Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Akik Soros pénzén melóznak az állam helyett, mehetnek a levesbe

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.

Az idegengyűlölő referendum elhasalt, újabb ellenségre van szüksége a kormánynak, akivel operettháborúzhat. Előre rettegnek a civilek: Németh Szilárd már múlt héten elhazudta, hogy megpróbálja ráküldeni a titkosszolgálatokat a Soros Györggyel együttműködő szervezetekre.

Hadd hívjam fel a figyelmet arra a kemény tényre, hogy a Fiatal Demokraták Szövetsége 1989-ben hárommillió forintot (mai értékén 60 és 100 millió forint közötti összeget) kapott hálózatépítésre.

Ugyanennek a pártnak a vezetője, a hajdani első magyarországi Soros-ösztöndíjasok egyike, bizonyos Orbán Viktor 2010-ben személyesen állapodott meg Soros Györggyel arról az egymillió dolláros felajánlásról, amellyel a megátalkodott tőzsdespekulánsként emlegetett emigráns magyar a vörösiszap-katasztrófa kárainak helyrehozásához járult hozzá.

6ojyurs6drrckedls.jpeg

(Fotó: Botos Tamás / 444)

A kormány legújabb koncepciós vizsgálatát éppen ezért célszerű volna önmagával kezdenie.

Közvetlenül utána folytathatják a rengeteg kórházzal, ahová Soros-pénzből kerültek CT és MRI készülékek, és az egyetemekkel, ahová az ő alapítványa vett fénymásológépeket; nem szabad kihagyni az összes létező általános iskolát, amelyek tanulói éveken át kaptak ingyen ebédet a kilencvenes években a Soros Alapítványtól.

Ezek persze csak a kezdetek, azóta számos hasonlóan veszélyes ügyet finanszíroztak már Soros-pénzből, például nyomortelepek rehabilitálását Lázár János polgármesterkedése idején Hódmezővásárhelyen és több másik településen, a haldoklók méltó kísérését biztosító Hospice Alapítány működését, a Göncz Árpád által alapított, fogyatékosokat segítő Kézenfogva Alapítványt, és számos romákat, melegeket és más kirekesztett csoportokat, valamint bántalmazott nőket és gyerekeket képviselő érdekvédőt és jogsegélyszolgálataikat.

Németh Szilárd ilyen alapon nekimehet például a jogvédő TASZ-nak, akik Orbán Viktort is képviselték már peres ügyben; a szintén jogvédő Helsinki Bizottságnak, ahol Lázár János gyakornokoskodott, azoknak a szervezeteknek, akik a 2006-os rendőri erőszak áldozatait képviselték, vagy a Gyurcsány-kormány ellen együtt pereskedtek az akkori ellenzékkel Brüsszelben. De ha már Soros, akkor lehetne támadni a Közép-Európai Egyetemet (CEU), ahol számos mostani Fidesz-potentát mellett Kovács Zoltán kormányszóvivő is végzett.

Persze, erre mondja Németh, hogy a karitatív tevékenységet nem vizsgálnák, csak a politikait. Ugyanakkor 22 civil szervezetet emleget, akikre már nekilátott rászabadítani a titkosrendőröket. Ugyanúgy össze fogják mosni a civilek közpolitikai tárgyú működését a hatalom megszerzésére való törekvéssel, ahogyan ezt a norvég csörte idején láttuk.

Ott sem találtak semmit végül az ellenőrzések, de ellehetetlenítették több fontos civil szervezet munkáját. Számos, az ország iránt elkötelezett civil szakembert lehetett kikészíteni a feketeautó-metódussal: már önmagában megbénítja az embert a félelem, hogy mikor csap rá be újra egy NAV-ellenőrzés, aminek egyetlen célja az lesz, hogy hibát találjon. Tudunk sokórás NAV-os vallatásokról, és olyan civil szervezetekről, akik az egyik lezajlott vizsgálat után kaptak a nyakukba még egy ugyanolyat. A szakmai munkájukban akadályozza őket, akár súlyos anyagi nehézséget okoz nekik, hogy egy vagy több munkatársuk teljes munkaidejét elviszi az az ellenőrzések papírigényének a kiszolgálása. Hiába nem talál semmit a vizsgálat, ha egyszer lefoglalja a szervezet kapacitásának egy tekintélyes részét.

