Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Balog úgy adott, hogy inkább nem adott a pedagógusokkal folytatott „vitán”

Ez a cikk több mint 8 éves.

Kezdjük az elején: a vita az nem az a műfaj, ahol meghallgatom a panaszokat, bólogatok, és aztán elmagyarázom, hogy minden marad a régiben, mert jó az úgy, ahogy van.

A vita az, amikor két fél érvel a saját igaza mellett, de (ideális esetben) a végén konszenzusra jutnak. Tegnap nem ez történt.

Balog Zoltán nagy garral levonult Miskolcra, hogy „helyén kezelje” a problémát, és meghallgassa a pedagógusok panaszait. Hogy miért tette, az nem kérdés: lépnie kellett a miniszternek, mert azt már nem lehet figyelmen kívül hagyni, ha több mint 23 ezren tiltakoznak valami ellen. Ilyen eddig ezzel a kormánnyal nem történt, hogy egy szakágban szervezetten lépnek fel a rendszer ellen.

d_vaj20160127006.jpg

(Fotó: MTI / Vajda János)

A pedagógusoknál átszakadt a gát, és miután a Miskolci Herman Ottó Gimnázium terítette a lapjait, eltűntek a gátlások, megállíthatatlanná vált a tiltakozási hullám.

Az elmúlt napokban a Fidesz végigzongorázta az összes, eddig jól kipróbált módszerét. Kiállt Lázár János (neki mondjuk mi köze hozzá?) és megfenyegette a pedagógusokat, méghozzá az ő kezében lévő egyetlen eszközzel, a bürokráciacsökkentéssel.

Aztán jött Czunyiné Bertalan Judit (akinek konkrétan az a munkája, hogy egyfajta kiállítható vudubabaként viselje az oktatási rendszer felé áradó elégedetlenséget, méghozzá faarccal), és elmondta, hogy folynak a szakmai egyeztetések, ne türelmetlenkedjen senki, el lesz minden intézve.

És ezek után, a torta tetejére pöttyintett hab Kósa Lajos volt, akit betereltek az ATV-be, hogy hülyeségeket beszéljen az integrált oktatásról (amiről valószínűleg vajmi kevés fogalma van), de elejtse közben a később idézhető mondatot: „soha nem látott módon nő a tanárok bére”. Ja, és hozzátette azt is, hogy a magyar oktatási rendszer egésze, ha az oktatás átlagát nézzük, akkor nem jó, hanem inkább rossz teljesítményt mutat.

Mindez egy célt szolgált: hogy megteremtsék azt a kommunikációs közeget, ahol a fenyegetett, lenyugtatott majd munkájában megkritizált pedagógusok harcát hitelteleníthetik, ellehetetleníthetik. Elmagyarázták, ha csak burkolt formában is a köznek, hogy a pedagógus fogyóeszköz, leépíthető, elbocsájtható. A kormányzati intézkedések egy folyamat részei, ezért az elégedetlenség indokolatlan, mert bárhová kifuthat a dolog. És ha az oktatási rendszer e pillanatban szar, annak ezek az elégedetlenkedő pedagógusok az okai, akiknek semmi sem jó, pedig nő a fizetésük, de nem jól végzik a munkájukat. Pedig még a problémáikat is meghallgatják.

Na, ez volt az a közeg, ami megágyazott Balog tegnapi produkciójának.

A miniszter ugyanis a szakmai fórum leple alatt nem tett mást, csak hagyta, hogy egy kicsit kieresszék a gőzt a felhúzott pedagógusok. Mondják csak el, hogy mi nyomja a szívüket, hátha attól lenyugszanak egy kicsit. Az álcázott „beszélgetés” arra ugyan jó volt, hogy Balog végre átlássa, az általuk létrehozott rendszer milyen mélyen rombolja az oktatás színvonalát, a pedagógusok lelkét és a diákok fejlődésének lehetőségét.

De ha mondjuk valaki azt hitte, hogy Balog érdemben fog reagálni ezekre a kritikákra, az nagyon naiv. Mert a miniszter ugyan bólogatott és időnként még beszélt is, de a szavai mögötti, kódolt üzenet hamar egyértelművé vált: Az, amit ti akartok, nem lesz. Az lesz, amit mi akarunk. De, csak hogy ne tűnjön úgy, hogy ez egy diktatórikus rendszer, dobunk nektek is egy koncot.

