Ukrán hackercsoportok által hétfőn kiszivárogtatott dokumentumok szerint Putyin Raszputyinja, a rendszer ideológiai és hatalomtechnikai megalapozója, a Krím orosz megszállásának állítólagos kitervelője, Vlagyiszlav Szurkov ruszin, magyar és román segítséggel tervezhette megszállni Kárpátalját 2014-ben.

(Kép forrása: Budapestbeacon.com)

A 2016 augusztus 28-i emailt az 1999-2011 között az Elnöki Adminisztráció vezetőhelyetteseként dolgozó Szurkovnak egy bizonytalan kilétű, bizonyos Pável Karpov (vagy N. N. Pavlov) írta. Karpov korábban Szurkov munkatársa és a nacionalista szervezetek tartótisztje volt az Adminisztráció kötelékében, majd az ún. Luhanszki Népi Köztársaság (LNR) véres születésénél bábáskodott.

Putyin szóvivője természetesen tagadta, hogy valódiak lennének a dokumentumok, de a hackereket vezető Cyberhunta nevű csapat nem tűnik kezdőnek: kedd délután feltették a netre Szurkov és felesége útleveleit, hogy bizonyítsák, tényleg sikerült ellopniuk egy gigabájtnyi adatot a nagy machinátortól. Pár napja pedig a Cyberhunta egy másik, hasonló hackercsoport-szövetségben a nemrég háza liftjében felrobbantott donecki orosz hadúr, Motorola telefonjának tartalmát tette közzé.

Az emailben Karpov csatolta egy 2016 novembere és 2017 márciusa között végrehajtandó puccs tervét, amely az ellenzék és az oligarchák megnyerésére, tüntetések és feszültségek szítására épít. Ebbe beleértendő például az ukrán önkéntes zászlóaljak felhasználása vallásközi konfliktusok felkorbácsolására, vagy éppen körmenet II. Miklós orosz cár portréival és az orosz nacionalisták új kedvenc jelképével, a Szt. György-szalaggal egyaránt. Ez a dokumentum valószínűleg frissen, augusztusban íródhatott.

Érdekesebb magyar szempontból a kárpátaljai terv, ami öt Kárpátaljával foglalkozó dokumentumból áll; ezek mindegyike 2014-ben íródott, a legkorábbi július vége előtt, a legkésőbbi augusztus közepe táján, éppen az orosz reguláris erők első nagy betörése után Ukrajnába.

Az első dokumentum tárgya a Kárpátaljai Ruszin Köztársaság kihirdetése és a hatalomátvétel a Kárpátontúli területen (megyében). Az irat számba veszi a lehetséges külső és belső ellenállás szereplőit az ukrán fegyveres szervezetektől az értelmiségig, diákokig, és a Baloga-klánig, akik „a végsőkig küzdeni fognak a golyókkal – azért, ami az övék.”

A második dokumentum 2014. július 25. és október 10. közöttre vonatkozó terveket tartalmaz, így az első dátum előtt, minden bizonnyal a nyár folyamán íródhatott. E szerint ruszin szervezetek felállításával és aktivizálásával, tüntetésekbe és rongálásokba való bevonásával, illetve a Jobb Szektorral és más „banderistákkal” harcra való uszításával teremtették volna meg Szurkovék a beavatkozás casus belli-jét.

E mellé társultak volna ruszin konferenciák és felhívások, illetve propagandakampányok. Ezek az 1991-es, a kárpátaljai autonómiát elsöprő többséggel támogató népszavazások eredményének megvalósítását követelték volna, kritizálva emellett a kormány társadalom- és gazdaságpolitikáját és követelve a nemzeti kisebbségek védelmét. A propagandával megcélozandó médiumok közül a következőket említi a terv: Duna TV, Russia Today, Rosszija 24 és Népszabadság.

