Schmitt Jenő Henrik útja az ideális anarchizmusig és az ideális anarchizmus
Egy németes műveltségű minisztériumi könyvtáros útja a gnosztikus filozófiától az ideális anarchizmusig Krisztus tanításait követve.
Címke: történelem
13. oldal, összesen 41
a társadalom bajai sosem a néptől származnak, mindig csak a kormánytól
„A nép jó, a képviselői megvesztegethetőek, a nép erényében és szuverenitásában kell keresnünk az ellenszert a kormányzat bűneivel és despotizmusával szemben”
Még az sem lehetetlen, hogy alkotmányozó időket fogunk élni. Itt az ideje a történelemhez fordulnunk, amely tud egy alkotmányról, amelyet bár sosem vezettek be, mégis döntő fontosságúnak bizonyult.
Totális kampány, baloldali visszatérés – a 2002-es parlamenti választások
Sikerpropaganda és „köteles beszéd”; Nemzeti Színház és Terror Háza; Orbán–Medgyessy-vita; gázáremelés és „suttogó propaganda”; sokkoló vereség és meglepő győzelem – felidézzük a 20 évvel ezelőtti kampányt.
A Mérce
Változó március 15-ék
Nincs olyan történelmi évforduló, ami másfél évszázad óta annyira kiszolgáltatott lenne a politikának, mint március 15-e.
Étienne Balibar: A kollektív védelmi stratégiák sosem ártatlanok
„Nem vagyunk egyenlőek sem a kockázatok, sem az azok megelőzésére hozott intézkedések tekintetében” – emeli ki 2020. márciusában adott interjújában a francia filozófus.
Magyar hintapolitika a háborúban?
80 éve, 1942. március 9-én lett Magyarország miniszterelnöke Kállay Miklós, akinek neve összefonódott a hintapolitikával.
A nemzeti rajzszegtől az országzászlón át a székelykapuig: Trianon és tárgyi kultúra
Sokakat talán meglephet, hogy az egyik legismertebb revíziós szlogen – a Nem! Nem! Soha! –, és a hozzá kapcsolódó kép, a trianoni Magyarország területétől elcsatolt országrészek egymástól való elszakadásának ábrázolása nem a Horthy-korszakban keletkezett.
Ki is a harcos proletár?
Seidman könyvének nagy érdeme, hogy rávilágít azon „névtelen” munkások jelentőségére, akik nem voltak hajlandók ideologikus lózungok hatására önként erősíteni a termelés egy olyan rendszerét és egy olyan államot, amelyekben ők változatlanul bérmunkások maradnak.
Göncz Árpád és a magyar nép
„Ha az akkori világnézetemet meg akarom határozni, annak egyik jellemzője a magyarság volt, a másik a népi kultúra, a harmadik a parasztradikalizmus, tehát a földbirtokreform követelése, a negyedik egy közösségi életforma iránti sóvárgás.”
A mélypont ünnepélye
„Ha a szociálpolitika megsértődik, ám csinálja jobban…” In memoriam SZETA
A Szegényeket Támogató Alap kivételesen szerencsés egymásra találása volt a megéledő demokratikus ellenzéknek, az értelmiségi és művészeti ellenkultúráknak és a szociális gondokkal együtt növekvő társadalmi segítőkészségnek.
