Varga Mihály azt találta mondani a Nemzetgazdasági Minisztériumban egy díjátadó ünnepségen, hogy „a következő években az egyik legfontosabb feladat az ország versenyképességének erősítése, benne az állami szolgáltatásoknak a javítása” és azt is, hogy „a magyar gazdaság számára az alacsony bérek útja nem járható út, a termelékenységet kell növelni a hatékonyság, a versenyképesség javítása érdekében”. Igaz, hogy a fél ellenzék, és a gazdasághoz kicsit is konyító szakértők (egyetemi tanártól a zugfirkászig bezárólag) már évek óta ezt mondja, de azért örülünk, hogy végre ez is megvan. Mondjuk jó lett volna az elmúlt években nem az ellenkező irányba tolni a szekeret, de jobb későn, mint soha!
Nagy fejlődés ez a nyilatkozat ahhoz képest a szeptermberi naphoz képest, amikor hisztizve kérte ki magának a magyar gazdaság 69. helyre sorolását a WEF (World Economic Forum – Világgazdasági Fórum) versenyképességi rangsorában. Az eredmény azt jelentette, hogy 6 helyet csúsztunk vissza az előző évi értékeléshez képest.
„A magyar gazdaság versenyképességének nem az az elsődleges fokmérője, hogy Magyarország hányadik helyen szerepel egy kutatóintézet rangsorában, hanem az, hogy a magyar gazdaság milyen ütemben bővül, növekszik-e a foglalkoztatottság, egyensúlyban van-e az államháztartás, csökken-e az államadósság” – állt akkor az MTI-hez eljuttatott közleményben. Jaja… ez kb. annyira hihető, mintha arról adtak volna ki közleményt, hogy a magyar iskolákba nem kell WC papírt bevinniük a szülőknek, mert ott van. Nos, amennyire nincs WC papír a sulikban, annyira nem igaz az sem, hogy a versenyképességet ne jellemezné egy olyan rangsorban elfoglalt hely, amely éppen az említett versenyképesség komplex mérésének eredményét mutatja.
A rossz, illetve a folyamatosan romló helyezés bár szomorú, de korántsem meglepő például annak ismeretében, hogy GDP-arányosan milyen keveset költünk az oktatásra.
És hogy ne legyen félreértés: nem egyszerűen most költünk keveset, hanem az elmúlt nyolc-tíz év során költöttünk folyamatosan egyre kevesebb közpénzt az oktatásra.
forrás: OECD
Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!
A negatív trendet a pedagógus-életpálya modell béremelése 2014-ben megtöri ugyan, de a közoktatás bérproblémáinak korántsem teljes rendezése önmagában kevés a teljes ágazatból az évek során elvont források pótlásához.
De miért is költenénk többet? Mi köze van a tudásnak, az elméleti és gyakorlati ismereteknek, a fejleszthető készségeknek a leendő munkaerő majdani termelékenységéhez? Orbán Viktorék szerint nem sok. A miniszterelnök nem is olyan régen még arról filozofált, sajátosan értelmezve a felsőfokú végzettséggel rendelkezők legalacsonyabb munkanélküliség mutatóit, hogy a „romkomcsmák félhomályában merengő diplomásokkal” Dunát lehet rekeszteni. Majd ennek szellemében gyorsan fizetőssé (önköltségessé) tette a jogász ás a közgazdász képzés túlnyomó részét. Az elmúlt évek oktatáspolitikai felfordulásai és a forráselvonások nyomán úgy tűnik, hogy az oktatási ráfordítások szintje és az oktatási rendszer állapota Orbán Viktor kormánya szerint nem befolyásolja a hazai gazdaság versenyképességét. Vajon tényleg ez a helyzet?
Figyelemre méltó tény, hogy a WEF humán tőke index (HCI) európai rangsorának az elején az oktatásra sokat költő országokat találjuk.
forrás: WEF, Human Capital Report 2015
A humán tőke adott szintje ugyanis a termelékenység egyik meghatározó faktora, és a versenyképesség egyebek mellett a magas termelékenységről is szól, tehát nem lepődhetünk meg azon, hogy a magas humán tőke indexszel rendelkező országok versenyképesebbek társaiknál.
A 10 legversenyképesebb európai gazdaság;
forrás: WEF, The top 10 most competitive economies in Europe
A növekedéssel, versenyképességgel foglalkozó szakmai tanulmányok, kutatások egységesen hangsúlyozzák a humán tőke jelentőségét. A humán tőke fogalma tágan értelmezve többet takar a munkaerő képzettségi szintjénél, de az annak továbbra is legfontosabb, meghatározó eleme. „A humán tőkével való ellátottság szerepével minden jelentősebb növekedési, versenyképességi anyag foglalkozik és kiemeli meghatározó szerepét az elmúlt 10-20 év növekedési teljesítményeinek meghatározásakor.” (Versenyképességi koncepció, ICEG Európai Központ 2006) „Nagyon sok tanulmány számol be az oktatás és a nemzeti gazdasági teljesítmény közötti feltételezett közvetlen lineáris kapcsolatról.” (Gazdasági növekedés és emberi tőke, Petőné 2010)
Vagyis a dolgok jelenlegi állása szerint a képzettségen és a tudáson alapuló emberi tőkének meghatározó szerepe van a versenyképesség alakulásában.
Még a Matolcsy-féle MNB ügyvezető igazgatója, Palotai Dániel is egy fejezetet szentelt előadásában a humán tőke fejlesztésének fontosságának egy, a versenyképességgel foglalkozó konferencián 2016-ban. Palotai szerint egyébként érdekes módon az oktatáspolitikának arra kellene törekednie, hogy növelje a felsőoktatásban tanulók létszámát, mert a diplomások arányának növekedése a versenyképesség növekedését eredményezi. Ehhez képest az elmúlt évek során nem nőtt, hanem csökkent a hallgatói létszám a felsőoktatásban, köszönhetően részben a Fidesz-kormány oktatáspolitikájának.
forrás: KSH
Hiába tehát Varga Mihály felismerése, hogy a termelékenység fokozására, a magas hozzáadott értékű termékek és szolgáltatások arányának növelésére, valamint az innovációra kell építenünk, ha gyengén szerepelünk az innováció területén is!
Az innováció, innovációs képesség bizony ugyancsak szorosan összefügg a fejekben lévő tudással, így a magyar gazdaság mérsékelt innovációs képessége éppen az elmúlt években kivéreztetett oktatás szégyenletes állapotának köszönhető.
forrás: European Innovation Scoreboard, EU 2016
Szóval, ha a kormány végre rászánja magát a hazai gazdaság versenyképességének javítására, akkor kezdhetnék az általuk is tönkretett és alulfinanszírozott oktatás rendbetételével, például a Tanítanék Mozgalom javaslatai mentén.
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
