A határon túli magyar nem ember. Ha valamit megtanulhattunk az elmúlt huszonöt év budapesti politikájából, akkor ez az. Ebben megvalósult a pártállásokon és világnézeteken felülemelkedő konszenzus, a nemzeti minimum. A határon túli magyar mindig és minden körülmények között egy eszköz, amelynek nincsen saját akarata, saját gondolatvilága, egy faék egyszerűségű masina, mely létezésének egyetlen értelme, hogy használni lehet őt a budapesti politikában.

(Fotó: Hajdú D. András / Origo)

Sokszor olyan, mint egy dialízist végző gép, át lehet rajta folyatni salakanyagokat, hogy az a nemzet tiszta lüktető véreként térjen vissza. Amikor Orbán Viktor Tusványosról üzeni haza legrosszabbat sejtető gondolatait az illiberális államról, a munkaalapú társadalomról, és a menekültbőrbe bújt terroristákról, akkor tudjuk, a „nemzet” nevében kíván beszélni, annak érdekeit képviselni.

Máskor a határon túli magyar egy szemeteskuka, amibe saját „csonkamagyar” frusztrációinkat dobálhatjuk, vagy bűnbak, akit saját problémáinkért hibáztathatunk. Azt nem tudom, hogy Ceglédi Zoltánnak, a vasárnapi zárvatartással kapcsolatos népszavazásról miért épp a határon túli kettős állampolgárok jutottak eszébe, mert hogy igazán eszébe juthatott volna az a kutyakomédia, amellyé a Fidesz a népszavazás intézményét változtatta. Eszébe juthattak volna azok a tragikomikus epizódok, amelyek végülis úgy értek véget, hogy a Nemzeti Választási Bizottság egy teljesen félrevezető kérdést hagyott jóvá a zárvatartás ügyében. Eszébe juthatott volna, ahogyan hajnali órákban MSZP-sek és „érdeklődő” magánszemélyek versenyeznek, hogy melyikük kérdésjavaslatát regisztrálja hamarabb a bizottság. Merthogy ez az egész sztori emiatt gáz, és nem amiatt, hogy a kettős állampolgárok majd szavaznak-e vagy sem.

De Ceglédi Zoltánnak mégis ez jut eszébe, s az, hogy a kettős állampolgárok kétharmadhoz segítették a Fideszt 2014-ben. Most lépjünk túl azon, hogy a kétharmadhoz kellettek még más aktorok is, belmagyar szavazók és impotens ellenzéki pártok, ezt elég szépen leírja Kelemen Attila Ármin, a Transindexen megjelent publijában. De azon már ne lépjünk túl, hogy egy politikai közösségen belül nem kezdhetjük el egymás politikai részvételhez való jogát megkérdőjelezni, különböző mondvacsinált érvek alapján. Én értem azt, hogy a kettős állampolgárság intézményével a magyar politikai közösség nem kimondottan konszenzusos alapon került bővítésre, de onnantól, hogy ez megtörtént, igazán veszélyes a különböző jogok megkérdőjelezése. Arról el lehet vitatkozni, hogy például állandó lakcímhez kötjük-e a szavazati jogot vagy sem, hogy mit is jelent az egy ember-egy szavazat elve, de nem lehet a leadott szavazatok tartalma miatt elvitatni magát a jogot. Én sem örülök annak, hogy vannak emberek, akik például a Jobbikra vagy a Fideszre vagy épp Gyurcsányra szavaznak, de ettől még nem vitatnám el a politikai részvételhez való jogukat. Mert az nem egy kiváltság, amit csak bizonyos rátermettek érdemelnek ki, hanem a demokratikus közösséghez tartozásból eredező legalapvetőbb jog. És mint olyan, mindenkinek egyformán kijár.

Az ilyen érvelések igazából csak a Fidesz logikáját követik, és aláássák bármilyen politikai közösség létét: Orbán szerint is vannak érdemesebb és kevésbé érdemes állampolgárok, az igazi nemzeti érzelmű emberek és a nemzetárulók. Ceglédi elfogadja a hipotézist, hogy vannak érdemesebb és kevésbé érdemes polgárok, csak a kettő közötti határt ő más vonal mentén húzná meg. A logika ugyanaz, a következményei is ugyanazok: ki lehet jelölni a bűnbakot, aki miatt minden szar, közben meg szépen el lehet siklani afölött, miben is állnak problémáink valódi gyökerei. Ahogyan a népszavazás intézményének lezüllesztése sem a határon túli magyarok hibája és felelőssége, úgy ezernyi más problémánk gyökere sem a menekültekben és az őket „simogató” baloldaliakban rejlik.