Úgy tűnik, amikor a kormánynak nincs jobb ötlete az operettháborúskodásra, akkor újra előveheti a civileket, hogy rajtuk bizonyítsa a hatalmát. Ezzel azonban az ő hibáit kompenzáló, a társadalmat működtető, létfontosságú szereplőket tesz tönkre.

A Soros-támogatásokat lehet kritizálni, lehet velük elégedetlennek lenni. De hogy azok ne a magyar társadalom szolgálatára lennének kiosztva, a legostobább aljas hazugság. Épp ma írta meg a Drogriporter jogásza, Sárosi Péter, hogy a nagy leleplezésként tálalt DC Leaks papírokból sem derül ki semmi törvénytelenség vagy megátalkodottság. Ez sokunk számára evidens, mégis le kell írni, mert ezt azoknak is el kell mondanunk, akik nem látták még közelről a civil szférát.

A legszomorúbb, hogy Soros Györgynek legfeljebb rosszul esik, de nem teszi tönkre sem őt, sem az ő pénzéből működő Nyílt Társadalom Alapítványokat egy ilyen buta és álságos támadás. Nem is először találkoznak ilyennel: kaptak már ilyet a híresen brutális Azerbajdzsánban, Erdogan illiberális Törökországában, Putyin Oroszországában. A központi hatalomnak ez a koncepciós hajszája azonban hatékonyan tönkretehet olyan civil szervezeteket, akik évek, évtizedek óta a magyar állam mulasztásait és igazságtalanságait kompenzálják, egy összeomló társadalomban életmentő szolgáltatásokat nyújtanak családoknak, nehéz helyzetű embereknek, és eközben világbajnok módszertanokat dolgoznak ki.

A magyar civil szférában ugyanis, bár ez nem feltétlenül látszik ebben az ellenszélben, hatalmas tudományos, szakmai és menedzsment-tapasztalat, sok kreativitás, fontos naprakész tudás halmozódott fel.

Egy valamirevaló kormánynak nem kellene feltalálnia a spanyol viaszt, csak hallgatni azokra a szakmabeliekre, akik kipróbált módszerekkel képesek akár egészen kilátástalan helyzeteket is hatékonyan kezelni.

A civilek mindezt a munkát és tudásfelhalmozást most már jó ideje egyre nehezebb körülmények között, javarészt állami támogatás nélkül végzik, a szakértelmüket pedig ingyen odaadják.

Ezeket az embereket küldi most padlóra a híresen puha fülű legfőbb rezsiharcos, ez a kivételesen intelligens ember, a hajdani birkózó Németh Szilárd. Valaki szólhatna neki, hogy a sportegyesületek is civil szervezetek. Amúgy.

A sportklubokon át a semmibe folyó TAO-pénzeket például senki nem ellenőrzi, ahogy az uniós támogatás elvoldemortozása miatt sem fog senki börtönbe kerülni Magyarországon. A hatalom nem támogatja azokat a civileket, alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek valóban segítenek az itt lakó polgároknak, ehelyett akadályozza, elpusztítani akarja őket. Mindeközben a hatalmon lévők zsebében landolnak a pénzek, melyek az állampolgárok életének könnyítésére, jólétének megteremtésére kéne, hogy menjenek. Ha a kormánynak egy csöppnyi esze volna, még dicsekedhetne is azzal a munkával, amit kellően elkötelezett emberek helyette végeznek el.

A szerző az OSF kommunikációját esetenként külsősként segíti

 

Olvass tovább!