Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Visszavonul-e Bayer Zsolt, ha visszadja mindenki a kitüntetését?

Ez a cikk több mint 5 éves.

Az adott keretek között a legjobb tiltakozási forma Bayer Zsolt munkásságának állami kitüntetése ellen a kitüntetések visszaadása. De ezzel is van probléma. Ugyanis nem fog célt elérni. A kereteket pedig mi alakítjuk. A gond épp az, hogy nincs keretünk valódi változás elérésére.

image_15.jpg

Fotó: Bayer Zsolt / hvg.hu

Érzésem és érzékelésem szerint Bayer Zsolt kitüntetésével nem az a felhorgadók problémája, hogy Bayer jobboldali, hanem az, hogy rasszista, uszító, antiszemita és gyűlöletkeltő. Azt pedig biztosan állíthatjuk: attól, hogy valaki jobboldali vagy fideszes, még nem lesz rasszista, uszító, antiszemita és gyűlöletkeltő.

Nyilván kurzuslovagok mindig is kaptak kitüntetést Magyarországon, kapott már Bencsik András, Stefka István, vagy éppen Bolgár György is. Ezzel is van gond, de ezt már megszoktuk.  

Valójában az oldalhűség, az árokásás nem érdemelne kitüntetést. Az újságírói teljesítményre pedig van egy csomó szakmai díj. Van jobbos is, meg balos is, és számos tényleg független. Persze tudjuk, hogy a politikai szereplők oldaltól függetlenül szeretik az államot arra használni, hogy saját kegyeltjeiket jutalmazzák, jól végzett pártpolitikai szolgálataikért. Ez nincs így jól, már ezért is bőven lehetne tiltakozni.

Bayer esete azért más, mert az újságírói munkássága sokak számára már túllép a társadalom által elfogadott normális morális kereteken. Az állam pedig ezt a tevékenységét is legitimálja augusztus 20-án átadott kitüntetésével, mondhatnak bármit.

(Kérem a kedves olvasót, bár nem fenyeget ez a veszély, de ha mégis valamilyen véletlen folytán valaha újságírói tevékenységért állami kitüntetést fogadnék el, akkor várjon meg az utcán, és pofozzon addig, amíg vissza nem adom.)

De a bayeri felhorgadás szerintem nem ez ellen szól (persze nyilván van akinek erről szól). Ez a felhorgadás része annak a felhorgadás-sorozatnak, amit 2014 óta látunk. Ahogy a Fidesz egyre inkább foglalja el a magyar államot, az érdemi politikai képviseletétől megfosztott, földbedöngölt balliberális szavazók egy-egy ügy mentén robbantják a politikai döntéshozatalba be nem csatornázott véleményüket. Ilyen volt például a Quimby tusnádfürdői fellépésekor kitört botrány is .

És vannak olyan esetek, amikor ez a felhorgadás találkozik az alaptáboron túlmutató értelmiségi, sőt, nem értelmiségi egyetértéssel is. Bayer Zsolt ügye szerintem ilyen. Bár nem gondolom azt, hogy vidéki kőművesek felháborodottan írnának Áder Jánosnak, vagy percenként nyitogatnák a 444-en a folyamatosan frissülő cikket, hogy megtudják, ki mindenki adta vissza a díjat, de ha eljut hozzájuk a hír, és Bayer leírt mondatait meglátják, bizonyosan nem fogják helyeselni azokat. Persze tenni se fognak ellene semmit.

A probléma az, hogy a kitüntetést visszaadók se tesznek a morális felháborodáson túl semmit.

Merthogy a probléma valójában nem az, hogy Bayert kitüntették, ez csupán tünet. A probléma az, hogy ma Magyarországon állami dicséret mellett, sőt az állam által finanszírozva, sőt állami plakátokon lehet uszítani, gyülőletet kelteni. A valós problémánk ez.

Ezt viszont nem oldják meg a visszadott kitüntetések, még ha szimpatikus gesztust is gyakorolnak vele a kitüntetést visszaküldők, és sok ember számára adnak értékítéletet, jelezve, hogy ez a Bayer-féle mentalitás az, amiből nem kérünk.

Ezt a helyzetet az oldaná meg, ha nagy társadalmi támogatottság mellett tudnánk változást követelni, és ezzel változást elérni. Így lennénk képesek becsatornázni a saját véleményünket is a döntéshozatalba.

Hogyan valósítható meg mindez? A megoldások sajnos a „könnyebb mondani, mint csinálni” kategóriába esnek.

Nyilván a legegyszerűbben elmondható verzió a kormány leváltása és egy olyan új kormány alakítása, amelyik ilyen gonoszságokat nem csinál. Csak hát itt a kivitelezés a probléma, és a kivitelezéssel is a fő gond az, hogy visszaemlékezve például a 2004-es kettős állampolgárságról szóló népszavazásra, vagy ránézve a Jobbikra a cuki köntös alatt, nem nagyon tudunk olyan kormányképes alakulatot mondani, aki ezt megoldja.

Ennél kicsit egyszerűbb, viszont rövid távon kevesebb reménnyel kecsegtető megoldás, hogy szerveződni kell. Például kihasználni a morális felzúdulásokat, hogy azokat érvényes, eredményes, az értelmiség problémáin túlmutató, mindenkit érintő ügyeket felkarolni és vinni képes társadalmi csoportokba, mozgalmakba csatornázzuk be. Méghozzá cselekvéssel.

Persze jelen állás szerint ez mind bullshit, nem létező dolgok halmaza, hiszen nincs nagy támogatottságú, általános társadalmi mozgalom a baloldali-liberális politikai térfélen, és a létező pártokban nem látjuk a potenciált a valós politikai képviseletünkre.

Pont ezért lesz érvényes és jelentős egy ilyen cselekedet, mint a kitüntetések visszaküldése már önmagában is. És pont ezért nem elégséges. A fantáziánknak és a tettrekészségünknek nem szabad itt megállnia, ha valóban szeretnénk azt, hogy Magyarország a mi hazánk is legyen.

Ennek a fantáziának pedig a politikai tér kibővítése felé kell mozognia, a cselekvések lehetőségének kibővítése és egymásba csatornázása felé, sőt, új politikai tér létrehozása felé. Mert az állandó felhorgadásokkal nem érünk el valódi változásokat. Marad a zsörtölődő, magába roskadó, örök vereségre ítélt felhorgadás.

A cikk megírása alatt 8-an adták vissza lovagkeresztjüket.

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.