A feltétel nélküli alapjövedelem egészen a közelmúltig pusztán néhány értelmiségi lázálmának tűnhetett, azonban mára gyökeresen más helyzet állt elő. Legutóbb 2015 tavaszán írtam átfogóan a Kettős Mércén az alapjövedelemről, amikor még csupán a Párbeszéd Magyarországért (PM – ma már Párbeszéd) programjában szerepelt a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetése. Külföldön akkoriban arról szóltak a hírek, hogy Finnországban egy kísérleti program keretében tesztelnék az alapjövedelem működését. Az azóta eltelt két évben sok minden történt alapjövedelem „fronton”, nézzük, hogy hogyan állunk most!
Az alapjövedelem feltűnt a szocialisták programjában
A hazai közéletet/közbeszédet illetően az egyik legfontosabb változás, hogy az alapjövedelem bevezetésének gondolata bekerült a szocialisták kormányfőjelöltjének, Botka Lászlónak a programjába. Bár a részletek még nem világosak, de egy 444.hu-nak adott interjúból a következőt tudjuk: Azt ő maga is elismerte, hogy az ötlet még nagyon képlékeny, ő első körben azt vizsgálná meg, hogy az ország legelmaradottabb régióiban van-e lehetőség családi alapjövedelem bevezetésére. De tudja, hogy sok szám, sok modell és sok vita van a témában, és egy csapásra nem lehet ezt bevezetni.
A részletek ismerete nélkül nehéz megítélni a programot, de azt érdemes hangsúlyozni, hogy a korábbi, tartózkodó szocialista állásponttal szemben, Botkát, úgy tűnik, hogy komolyan érdekli a feltétlen alapjövedelemben rejlő lehetőség. Hogy az MSZP miniszterelnök-jelöltje nyitott az alapjövedelemre és annak lehetséges bevezetésére, az nyilván nem független attól, hogy a pár évvel ezelőtti állapothoz képest ugyancsak megnövekedett az alapjövedelem támogatóinak köre és a vele kapcsolatos kísérletek száma világszerte.
Alapjövedelem porojektek Barcelonától Ontarióig
Finnországban 2017. január 1-én elindult az alapjövedelem kísérlet. A kétezer véletlenszerűen kiválasztott alany havi 560 eurót kap, ami helyi viszonylatban alacsony juttatásnak számít – ezen a 2004-es adatokat tartalmazó listán például nem találunk havi 1500 euró alatti átlagfizetést –, de szűkösen (éppen hogy) meg lehet élni belőle.
Kanadában Ontario tartomány idén nyáron indítja el alapjövedelem kísérletét, amelyben négyezer résztvevő kap évente(!) 16.989 kanadai dollárt ($12.570) egyedülállóként, míg pároknak 24.027 kanadai dollárt folyósítanak. Összehasonlításképp, a fenti listán található legalacsonyabb kanadai átlagjövedelem a kiskereskedelmi eladóké volt 2005-ben: 22.404 dollár.
Skóciában, az Egyesült Királyságban alapjövedelem kísérlet elindítását tervezik Glasgowban és Fife megyében. Az indítás dátuma még nem ismert, de a kormányzó Skót Nemzeti Párt elkötelezettnek látszik a pilot program ügyében.
Hollandiában, Utrecht városában az önkormányzat a helyi egyetemmel együttműködésben indítana alapjövedelem kísérleti programot. A két éves program több száz fő részvételével zajlik majd, akik közül az egyedülállóak az első híradások szerint havi 900, míg a családok havi 1300 eurót kapnának. A program egyelőre tervezési fázisban van, pontos indítási időpontja nem ismert. Annyi azonban bizonyos, hogy más holland városok, így Tilburg, Wageningen és Groningen önkormányzata is kíváncsi az alapjövedelem bevezetésének hatásaira. Ezek a városok szintén bejelentették, hogy hasonló kísérletet kívánnak indítani.
Spanyolországban Barcelonában indul útjára egy ezer főt bevonó alapjövedelem kísérlet. A kétéves projekt során 400-525 euró közötti összeget kapnak alacsony jövedelmű háztartások. A katalán projekt az Európai Unió támogatást élvezi, a költségeket EU-s forrásokból biztosítják.
