József Attila: Hegel – Marx – Freud
Fiatal szerzőnk gondolatai a költészet napja alkalmából.
Fiatal szerzőnk gondolatai a költészet napja alkalmából.
A szocializmus az emberiség társadalmasítása, egy olyan társadalom álma, ahol egyenlő minden ember, ezen egyenlőség a szabadságból fakad, a szabadság pedig az egyenlőségből.
Mi nem volt ez a rendszer, és mi volt? A bal- és jobboldali megközelítések mellett sorra vesszük történelmi örökségét, valamint azt is körbejárjuk, hogyan gondolható tovább és hogy mi is az az újszocializmus.
A 95 milliós ország még a járványhelyzet legelején lezárta határait, tömeges tesztelést rendelt el és minden Covid-fertőzöttet kórházban különítettek el, és az állam költségén kezeltek. Eddig mindössze 35-en haltak meg, így az élet sem zökkent ki túlzottan a rendes kerékvágásból.
Hatalmas alakja volt az európai és a világtörténelemnek, ritka tehetség és egyedülállóan bátor, nagylelkű ember.
Semmi nem nagyobb ellensége a szocializmusnak, a kommunizmusnak, mint az önzés. Evvel, vagyis az ellentétével azonosítani a marxizmust nem egyéb, mint a jelenlegi kulturális hanyatlás tünete.
1956. október 23-án egy szocialista forradalom tört ki Budapesten, ez egyértelműen kiderül az akkor létrejött munkástanácsok történetéből. Nem csoda, hogy a nemzetközi antikapitalista mozgalomra is nagyon komoly hatással volt a magyar felkelés.
Az ötven évvel ezelőtti és mai elégedetlenek listája pontos, ám továbbra is kérdés, hogy ezeknek a csoportoknak a közös akciója – ha a saját „érdekeikből” indulnak ki – szíven találja-e a kapitalizmust.
A szocialista – mindenekelőtt a marxista – baloldal tragédiája igen régi, és a lényege elég világos.
Ahhoz, hogy a szociáldemokrácia fel tudja venni a neoliberalizmussal a harcot, kitartó kampányt kell folytatni egy gyökeresen eltérő technológiai infrastruktúráért, elhagyva a szabályozás melletti felszólalások jelentette kényelmi zónát.