Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Az Index téved: a Vonát lebuzizó kampány igenis működni fog

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.
Ez a cikk több mint 3 éves.

Az Index közölt egy elemzést arról, hogy nem volt túlságosan hatásos a Vona Gábor elleni buzizó hadjárat. A cikkben leírt számokból tényleg az rajzolódik ki, hogy a kampány nem érte el a célját, de biztosak lehetünk abban is, hogy nem ez volt az utolsó karaktergyilkossági kísérlet Vona ellen, ha pedig ebből a szempontból nézzük, akkor a hatékonyságot is máshogy kell vizsgálni.

vona4-1024x684.jpg

Kép forrása: 24.hu / Neményi Márton

Az Index számai szerint a megkérdezettek 42,8 százaléka hallott Terry Black Vonát lejáratni akaró kijelentéseiről, és csupán 12 százalék tartotta hitelesnek magát Terry Blacket, és így a kijelentését. Ebből egyrészt azt láthatjuk, hogy a lényegében csak a kormánymédiában, a semmiből felépített információt is majd a lakosság feléhez el tudták juttatni néhány hét alatt. Viszont azt is vegyük észre, hogy egy viszonylag szűk kör, a lakosság 12 százaléka az, aki még a legegetverőbb hülyeséget is benyeli, ha a kormánypárti média azt mondja. Persze kérdés, hogy mennyivel emelkedett volna ez a szám, ha nem csupán a Fidesz médiája, hanem a párt vezető politikusai is azt mondják (például Orbán Viktor), hogy el kell hinni: Vona Gábor meleg.

De a cél nem is feltétlenül csak az volt, hogy az emberek elhiggyék, hogy Vona buzi. Inkább az, hogy egy olyan képet fessenek Vonáról, amelyben ő maga ellentmondásba kerül: vagy a baloldali szavazókat megszólítani akaró új stratégiájával, vagy a régi táborával szemen kelljen nyilatkoznia. Ez pedig sikerült is, hiszen Vona olyan kijelentést tett, ami nem volt a legjobb reakció, ha a baloldali szavazók megszólításáról van szó, amikor közölte, hogy ő büszke heteroszexuális.

Egy ilyen karaktergyilkos kampánynak viszont nem csupán az azonnali győzelem a célja, és ebből a szempontból most lényegtelen, hogy Vona nyert-e. Ha emlékszünk például Bajnai Gordonra és az ellene irányuló kampányra, ott is olyan állításokkal támadta őt a kormány, amelyek nem voltak igazak, vagy nem fedték a valóságot (pl.  Bajnai-gárda, öngyilkosságokért felelős a Hajdú-Bét ügyben, stb.), a cél viszont nem is az volt feltétlenül, hogy ezekben az ügyekben Bajnait kínos helyzetbe hozzák, hanem az, hogy tagadnia kelljen, és ezáltal a választók fejében képződjön egy gondolat Bajnai ügyeiről. De a Norvég Civil Alap kapcsán is ez történt: hiába van bebizonyítva az egyes kormányzati mondásokról, hogy azok hazugságok, megteremtődött az a gondolat a civil szervezetek kapcsán, hogy ezeknek van valami vaj a fülük mögött.

Ebben a keretben értelmezve Vona lebuzizása is csak egy állomás, ami lényegében érdektelen, hogy győzelemmel végződött-e, elhitték-e a választók az állítást. A lakosság 42 százaléka hallott arról, hogy van valami Vonával. Majd aztán jön a következő, és az azt követő ügy mindaddig, amíg bele nem talál a kormányzati média: lesz egy negatív állítás Vonáról, ami igaz lesz, ez az állítás pedig igazolni fogja azt a képzetet, ami az előző lejárató kampányok kapcsán létrejött. Így pedig visszamenőlegesen más súlyt fognak kapni a korábbi ügyek is, függetlenül attól, hogy a választók emlékeznek-e még rájuk.

„Emlékszel? Volt még az a buzis ügye is…”

De említhetnénk példának azt a toposzt is, hogy a németek (esetleg konkrétan maga Angela Merkel), a liberálisok vagy a baloldaliak a kontrollálatlan bevándorlás pártján állnának. Ez a toposz ma is él, pedig a menekültválság idején senki nem volt lényegében, aki az ellenőrzés nélküli menekültbeengedést támogatta. Például mi se írtunk soha ilyet, mégis gyakran a fejünkre olvassák ezt kommentben.

Egy kép marad meg csupán, nem maguk a konkrét történések, konkrét állítások. És ez a kép egyre csak bővül a befogadó újabb és újabb információszerzése által.

Tehát lényegtelen, hogy Vona most megnyerte-e ezt a lejárató kampányt, a kérdés az, meddig tudja megnyerni az újabbakat és az azt követőket. És mikor változik meg a vele szimpatizáló emberekben a róla kialakult kép.

Persze ezután az olvasó kérdezheti, hogyan lehet jól kijönni egy ilyen lejárató kampányból? A kérdés nehéz, de két dolog van, amit biztosan lehet tenni. A független médiának emlékeztetnie kell az olvasókat a korábbi hazugságokra is, és hiteltelenné kell válnia a tömegek számára a lejárató kampányokat végző orgánumoknak, hogy később se fogadjuk el tőlük a hazug állításokat.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!