Az ipari összeomlással kapcsolatos történelemkönyvi narratíva máig a vállalatok működésképtelenségére hivatkozva írja le a szükségszerű privatizációhoz vezető lépéseket.
A háborúellenes agitáció, a munkásoktatás, és a színvonalas tudományos műveltség elterjesztése mind-mind tevékenységük részét képezte.
A rendszerkritikus baloldalnak „meg kell találnia” és szövetséget kell kötnie a Globális Dél azon társadalmi szerveződéseivel és rendszerellenes mozgalmaival, amelyek szintén a társadalmi egyenlőség, az antikapitalizmus és az antiimperializmus talaján állnak.
A kormányzati kommunikáció globális sikertörténetként hivatkozik az iparág növekedésére, ám a csillogó felszín alatt ellentmondásos kép rajzolódik ki.
A székely zászló elfogad(tat)ásának története az erdélyi magyar közösségekben és a román társadalmon belül is feszültségeket szított.
Nem csupán a centrumban, nem pusztán a „középosztály” és nem is csak a fiatal felnőttek körében pusztít a kiégés járványa.
Miért individualizáljuk és pszichologizáljuk társadalmi-gazdasági berendezkedésünk e betegségét? Hogyan tárhatók fel rendszerszerű gyökerei?
Hiába tekintenek magukra befektetőkként, önfoglalkoztató vállalkozókként, ha végső soron elsődlegesen nem járadékból vagy profitból, hanem munkaerejük eladásából élnek.
Hadas Weiss azt hangsúlyozza, hogy ideológiaként a középosztály és a középosztálybeliség azt a célt szolgálja, hogy másokat lépre csaljon. Recenzió.
Hogyan próbálják a biciklisfutárok kijátszani a munkájukat irányító algoritmust?