Az Ukrajnai Magyar Demokrata Pártot a beindítandó Ruszin Mozgalom stratégiai szövetségeseként látja a terv, és különösen számít Gajdos István és Mihajlo Lanyo kárpátaljai Rada-képviselőkre a föderalizáció propagálásánál. Utóbbinak részt kellett volna vennie az üzletemberek összefogásában, akik utána Moszkvában vitathatták volna meg, hogy mit ígér nekik az új központ a gazdasági föderalizációról.

A harmadik dokumentum Kárpátalja föderális státuszának biztosításáról szól, amelynek október 15–25. között kellett volna végbemennie. Itt a terv azzal számol, hogy magyar, román és egyéb társadalmi szervezetek szolgáltatnak majd legitimitást. Belföldön a ruszin és magyar közösségeknek a Rada-képviselők, illetve a központi és regionális hatóságok felé megfogalmazott autonómiakövetelései töltik be ezt a szerepet.

Emellett a terv számos offenzív elemet tartalmaz: a szerző szerint mindenekelőtt feszültséget kell kelteni olyan híresztelésekkel, hogy az 1991-es autonómia-népszavazási eredményeket nem fogják tiszteletben tartani, hogy a kijevi és helyi hatóságok népirtásra készülnek a ruszinok, magyarok, és mások ellen. Figyelmeztetni kell az ukrán politikai és üzleti köröket, valamint a titkosszolgálatokat, hogy Magyarország, Románia és Szlovákia szankciókat alkalmazhat, ha akadályozzák a népszavazások megvalósítását. Az előbb említettek megfélemlítésére főként a delikvensek autóinak felgyújtása, tulajdonuk megrongálása tűnt megfelelő megoldásnak Szurkovék számára.

Ilyetén előkészületek után kezdődhetett volna az állami épületek elfoglalása, majd a katonai megszállás: autóutak és vasútvonalak lezárása, az ungvári repülőtér elfoglalása, és az újszülött kárpátaljai bábállamot Ukrajnától elválasztó „galíciai határ” megerősítése. A Munkácson székelő Ideiglenes Kormány október 20-án alakult volna meg, és már a tervhez előzékenyen csatolva volt a kormánytagok listája.

Ellentétben a valószínűleg korábbi, ruszinközpontú második dokumentummal, a harmadik már jelentős szerepet szán Magyarországnak és a magyaroknak is a terv végrehajtásában. Arra az esetre, ha Ukrajna blokád alá venné Kárpátalját, reverz gázszállítást javasol kérni, áramot és tüzelőanyagot Magyarországtól. Az Ideiglenes Kormány megalakulását magyar „politikai és társadalmi körök,” és különösen a Jobbik vezetősége volt hivatott üdvözölni, mint a magyarokkal, ruszinokkal és más kisebbségekkel szembeni népirtás megakadályozásának letéteményesét.

De volt ennél nagyra törőbb mozzanat is. A terv ugyanis megállapította, hogy érdemes volna „Kidolgozni a kérdést arról a lehetőségről, hogy Magyarországot bevonjuk Kárpátalja és az Ideiglenes Kormány védelmének ellátását érintő kérdés megoldásába, úgy, hogy magyar fegyveres erők legyenek küldve a régióba békefenntartóként, amíg a helyzet stabilizálódik. Ezeknek a céloknak az érdekében fel kell használni a megfelelő média-provokációs technológiákat (A hatalomátvétel során elkerülhetetlen áldozatok jelentős része a magyar közösség képviselőjeként lesz beállítva, akik a banderista, jobboldali erők és a Kijev-párti titkosszolgálatok kezei által estek el).”

Talán a legérdekesebb dokumentum a „Munkaterv Magyarország felhasználásáról az Ukrajnával kapcsolatos feladatok megoldásában” címet viseli, és a szeptember 10. és december között végrehajtandó feladatokat sorolja. Ez augusztus közepe felé íródhatott, és a magyar politikum – különösen a Fidesz és a Jobbik – szerepét taglalja a megszállás legitimálásában.

