukkal. Az extrém lassú modernizációs folyamatnak, ha nem is a következő lépése, de célja mindenképpen a gyámrendszer teljes eltörlése. A reakciókból úgy tűnik, hogy erre már nem szeretnének újabb 10 éveket várni a szaúdi nők.

Gaál Orsolya

Olvass tovább!