Károly nemrég ugyan elismerte a monarchia gyarmatosításban betöltött szerepét, de nem kért formálisan bocsánatot és nem kötelezte el magát semmilyen kárpótló cselekedet mellett.
Mit jelent az, hogy a holokauszt a népirtások archetípusa, és miért is érdemes összehasonlítani a tömeges erőszak más eseteivel? Miként lehetne a szolidaritást tenni az emlékezés alapelvévé?
A kubikoslétről fontos és ideszerű beszélnünk, de nem a csabai kolbász és a hövenyi csipke kategóriájában.
Aligha lenne helyes TGM szövegeit valamiféle Bibliaként kezelnie a hálás utókornak: olvassuk őket, gondolkodjunk el rajtuk, vessük harcba saját tudásunk erőit, hogy az életmű ne csak az hommage része legyen, hanem eszmélésünk fontos fejezete.
Miért lenne ma lehetetlen a magyar könyvtörténet legmerészebb kiadói vállalkozása?
Az antiszemitizmus (antijudaizmus) kontextusból való kiemelése és félreértése a reakció fegyvere, a forradalommal és a néppel szemben.
A magyar nép hazai uraival szemben rendezetlen ügyei fontos szerepet játszottak a forradalomban és szabadságharcban, akkor is, ha ezt a nacionalista történetírásra alapuló emlékezet rejtve hagyja.
Száz éve, 1923. február 21-én mondta ki a Budapesti Királyi Törvényszék Károlyi Mihály grófot hazaárulónak – abszurd módon nem büntető-, hanem polgári peres eljárás keretében és képtelen vádak alapján.
Emléktábla elhelyezését kezdeményezik a józsefvárosi Csokonai utcában, a Népszava egykori székházánál.
Az áldozatok és az ellenállók sírjai mellett kapott emlékhelyet a nyilas vezető.