Felismerve, hogy a kárpátaljai magyarok kérdésének fontossága jelentősen nőtt, különösen a Jobbik-Fidesz párharcban, a terv a Kárpátalja-kérdés körüli további mobilizálást írja elő. Ennek egyik alapeleme lett volna a 2-3000 taggal alapítandó Magyar-Ruszin Kárpátaljai Autonómia Védelmének Bizottsága. Ennek fő képviselői vezető politikusok, üzletemberek, közéleti személyiségek, és különösen Fidesz- és Jobbik-vezetők lettek volna.

A Bizottságnak kellett volna tüntetéseket szerveznie, illetve kerekasztal-beszélgetéseket Kárpátaljáról, Ukrajnáról, és az EU-s szankciókról. De voltak ennél konkrétabb javaslatok is, különösen ez a szeptember végéig végrehajtandó: „A Jobbik-vezetőség vonalán kezdeményezni egy különleges meghallgatást a magyar parlamentben Kárpátalja föderalizációjáról, az ukrán helyzetről, az Oroszország elleni szankciók alkalmatlan mivoltáról (…) A Jobbik- és a Fidesz-vezetésben meglévő csatornákon keresztül hozzájárulni egy olyan magyar parlamenti különleges határozat meghozatalához, ami támogatja a magyar-ruszin autonómiát Kárpátalján, és elítéli az extremista, fasiszta erőket Ukrajnában. Ideális esetben segédkezni a határozat előkészítésében és elfogadtatásában, Magyarország és Oroszország politikai-gazdasági kapcsolatainak megőrzésével és fejlesztésével.”

Október elejére ezt javasolta a tervezet: „A Fideszben meglévő lehetőségek felhasználásával folytatni az erőfeszítéseket abból a célból, hogy erősítsük Orbán V. magyar miniszterelnök abbéli politikai és diplomáciai tevékenységét, hogy kifejezze Kárpátalja föderalizációjának hivatalos támogatását, a magyar-ruszin autonómia régióban történő megteremtése gondolatának védelmét, és az Oroszország elleni EU-s szankciók elítélését.”

Emellett a Fidesz felhasználásával tervezték meggyőzni a V4-et, akiknek szintén határozatot kellett volna hozniuk az „autonómia” támogatásáról. A Fidesz és a Jobbik vezetőit nemhivatalos vizitre invitálták volna Moszkvába, hogy koordinálják a két ország Kárpátalja – és egész Ukrajna – föderalizációval kapcsolatos lépéseit, illetve a fellépést az EU-s szankciók ellen, és a kapcsolatok (különösen a gazdaságiak) megerősítése érdekében.

Ebből a dokumentumból olybá tűnik, hogy a terv egyes részletei már a megvalósítás fázisába léptek, legalábbis a Jobbik vonatkozásában. Melegen üdvözölte például a terv az augusztus elején Budapesten tartott Ruszin-Magyar Kongresszust és az azt követő Jobbik-HVIM-tüntetést az ukrán nagykövetségnél. A Kongresszus egyébként minden jel szerint nagyjából féltucat emberből állt, és több ruszin szervezet vezetője sietett elhatárolódni tőle. A rendezvényről azonnal beszámolt a Dél-Kelet Ukrajna megszállásának médiájaként létrehozott Russzkaja Veszna (Orosz tavasz) propagandaoldal, majd a magyar putyinista Bal-Rad is fordított belőle részleteket. A résztvevők az ENSZ, az EU, az Egyesült Államok, valamint Magyarország és Oroszország vezetőihez fordultak az autonómia megteremtése érdekében, elítélve az „Ukrajnában dühöngő fasiszta csoportosulások fékevesztett dúlását.”

(Forrás: Stopfake.org)

A kongresszus magyar partnere, a Magyarok Világszövetsége jól teljesített, később pár hetente tartott Kárpátaljával kapcsolatos rendezvényeket. A terv szerint szeptember-október folyamán így a Világszövetségnek a Kárpátaljai Ruszin Világtanácsot kellett vendégül látnia Budapesten, majd hasonló határozatokat hoznia. A Gaudi-Nagy Tamás és Budaházy György előadásaival is megtisztelt revizionista hangulatú találkozó annak rendje és módja szerint le is zajlott szeptember 11-én, de erről már nem csak a Russzkaja Veszna, de az index.hu is részletesen beszámolt. A két szervezet 2015-ben is sort kerített egy találkozóra, itt Gyöngyösi Márton képviselte a Jobbikot.

