Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Ott szavaztak legkevesebben a Fidesz népszavazásán, ahol tényleg találkozhattak menekültekkel

Ez a cikk több mint 7 éves.

A Kocsis Máté rajongói klub lelkes tagjaként együtt fájt a szívem a Fidesz kommunikációs igazgatójával, Józsefváros polgármesterével, amint október 2-án este Orbán Viktor mögött állt. Miközben a Főnök történelmi győzelemnek próbálta eladni az érvénytelenségbe fulladt népszavazást, Kocsis arca az egész párt világfájdalmának kifejezőjévé vált. Van is oka a bánatra, hiszen az általa vezetett kerületben, ahol tavaly nyáron hetekig menekültek táboroztak, a részvételi arány nemcsak az országos, de budapesti átlagtól is elmaradt, és minden nyolcadik szavazó érvénytelen voksot dobott az urnába. Budapest talán legsokszínűbb kerülete, ahol nem kell különösebb erőfeszítést tenni, hogy a világ különböző tájáról érkező bevándorlókkal találkozz, és amelyhez hasonlókat a Fidesz propagandája általában no-go zónáknak nevezett, nem dőlt be a Fidesz félelemkeltő népszavazásának.

menekultek_03_rev_1.jpg

(Fotó: Népszabadság / Reviczky Zsolt)

A főváros leggyengébb részvételi arányát produkáló VIII. kerületben a több mint 55 ezer választókorú lakosból alig 15 ezer, vagyis a választók alig több mint egynegyede (27 százalék) szavazott nemmel a „kényszerbetelepítésre”. És noha Józsefvárosban hagyományosan alacsony a választási részvétel, Kocsis Máté ebben a kampányban talán minden más polgármesternél inkább kitett magáért, hogy belerémissze a szavazásba az embereket. És ő a kampányt nem most kezdte, már tavaly nyáron is gyerekeket rémisztgető és a Köztársaság teret piszkító menekültekkel haknizta végig a helyi és országos sajtót.

A közeli Keleti pályaudvari tranzitzónából százával jártak ide át naponta a menekültek. Ehhez képest a Köztársaság tér lakóiban sem mutatkozott óriási részvételi hajlandóság. A tér és környékének házait magába foglaló négy szavazókörben (25., 26. 27. és 47. szavazókörök) még az alacsony kerületi átlagtól is elmaradt a 31,57 százalékos részvételi arány.

De nem Józsefváros az egyetlen hely, ahol a menekültekkel, bevándorlókkal és kulturális sokszínűséggel való találkozás nem fűtötte a választók részvételi lelkesedését. Szintén sereghajtó lett az a Terézváros, amely otthont ad a menekültválság egy másik helyszínének, a Nyugati pályaudvarnak. Erzsébetváros Keleti pályaudvarhoz közelebb eső utcáiban is egyharmad alatt marad azon lakók száma, akik elmentek és nemmel szavaztak, a négy szavazókör 32,48 százalékos részvételi aránya pedig szintén a kerület átlaga alatt van egy hajszállal. Ugyanez a helyzet Zugló Keletihez közeli környékein is.

Mindegyik felhozott példában két közös elem van: 1. a választói hajlandóság és a nemmel szavazók aránya elmaradt még az amúgy sem fényes országos átlagtól is, és 2. a környék lakói nemcsak a Fidesz médiabirodalmának propagandaanyagaiból, hanem saját tapasztalatukból ismerik a menekülteket. Terézváros és Erzsébetváros ráadásul még egy másfajta kulturális sokszínűséggel is családias viszonyt ápol: mivel itt terül el a bulinegyed, a külföldi turisták látványa nélkül sem lehet itt megtenni egy lépést. (Ha tippelni kellene, a városi köztereket lakóktól elvevő turizmusipar ellen valószínűleg nagyobb számban szavaznának az itt élők, mint a menekültek ellen – tegyük hozzá, joggal.)

Nincs ebben semmi újdonság. A nyugat-európai példák is mind azt mutatják, hogy a szélsőjobbos gyűlöletpolitikának épp ott a legkisebb a vonzereje, ahol olyan emberek is élnek, akik ellen a gyűlöletkeltés szól. A francia Nemzeti Front nem azokban a külvárosokban hasít, ahol a bevándorlók leszármazottai és a „fehér, őshonos” lakosság együtt él, hanem azokban a kertvárosokban, ahol az ilyen jellegű különbségeknek nyoma sincs. Az új német szélsőjobboldali AfD sem a „multikulti” Berlinben tarol, hanem a kelet-német tartományokban, ahol bevándorlót szintén csak nagyítóval lehet találni.

Ha évek óta vietnami a főbérlőd, török a szomszédod és egy környéken élsz együtt tíz különböző országból származó emberrel, akkor a polgármestered hiába huzat körbe bringával olyan feliratokat, melyek szerint a muszlim szomszédod és a 9-es buszon veled utazó kínai kisiskolás szörnyű veszélyt jelent rád nézve, nem fogsz bedőlni.

Ez egyébként azt is jelenti, hogy bármennyire is megpróbálja ellehetetleníteni a kormány, a bevándorlók és leszármazottaik képesek integrálódni a helyi közösségekbe, békésen élni bennük. Annak ellenére, hogy a fideszes propaganda ezt sugallta volna, a pesti kerületekben nem érzékelték nagyobb arányban veszélynek a migrációt, mint az ország többi részében. És a tény, hogy a migrációval találkozók ugyanannyira kevéssé vagy még kevésbé érzékelik veszélynek a migránsokat, jól mutatja, hogy az egész népszavazás mennyire nem az emberek hétköznapi tapasztalatairól, hanem a központból irányított hangulatkeltésről szólt.

Ez persze nem jelenti azt, hogy legyintenünk kellene a 3,2 millió nemmel szavazó félelmeire, le kellene néznünk őket vagy tudatlannak kéne bélyegeznünk őket. Hiszen jól látjuk – a fenti példák, és a népszavazás végkimenetele is bizonyítják – a magyarok nem születtek megátalkodott gyűlölködőnek. Azt kell csak megértenünk, hogy milyen érvekkel és hogyan sikerült a Fidesznek egy olyan nyilvánosságot teremtenie, ahol a migráció kérdése a legfontosabb nemzeti sorskérdésként merült fel a választók több mint egyharmada számára (túlnyomórészt nem azok számára, akik találkoztak is a jelenséggel). És ha megértettük, hogy hogyan volt képes a Fidesz ezeknek az embereknek a hétköznapi tapasztalatait a félelem és idegengyűlölet irányába csatornázni, akkor pedig egyetlen, igaz nehéz, de elengedhetetlen ugrás van hátra: ezekre a hétköznapi tapasztalatokra érzékeny és hatékony válaszokat adni, nem pedig álmegoldásokat, mint a kormány teszi.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.