Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Finkelstein elment, de az öröksége itt maradt

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.
Ez a cikk több mint 3 éves.

Szombaton elment Arthur Finkelstein. A meleg házasságban élő, zsidó republikánus politikai tanácsadó, a gyűlöletkampányok nagymestere, Orbán Viktor és Benjamin Nethanjahu tanácsadója. Egy ember elment, örülni ennek akkor sem érdemes, ha teljességgel szemben állunk mindennel, amit Finkelstein képviselt és átadott legjobb magyar tanítványainak: Habonynak, Orbánnak és a többieknek. Már csak azért sem érdemes örülni, mert az öröksége itt marad.

finkelstein.jpg

Rényi Dániel, a 444 újságírója írt több cikket is arról, ki volt az a Finkelstein. Egy olyan politikai tanácsadó, aki az emberek legalapvetőbb félelmeiből csinált politikát, elérte azt, hogy utána csak ezekről szóljon a közélet, és minden más beszéd ellehetetlenüljön. Ő az, aki nélkül nem úszna hónapról-hónapra újabb és újabb kék gyűlöletplakát tengerében az ország. Neki volt az az egyik legfontosabb tanácsa, hogy először igazat mondj, amikor megszólalsz, ha utána hazudsz, az első igazság miatt a hazugságot is könnyebben elhiszik.

Írhatnám tehát, hogy az ördög elment. De Finkelstein nem volt ördög, ember volt. Méghozzá olyan ember, akit a hozzám képest másként gondolkodók a rend megőrzése, a stabilitás megteremtése miatt tiszteltek. Ez is egy szempont, bár én azt gondolom, ilyen kővel nem lehet semmilyen utat kikövezni.

És nincs megnyugvás se Finkelstein halálával, mert nem ő az ördög, hanem az a rendszer, ami a gyűlöletből, az ellenséggyártásból, a kormányzás helyetti folytonos háborúzásból tartja fent magát. Ez a rendszer pedig köszöni szépen, Finkelstein nélkül is él és virul.

Nincs mit ünnepelni, mert egy ember halála kapcsán sosincs értelme ünnepelni, és nincs mit ünnepelni, mert nem történt semmi azon kívül, hogy egy beteg, öreg és hihetetlenül okos ember már nincs közöttünk.

Azok pedig, akik ténylegesen le akarják győzni azt a politikát, amit Finkelstein képviselt, nem is ünnepelhetnek semmit, mert nem életre-halálra akarják játszani a politikát, és nem végképp eltörölni a másikat a színről, hanem le akarják ezt a politikát győzni, hogy egy olyan világot teremthessenek, ami a közösség minden tagjának élhető, a Finkelsteineknek is.

Neki már nem fogunk ilyet teremteni, de harcolni kell azért, hogy egyszer majd egy sör mellett eszünkbe jusson Finkelstein neve, és azt mondhassuk: büszkén halhattál meg, mert akkor te nyertél, de azóta már az örökséged is a múlté.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Ez a cikk a ti támogatásotokból készült el.

A Mérce cikkeit ingyen olvashatjátok, de nem ingyen készülnek, hanem a ti támogatásotokból és a mi munkánkból! A Mércét nem támogatják pártok, oligarchák, hanem 100%-ban az olvasók hozzájárulásából működik, ez biztosítja a függetlenségünket, és pont ezért csak akkor maradhatunk fenn, ha te is beszállsz!

Kattints és támogasd a Mércét rendszeres havi 2000, 5000 vagy 10 000 forinttal, hogy tovább működhessen és még jobb lehessen!

Támogass minket egyszerűen bankkártyával:

Támogatom!

Más támogatási lehetőségekért és több infóért kattints ide.