Az Egyesült Államokban[1] Kaliforniában kezdődtek kísérleti programok az alapjövedelemmel kapcsolatban. Oakland városában nem a helyi önkormányzat, hanem egy szilícium-völgyi milliárdos, Sam Altman és befektetési alapja, az Y Combinator indított 2017 elején egy alapjövedelem kísérletet száz részvevővel, akik havi 2000 dollár kapnak. Az alapjövedelem gyakorlati tesztelésbe várhatóan San Francisco is hamarosan beszáll, a városi önkormányzat 2017 januárjában döntött egy alapjövedelem kísérlet indításról.
A Fidesz-KDNP politikai vaksága
A fentiek alapján számomra nagyon úgy tűnik, hogy a fejlett világ jelentős része egyre komolyabban gondolja, hogy ideje kideríteni, mi a helyzet a feltétel nélküli alapjövedelemmel. Egyre többen látják be, hogy a robotizáció és az automata termelési rendszerek miatt eltűnő szakmák, csökkenő munkakereslet, valamint az egyre növekvő vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségek árnyékában (lásd Piketty) a feltétel nélküli alapjövedelem lehet a megoldás a jövő fenyegető szociális válságára. Persze nem biztos sem a jövőbeni válság, sem az, hogy az alapjövedelem a legjobb válasz. De nem az a felelős politikus, aki csak legyint, és azt mondja, hogy majd ha baj lesz, akkor megoldjuk, hanem az, aki felméri a lehetőségeket, az egyes rendelkezésre álló eszközök előnyeit és hátrányait, és ezek tudatában képes tudatosan cselekedni.
A hazai közéleti-politikai kultúra nem a hosszú távú tervezésről és előrelátásról (vagy az erre törekvésről) híres. Éppen ezért figyelemreméltó és üdvözlendő, hogy immár eggyel több politikai erő tartja megfontolásra érdemesnek a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetését. Az pedig, hogy a Fidesz-KDNP vezető politikusai erre a szokásos legyintgetéssel, lesöpréssel reagálnak, az politikai vakság.
A kormánypárt politikusai rendre demagógiának, felelőtlenségnek nevezik az alapjövedelem bevezetésének ötletét, szemfényvesztésnek, amely romba dönti a munkavégzésen alapuló gazdaságokat. A szemellenző éppen azt nem engedi meglátni nekik, ami a lényeg: az alapjövedelem bevezetésének ötlete éppen a hagyományos, emberi munka alapú gazdaság és társadalom átalakulása, eltűnése miatt válik egyre népszerűbbé és talán szükségszerűvé.
Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!
Az alapjövedelem más célokat szolgálhat a jobb- és baloldal kezében
Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a folyó kísérletek támogatói, finanszírozói nem csupán baloldali pártok, kormányok. Az alapjövedelem bevezetésének lehetősége és programja ugyanis nem pusztán baloldali ideológiai alapon lehetséges (egyenlőség, szolidaritás, emberhez méltó élet, társadalom és gazdaság átalakítása, stb.), hanem a jelen osztályszerkezetének, gazdasági rendszerének fenntartásában érdekelt jobboldal eszköze is lehet.
Az alapjövedelem ugyanis önmagában semmit sem jelent, pusztán (természeténél fogva) azt, hogy egy bizonyos állandó pénzösszeget mindenki kap, az is, aki nem végez semmilyen fizetett munkát, aki pedig dolgozik, az még munkabérre is szert tesz (illetve bérleti díjat kap, profitot, árfolyamnyereséget vagy egyéb jövedelmet ér el). Ez nagyjából így van ma is. Az európai politikai hagyomány (görög-zsidó-keresztény hagyomány) ugyanis azon az alapon áll, hogy senkit nem hagyunk jövedelem nélkül (éhen halni). Azaz, aki önmagáról nem tud gondoskodni, mert túl fiatal, túl öreg, túl beteg, túl kevés képessége, tudása, fizikai ereje, stb. van és ezen ok(ok) miatt nincs piaci jövedelme, arról gondoskodunk. Együtt, közösségként.
