Nabil Shaath Palesztina első külügyminisztere, az Oslói egyezmény létrejötte idején vezető tárgyaló, jelenleg a Fatah központi bizottságának rangidős tagja és a párt nemzetközi kapcsolatainak biztosa. A Kettős Mérce tudósítója a Palesztin Hírközlési Vállalat meghívására járt, több más magyar újságíróval egyetemben a palesztin területeken – az alábbi interjú ebből az alkalomból készült.

UNWRA Am’ari menekült tábor – a szerző felvétele

– Mi történt az oslói egyezmény óta? Mi a mai valóság belőle? Izrael mely pontokat sérti meg a leginkább?

– Az egyike voltam azoknak, akik nagyon keményen dolgoztak a békefolyamaton, beleértve Oslót is. Ott voltam a Fehér Házban aláírni az egyezményt, én voltam az első palesztin külügyminiszter, én voltam a tervezési és nemzetközi együttműködésekért felelős miniszter, ott voltam tehát az elejétől. 1993-ban írtuk alá az egyezményt, és azt hittük, hogy lesz egy független Palesztin Állam Izrael mellett, békében, legkésőbb 5 éven belül, 1998-ra – addigra a szükséges változások befejeződnek, és lesz két független állam egymás mellett.

Izraelnek ki kellett volna vonulnia Ciszjordániából és Gázából. Az oslói egyezmény megköveteli, hogy egyetlen egy további házat se építsenek.  Arról szóltak a folyamatos tárgyalások, hogy az egyezmény előtt épített telepeken élőket hogyan kárpótolják, vagy akarnak-e az érintettek palesztin állampolgárok maradni. 160.000 telepes volt akkor, most, 20 évvel később 670.000 telepes van, azaz négyszer több. Ciszjordániának egykor 2%-át tartotta Izrael ellenőrzése alatt, most, 20 évvel később 62%-ot. Egykor a vízkészlet 20%-a volt a fennhatóságuk alatt, most 92%. A valóságban az oslói megállapodás katasztrófa volt, abban az értelemben, hogy 20 év alatt, ahelyett, hogy vége lett volna a megszállásnak és egy független állam épült volna ki, elvesztettük a területeinket, elvesztettük a földünk, elvesztettük a vizünk és elvesztettük a polgáraink harmadát azzal, hogy elszakították Gázát Ciszjordániától. Az izraeliek teljesen lerombolták Gázát, és fizikailag is elszigetelték a többi palesztintől.

Az első két évben a dolgok reménykeltőek voltak, mert ott volt Rabin, az izraeliek vezetője és Arafat, akik tényleg akarták a békét. De Rabint szélsőséges izraeli zsidók meggyilkolták, miközben a békéért állt ki Tel-Avivban 1995 novemberében. Arafatot szintén meggyilkolták, megmérgezték  2003-2004 során.* Elvesztettük azt a két vezetőt, aki tényleg hitt a békefolyamatokban. Ebből adódóan az első két év után már nehezen lehetett bármilyen előrelépést érzékelni. A telepbővítések lényege, hogy gyarmati viszonyt épít ki Izrael a megszállt területeken.  Elvették az emberektől a szabadság reményét. A palesztinok ma attól félnek, hogy a végén kidobják őket a földjükről. Huszonkét évvel az oslói egyezmény aláírása után, majdnem mindent elvesztettünk, amiért küzdöttünk.

– Pár nappal ezelőtt itt járt John Kerry. Mi volt a látogatása célja, és fog ez változtatni valamit?

– Nem, Mr. Kerry látogatása nem fog semmin változtatni. Mr. Kerry egy nagyon kedves ember, intellektuális, ismerem őt évek óta. De elsősorban egy olyan államfőt képvisel, aki egy év múlva leköszön. Ebből következően 8 évvel, illetve most 7 évvel Mr. Obama adminisztrációja után – ami úgy kezdődött, hogy Mr. Obama elkötelezte magát egy független Palesztin Állam létrejötte mellett, a telepbővítések leállítása mellett, a palesztin nép másfajta élete mellett, békében az izraeliekkel – most azt mondja, hogy már nincs több idő, nincs ideje bármit is tenni. Ha megnézzük az elnökválasztás jelöltjeinek retorikáját, itt van pl.Mr. Trump, istenem.. én semmilyen reményt nem látok arra, hogy az USA-tól támogatást kapjunk az ügyünkhöz.

Kerry most csak azért jött, hogy bizalomépítő intézkedésekről beszéljen. Azt mondta, vessünk véget az intifádának. És ha ez megtörtént, akkor adhatnak nekünk területeket abból a 62%-nyi részből, amit az izraeliek elvettek, talán csökkenteni tudják Gáza elszigetelését, lehetséges, hogy adnak kétszáz millió dollárt. Ez mind semmit nem jelent, és az egész megfordítható. Az izraeliek ma könnyűvé tehetik az átkelést,  de holnap azt mondhatják, hogy biztonsági problémáink vannak, nem fog menni. Valójában ma az amerikai adminisztráció egyáltalán nem ígér semmit, ami politikailag meg tudná oldani az ügyet, a palesztin nép szabadságát és az izraeliek és palesztinok békéjét. Én nem látok ilyesmit, Kerry nem utalt erre, és kevés reménykeltő dolog hangzott el.

– Mit gondol az Európai Unióról?