Budaházy György előad (Forrás: index.hu)

Noha a fent említett, a Jobbik által szeptemberben kezdeményezendő Kárpátalja-vitanap nem jött össze, a párt kárpátaljai tótumfaktuma, Szávay István szeptember 16-án felszólalt az autonómia és a kisebbségek védelme mellett, valamint az EU-Ukrajna tárulási szerződés ellen. Felidézte azt is, hogy a Jobbik két héttel korábban javasolta egy széleskörű kerekasztal összehívását. November 18-án a két héttel korábban a donbasszi „népszavazáson” megfigyelőként ügyködő Gyöngyösi Márton ellenkezett a Parlamentben a társulási szerződés elfogadása ellen, ostorozva az Egyesült Államokat, a „szélsőségesen soviniszta” ukrán kormányt, és persze az EU-t is. Erről a felszólalásról és a magyar segítség lehetőségéről akkor hosszú interjúban mesélt Petr Gecko, a Kárpátaljai Ruszin Köztársaság önjelölt elnöke, Gyöngyösi megfigyelőtársának, Szaniszló Adriennek (az Echo TV műsorvezetője lányának) az ismerőse.

Nehéz megítélni, hogy mennyiben engedelmeskedett orosz tartótisztek utasításának a Jobbik, vagy mennyiben próbált a gazda kedvére tenni, hogy Kárpátalján a ruszinokkal szemben a magyarok, Magyarországon pedig a Fidesz helyett a saját javára fordítsa a helyzetet. Ahogy azt az Átlátszó részletesen megírta, kárpátaljai szervezetek – orosz médiatámogatás mellett – már márciusban autonómiát követeltek. Így tett májusban – nem kis diplomáciai bonyodalmakat okozva – Orbán Viktor is. Júniusban Kovács Béla, Vona Gábor és Gyöngyösi Márton Moszkvában tárgyaltak a kárpátaljai autonómiáról. A harmadik dokumentumban vázoltakkal összhangban Vona úgy nyilatkozott, hogy a Donbasszban „etnikai tisztogatás folyik, és attól tart, hogy ez várható Kárpátalján is.”

Szurkov terve, hogy a donbasszi offenzívával egyidőben a kárpátaljai autonómiatörekvések felhasználásával destabilizálja Ukrajnát, nem vált be. Hogy ebben mekkora szerepe volt a Fidesz és a Jobbik e célra való alkalmatlanságának vagy a pártok vonakodásának, abban nem igazítanak el a dokumentumok. Feltűnő azonban, hogy míg a július vége előtt írt második dokumentum a ruszin álcivil szervezetek létrehozására és felhasználására helyezi a hangsúlyt, az augusztus közepére datálható negyedik dokumentum már főként magyar szerepvállalást vizionál. Feltűnő az is, hogy az ötödik dokumentum, amely Románia bevonását részletezi, csupán a Romániai Ruszinok Szövetségét és a Nemzetközi Pravoszláv Gyűlést nevezi meg potenciális szövetségesként, míg Magyarországgal kapcsolatban a dokumentumok következetesen a Fidesz és a Jobbik vezetőségében meglévő kapcsolatokra utalnak.

A jövőre nézve fontos adalék lehet: Karpov a Szurkovnak küldött, kiszivárgott e-mailben csatolja az idén novembertől végrehajtandó destabilizációs tervet, és azt kéri főnökétől, hogy a 2014-es kárpátaljai terveken vizsgálja felül a dátumokat. Ezek szerint nem adták fel. Kérdés, hogy a Fidesz és a Jobbik hajlandó-e kijelenteni, hogy nem megy bele ilyen játszmákba.

Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!

Támogass minket bankkártyával:

Ha PayPalen vagy banki utalással támogatnál minket, klikk ide!

A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.

Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!

A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 297 állandó támogatónk van.

Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!