Tényleg ideje lenne már felhagyni a gyakorlattal, hogy gondolatok nélküli, cselekvésképtelen passzív tárgyakként és eszközökként nézzünk a határon túli magyarokra. Mi az már, hogy azzal vádoljuk őket, hogy pár szavazózombiként hatalomra juttatták Orbán Viktort? Vagy őket hibáztatjuk. mert szart sem ér a népszavazás intézménye? Vagy mert a kormány elborult ideológiai marhaságokat erőltet az emberekre, akartuk ellenére?

És milyen az már, hogy aláírásokat gyűjtetünk a határon túli magyarok körében a menekültkvóta ellen, Magyarország határainak védelmében? (Mert hogy Tőkés László és a Fidesz-szatellitje, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ezt teszi). Tényleg arra kérjük a határon túli magyarokat, hogy jó pofát vágjanak ahhoz, sőt támogassák, hogy a felelőtlen magyar bezárkózáspolitikának implicite ők is megigyák a levét. Mert félreértés ne essék, azzal, hogy Magyarország megtagadta, hogy kivegye a részét a régión áthaladó menekültek helyzetének emberséges rendezéséből, a terhek rá eső részét is a szomszédokra hárította, így az ott élő magyarokra is. Ez ám a felelős, határon túli magyarok érdekeit szolgáló „nemzetpolitika”: önös érdekből plusz nehézségeket rovunk rájuk, aztán meg még aláírást is gyűjtünk tőlük, hogy támogassák saját átverésüket. Már várom, hogy mikor indul az új aláírásgyűjtő kampány, amelyben Orbán Viktor arra kéri a határon túli magyarokat, támogassák a nemzetállamok megerősödését és a multikulturalizmus mételyének leküzdését. A nemzetállami logika megerősödése csak rossz lehet egy nemzeti kisebbségnek, a multikulturalizmusból fakadó jogok pedig védelmet nyújtanak a kisebbségeknek, de Tőkésék bizonyára készséggel aláíratnák a Fidesz propagandaíveit.

Mert a Fidesznek ezek az emberek csak eszközök, legitimációs bábuk, akiknek nincsen saját egyéniségük, nincsenek saját érdekeik, amiket figyelembe kell venni, tiszteletben kell tartani, netán képviselni kell.

Ezzel szemben nem az a kritikus (ellenzéki?) reakció, hogy mi is eszközként, buta szavazó- és aláírógépekként tekintünk rájuk. A kritikus reakció nem az, hogy a Fidesz határon túli magyarokat gátlástalanul kihasználó gyakorlatát, mi egy határon túliakat saját bajaink miatt okoló gyakorlatra változtatjuk.

Hanem inkább meg kéne mutatni, hogy milyen az, amikor emberként fordulunk feléjük. Meg kéne mutatni, milyen az, amikor tényleg az érdekeiket akarjuk képviselni, és nem csak a hatalmon maradáshoz használjuk őket. A Viktor-imádó fanatikusok határon innen és túl csak egy kisebb csoportot alkotnak, az emberek többsége igenis vevő lenne egy olyan politikára, amely értük és róluk szól, nem csak a nevükben. Mondjuk, miért lepődünk meg, hogy a határon túli magyaroknak nincs, ki elmondja, hogy a jelenlegi rezsim magasról tesz rájuk, és gátlástalanul átveri őket, mikor a „belmagyaroknak” se nagyon vannak olyan politikusaik, akik elmondanák ugyanezt a tény? Amíg határon innen nem tudjuk széles körben, meggyőzően elmagyarázni, hogy a Fidesz-propagandát toló, a nők-nem-nyertek-háborút Földi László, biztonságpolitikai szakértő, miért beszél hülyeségeket, addig miért lep meg, hogy Székelyudvarhelyen nem tudjuk?

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!