– Mindannyian jobban hiszünk Európában. 14 évig külügyminiszter voltam, és sok időt töltöttem Európában. Azt gondolom, hogy Európa több ígéretet tesz nekünk, egy sokkal realisztikusabb béke elérésére. De az Uniónak nincs közös külpolitikája, és minden európai ország élhet a vétójával, konszenzusra jutni tehát nem könnyű. Ettől függetlenül az EU és az egyes európai országok a palesztinok legnagyobb támogatói. Európa ma növeli a nyomást az izraeli telepeken, hogy előírja, minden terméken fel kell tüntetni a pontos eredetet,  hogy a fogyasztó tudja, ha a termék illegális körülmények között keletkezett. Európában sok ország elismeri a Palesztin Állam létezését (Svédország, Izland, Ciprus, Málta és a kelet-európai országok többsége), sok nagykövetségünk is van, és mindez azt mutatja, hogy ezek az országok elköteleződtek a jogaink mellett. Magyarországgal is teljes körű a politikai kapcsolatunk, ahogy az EU keleti országainak többségével. Több nyugat-európai parlament javasolta, hogy a kormány ismerje el Palesztinát, mint az alsóház Nagy-Britanniában, a parlament Franciaországban, Írországban, Luxemburgban, Szlovéniában, Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában. Szóval Európa egy lépést tett előre. Úgy gondolom, hogy ha Európa együtt az USA-val, talán Oroszországgal, Kínával és másokkal, létre tud hozni egy nemzetközi fórumot, ahogy az iráni fórum esetében történt, akkor a békefolyamat sikeres lehet.

– A mostani események, mint a menekültválság vagy az Iszlám Állam létezése mennyire vannak hatással a palesztin helyzetre, illetve Izraelre?

– Természetesen hatással vannak ezek a fejlemények a palesztin-izraeli helyzetre is, és ma látni kell, hogy a szíriai helyzet, ami az Iszlám Állam nevű borzalomhoz, ehhez a szörnyű állapothoz vezet, elsőbbséget élvez. Most voltam Moszkvában , és az biztos, hogy ma az oroszok, hiába a barátaink, sokkal inkább a szíriai helyzetre és az Iszlám Államra koncentrálnak. Most vesztettek el egy repülőt, felrobbantották Egyiptom fölött, meghalt 212 orosz. Azt mondtam nekik, megértem. Ha én volnék Hollande, Franciaország elnöke, a legfontosabb az volna nekem, hogy véget vessek a terrornak, amit azok az emberek csinálnak, akik ma Szíriában székelnek, és ezt csak akkor lehet megoldani, ha nem csak biztonsági intézkedések vannak, hanem ha megoldják Szíria politikai problémáit is. Tehát nem bánjuk, hogy a szíriai helyzet élvez prioritást, tudunk várni, türelmesek vagyunk. Azt reméljük, ha a világ sikeres megoldást talál Szíriára, és véget vet az Iszlám Állam tevékenységének, akkor Palesztina és a a békefolyamat kerülhet a középpontba.

– Az utolsó kérdésem az, hogy ön szerint, ami most Palesztinában zajlik, az intifáda? A III. Intifáda zajlik, vagy másnak nevezné?

– Az intifáda egy palesztin szó. Azt jelenti felrázás, felkelés, amelyet a frusztráció, düh táplál, soha nem használták erőszakra vagy bármi hasonlóra. Eddig két intifáda volt, az egyik nagyon békés volt és a legfontosabb eszközei a kis kövek voltak, amiket a tankokra dobáltak. A II. Intifáda erőszakosabb volt.** Azt gondolom, hogy amikor az emberek most intifádát emlegetnek, akkor az elsőre gondolnak.

– De mit gondol, ez a III. Intifáda vagy nem?

– Ez intifáda, mert ugyanazok a kiváltó okai, mint eddig: a frusztráció az izraeli megszállás, a telepesek tettei, a megélhetésük elvesztése, a föld, a víz elvesztése, a szabadság elvesztése miatt, és annak a reménynek elvesztése miatt, hogy létrejön egy független Palesztin Állam.

Nem szervezi senki központilag, az emberek csak kimennek az utcára. Elmennek iskolába, és amikor az iskolának vége, követ tesznek a táskájukba, elmennek az ellenőrző pontokhoz, hogy megdobálják vele az izraeli tankokat és erődítményeket. Általában senki sem sérül meg. Egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy ezt bárki szervezné, sem a Palesztin Állam, sem a PFSZ (Palesztin Felszabadítási Szervezet). Ez az emberek reakciója, akik dühösek a megszállás miatt. Csak az embereknek a megszállás miatti dühe táplálja.

*A 2004-ben elhunyt Arafat megmérgezésének lehetősége többször felmerült, mert szervezetében a normálisnál 18-szor több polóniumot találtak, a francia hatóságok idén szeptemberben elegendő bizonyíték hiányában lezárták az ügyet.KM

**Az első, a kövek felkelésének is nevezett intifáda 1987 decemberében vette kezdetét, és lezárásának az oslói egyezmény tekinthető 1993-ban. A konfliktusban több, mint 2000 palesztin és 160 izraeli vesztette életét. A második intifáda 2000 szeptemberében kezdődött, és lezárása 2004-2005-re tehető. Ezúttal a halálos áldozatok száma 4000 felett van, és mintegy negyedük izraeli. Mindkét felkelés során több tízezer a sebesültek száma, és palesztinok ezrei kerültek börtönbe.KM