Ugyanis az egy odavetett, de semmire sem jó konc, hogy eltörlik a minősített pedagógusok tanfelügyeleti vizsgálatát. Mert ráadásul még csak nem is eltörlik, ahogy Balog fogalmazott, hanem csak felfüggesztik, három évre. Balog szerint ezt a kijelentését taps fogadta. Vagy talán inkább a cinikus engedmény miatt érzett döbbenettől leesett állak koppantak a földön…

Mit adott tehát a miniszter? Semmit. Adminisztrációs terhek csökkentését említi, ezzel magyarázza, hogy a tanfelügyeleti rendszer felfüggesztése jó dolog. Nem az, és nem jó. Mert nem ezt kérték a pedagógusok. Az adminisztrációs terhek ugyanis nem csak ebből (sőt, tán legkevésbé ebből) állnak. Csöndesen jegyezzük meg: a pedagógusok már megírták a portfóliókat (és a tanfelügyelők is bemagolták a minősítési rendszert), vagyis e pillanatban az, hogy mégsem lesz ellenőrzés, nem más, mint az ő munkájuk arcul köpése. Mert felkészültek, mert dolgoztak már vele, mert bár ők nem kérték és nem akarták, de rájuk kényszerítették, most pedig eltörlik. Ezt találta hát ki az agytröszt, hogy ezzel lehet betömni a pedagógusok száját. Vagy legalábbis így lehet kikacsintani a tömegre: látjátok, feleim, mi megadtuk nekik, amit kértek, ha ezután is elégedetlenek, akkor már tényleg magukra vessenek.

Hogy mennyire van tisztában Balog Zoltán azzal, mi folyik ma az iskolákban, arra a TV2-n csütörtökön adott interjúja tökéletes példa. A miniszter szerint „a világ változik, és ha versenyképesek akarunk maradni, nem csak többet kell dolgozni, de a diákoknak is többet kell tanulniuk, ebben meg kell megtalálni a megfelelő arányt.” Nos, azt a pedagógusok többsége például pontosan tudja, hogy a diákok átlagosan 35 tanórát ülnek végig egy héten. És hogy ha emellett lelkiismeretesen készülnek is ezekre az órákra, akkor bizony jelentősen túl vannak terhelve. Az is ismert tény a pedagógusok körében, hogy a jelenlegi kerettantervek jócskán meghaladják a megtanulható tananyag-mennyiséget, óriási terheket róva ezzel a diákokra. Ha ehhez hozzátesszük, hogy Magyarország rendre nem teljesít jól a nemzetközi felméréseken, akkor talán már érthető: választani kell mennyiség és minőség között. Balog valamiért a mennyiségre szavaz…

Balog tegnapi produkciójának ez volt az elsődleges célja: hogy kifelé prezentálja a kormány együttműködési hajlandóságát. Az ugyanis a társadalom nagyjának semmit sem mond, hogy olyan emberekkel ültek le ehhez a kerekasztalhoz, akiket a pedagógus társadalom nagy része nem tekint tárgyaló partnernek (például az állami fenntartású Nemzeti Pedagógus Karral).

És mit várhatunk még? Nem sok jót. Balog ugyanis kijelentette: nem engednek az állami fenntartó rendszerből. Vagyis marad a Klik, és így maradnak a problémák is. Történt tehát bármi előremozdulás? Kell örülnünk?

A kérdésre újfent (minden elismerés érte) a Miskolci Herman Ottó Gimnázium nyílt levele válaszol. Igen, egy újabb levél, egy nappal az egyeztetés után.

Hat pontban sorolják fel, hogy mi mindenen kellene változtatni. Köztük van a túlzott központosítás is (amit ugye Balog elutasított), de a következetlen és egymással sem koherens változtatások, reformok kapkodó egymásutánisága, az ellehetetlenülő kompetenciafejlesztés, a túlzott adminisztrációs terhek (igen, még mindig!), a pedagógusok bérezése (igen, még mindig!) és a kerekasztal, mint műfaj maga, ebben a formájában, ahogy ezt a kormány intézi.

Rendszerszintű, mélyre nyúló problémák ezek, amelyeken nehéz lesz változtatni. A legnagyobb kérdés ezek után már csak az: a kormány akar-e foglalkozni ezekkel a problémákkal, vagy továbbra is csak a port hintik a szemünkbe?

A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 135 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.