A hagyományos társadalmakban ezt a feladatot a „nagycsalád” vagy az erős kötelékekkel bíró közvetlen környezet (szomszédság, rokonság) oldotta meg, majd a szakmai, vallási alapú érdekvédelmi szervezetek is felvállalták, a modern társadalmakban pedig elsősorban az állam egyik missziója.
A szociálpolitikát illetően persze mindig voltak és lesznek is, akik azt hangsúlyozzák, hogy a vannak a jövedelmet termelni valóban képtelenek, de akadnak olyanok is, akik „képesek lennének rá, de nem akaródzik nekik”. Ez a jobboldal szociálpolitikája, amelyben központi szerep jut annak, hogy megkülönböztessük az „érdemes” szegényt az „érdemtelentől”, az áldozatot a potyautastól. Ez az alapgondolat húzódik meg az orbáni közmunka-rendszer mögött is. Az kap valamit, aki dolgozik érte, aki rászolgál – függetlenül attól, hogy egyébként magának a szolgálatnak van-e bármilyen gazdasági értelme, hozadéka. De még a Fidesz is, még a jobboldal is ad, az európai hagyomány megtagadhatatlansága miatt, valamit, hacsak morzsákat is, még azoknak is, akiket dologtalannak, vagy érdemtelennek bélyegez.
A baloldal számára az ilyen megkülönböztetés, az elesettek, szegények osztályozása, a „naplopók”, az „érdemtelenek” kiválogatása ellentétes az ideológiai alapokkal.
A baloldal nem csak azért nem méricskél, mert elfogadhatatlannak tartja azt a kiszolgáltatottságot és kényszert, amit a megítéltetés létrehoz, de azért sem, mert az egyéni „érdemeket” sokkal inkább a környezeti hatások következményének, a gazdasági-társadalmi folyamatok termékének tudja be.
A baloldal abból indul ki, hogy az egyén (osztály)helyzetén kell változtatni. Vannak-e megrögzött potyázók? Bizonyára vannak. De a baloldali szociálpolitika (és politika) alapvetése az, hogy az ember(ek), ha képességeik, forrásaik, lehetőségeik adottak, akkor tevékeny és alkotó életet fognak élni. Lehetőséget kell tehát teremteni számukra oktatással, jövedelemmel, vagyonelemekkel, támogató környezettel, közösségi integrációval. stb.
Az alapjövedelem ebben az értelemben mást jelent a jobboldal kezében és mást a baloldalon. A jobboldal számára egy végtelenül egyszerű technika, amellyel letudtuk keresztényi kötelességünk (senkit nem hagyunk éhen halni) egy olyan világban, ahol egyre kevesebben jutnak munkához (technológiai fejlődés iránya) és kész. A baloldal számára azonban az alapjövedelem bevezetése önmagában semmit sem ér. A hiteles és önazonos baloldal számára az alapjövedelem bevezetése csak annyiban ér valamit, ha olyan rendszerszintű politika részeként jelenik meg, amely a lehetőségek megteremtéséről, az erőforrások (igen, elsősorban a tőke) újraelosztásáról, az egyén kibontakozásának társadalmi-gazdasági feltételeinek megteremtéséről szól. Ez a kihívás, nem az alapjövedelem!
Hogy hogyan hat, hogyan befolyásolja az egyéni viselkedést az alapjövedelem a mai világban, a jelen körülmények között, az a kísérletekből hamarosan kiderül. A programok elindultak, vagy induláshoz közel állnak, várjuk az eredményeket – bizonyára lesz mit tanulnunk belőlük. A baloldal, ha úgy tetszik, Botka László sem feledkezhet meg azonban arról, hogy célja jelenleg elsősorban nem az alapjövedelem bevezetése, hanem a jelen világ átalakítása, hogy az ne kevesek, hanem sokak (lehetőség szerint mindenki, sőt a jövő generációi) számára teremtsen lehetőséget az emberhez méltó, boldog életre.
[1] Az alaszkai Állandó Alap (Alaska Permanent Found) kifizetéseit nem sorolom a jelen alapjövedelem kísérletei közé, egyrészt mert harminc évtizedes múltra tekintenek vissza, másrészt pedig mert az olajbevételek egy részét osztja vissza, mintegy részesedésként az államban élőknek, amely hol magasabb, hol alacsonyabb összeg.
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
